Tudta-e?
hogy a Föld felé áradó napsugárzásnak csaknem a negyedét a felhők verik vissza a világűrbe!

6. - 7. szám - 2007 július 9.

Válogatás az V. GENIUS diákverseny szakmunkáiból

Martonos büszkesége – A katolikus templom

Munkám során megpróbáltam új szemszögből bemutatni a már ismert dolgokat. Mindenki tudja, hogy a templom a keresztény kultúrában Isten háza, én viszont a kulturális élet egyik alapkövének tartom, függetlenül attól, hogy az ember hisz-e Istenben vagy nem.

Császár Andor, a magyarkanizsai Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont tanulója. Felkészítő tanár: Fodor István

Az V. GENIUS diákverseny eredményei a www.eurovajdasag.info honlapon találhatók.

Témaválasztásom


A GENIUS verseny meghirdetése után gondolkodni kezdtem, milyen témával is álljak felkészítő tanárom elé. Arra gondoltam, hogy egy, a kis falumat népszerűsítő témát választok, mely felhívja a figyelmet a vidéki táj szépségére. Nem kellett sokat töprengnem, találtam egy olyan intézményt, épületet, amely minden közösségben megtalálható, és mégis, mindenhol másmilyen. Ez nem más, mint a hit háza, vagyis ebben az esetben a martonosi katolikus templom.



Szempontjaim


Munkám során megpróbáltam új szemszögből bemutatni a már ismert dolgokat. Mindenki tudja, hogy a templom a keresztény kultúrában Isten háza, én viszont a kulturális élet egyik alapkövének tartom, függetlenül attól, hogy az ember hisz-e Istenben vagy nem. Kutatómunkám során végigkísértem a templom történetét a nádfedeles kezdetektől a mai forma kialakulásáig. Azt tartom legfontosabbnak, hogy ez az épület az idők során újra és újra összefogta a falu egyre inkább széthúzó lakosságát.

Kutatómunkám eredménye

Kutatásomat a falu lelkészénél, Savelin Zoltán tisztelendő atyánál kezdtem, hogy adjon tanácsot, hol találok adatokat a templomunkkal kapcsolatban. Ő erre azt mondta, hogy a lehető legjobb helyen járok, hiszen a martonosi tiszteletesek a templom megalapítása óta lelkesen írják azt a monográfiát, amely pontosan dokumentálja az épület fejlődését. Kezembe adott egy nagy és poros könyvet, amely minden számomra érdekes adatot tartalmazott. Szakdolgozatom legnagyobb része ilyen könyvekből szerzett adatokra épül fel. Ezek a forrásmunkák pontos adatokat tartalmaznak az épület fokozatos terjeszkedéséről, a harangok nagyságáról, és persze a művészi freskók elkészüléséről is.

Az „első” templom 1776-ban épült, amely még csak nádtetős volt, torony nélkül. Nem volt túl fejlett, de ez a kornak megfelelő volt. Ekkor még csak egyetlen harang állt a templom mellett egy állványon.
1803-ban már szűkösnek bizonyult a templom, és Szalay Miklós plébános új templomot szeretett volna építtetni. Törekvése meg is valósult, hiszen az összefogás eredményeként 1813-ban már állt a nagyobb épület, amely harminckét méter hosszú, tizenkét méter széles és harminchét méter magas volt. Ekkor épült meg a kórus számára az emelvény, és megépítették az orgonát is. Ebben az időben a plébánia is megújult.

1826-ban Mária szobor kerül a templomba, és 1840-ben az új tető is a helyére kerül. 1851-ben pedig egy nagyobb orgonát vásárolnak a neves Kovács János hangszerkészítőtől. Ezekben az időkben szinte aranykorát élte a falu, és ezzel együtt a vallás is ebben a térségben. Ezekben, az időkben kerültek a mennyezetre a freskók, melyeket Szirmai Antal készített. Szirmai szabadkai festőművész volt, aki Pesten, Párizsban és Münchenben végezte tanulmányait.

1906-ban domborműves képek kerülnek a templomba, amelyeket a szegedi Rétay Benedektől vásároltak. Ekkor megvásárolják a harmadik orgonát is. 1908-ban díszes kerítés épül, ami körülveszi a templomot. 1911-ben színes üvegek kerülnek az ablakokba, amelyek szentek portréit ábrázolják. Ilyen díszes ablakok eddig nemigen voltak a falu történetében.

1907-ben Simrák Béla megalapítja a martonosi általános iskolát, ami kezdetben négy, később nyolc osztályosra bővül. Az iskola idén ünnepli megalapításának századik évfordulóját. 1913-ban a plébánia elnyeri mai formáját. 1945-ben helyrehozzák a templomtornyot, ami a háborúban megsérült.
1967-ben teljes nagytatarozáson esik át a templom, ami azt jelenti, hogy a stílusára utaló jelek egy részét eltüntetik, és finoman egyszerűsítik rajta a formákat. 1971-ben a hívők kérésére szembemiséző oltár készül, aminek segítségével közvetlenebbé válik a szentmise, ami fontos volt abban az időben.
1979-ben modern elektromos hálózatot építenek ki, amelynek segítségével már szinte fényárban úszik az Isten háza. Ezt már teljesen felügyelet alatt lehet tartani, hiszen egy ipari számítógép is működik, ami többek között ellátja a harangozói feladatokat is.

A harangok mérete az idő múlásával egyre nagyobb és nagyobb lett: míg a XIX. század elején a három harang közül a legnagyobb mérete csupán kettőszáznyolcvan kilogramm volt, addig a mai nagyharang ezerszáznegyvenöt kilogrammot nyom. Itt meg kell említenem, hogy 1915-ben hadi célokra beolvasztották a harangokat, amelyeket csak 1926-ban pótoltak. Azokat a harangokat Ljubljanából hozatták, és ma is a templom tornyában állnak.

Esett már szó az iskoláról, amit 1907-ben építettek, két évre rá megépült a temetőben egy kápolna, amely Szent Mihály nevét viseli. Meg kell még említeni a zárda épületét is, ahol jelenleg két nővér teljesít szolgálatot. Van egy harmadik nővér is, aki már nyugdíjas éveit tölti.



Az intézmény jelentősége

A templom nemcsak a hit háza, hanem történelmi és a művészettörténeti jelentősége is van, hiszen a faluban nincs más intézmény, mely ilyen nagy múltra tekinthet vissza. Kutatómunkám nem arra irányul, hogy a vallást népszerűsítsem, habár nem tagadom, hogy ez is fontos szerepet kapott a kutatásom során. Azt szeretném kihangsúlyozni, hogy falumban a templom egy olyan hely, ahol a török idők végétől napjainkig a kultúra is fontos szerepet töltött be. Meg kell látni a fantáziát az épületben, a szellemiségben, ami körüllengi, ami miatt nemcsak egy templom a sok közül, hanem annál sokkal több. A templomot a lakosok emelték, és nemcsak azért, hogy imádkozhassanak benne, hanem, hogy megmutassák, mennyire össze tudnak fogni, ha egy közös céljuk van.

A templom évszázadok óta ellátja vallási feladatait, és emellett még a régi időkben az embereket is védte. Ugyanis a legenda szerint létezik egy alagút, ami a templom alatt fut. Állítólag a török időkben ott rejtették el az emberek gyermekeiket és értékeiket a török rablók elől. Hogy mi igaz a történetből, nem lehet tudni. Terveim között szerepel többek között az is, hogy a kutatást folytatva fényt derítsek, létezik-e ez az alagút, és ha igen, hol és merre fut. Emellett az iskola az egyház kezében volt az államosítás előtt, tehát az oktatás is szerepet játszott itt. Az egyház hozta el a martinosi emberek számára a tudást, a tanulás lehetőségét. A templom jelentősége tehát abban van, hogy minden korban a falusi embereknek volt lehetősége arra, hogy kapcsolatba lépjenek Istennel, a művészetekkel, a kultúrával, ezáltal pedig az egész világgal.



A kutatómunkám gyümölcse

Sok érdekes dolgot tanultam meg, miközben csendben üldögélve olvasgattam a monográfiákat, és fényképezgettem a templom különböző részeit. Olyan dolgokat tudtam meg, amiket mindenkinek tudnia kellene saját lakóhelyéről: a lakosság etnikai és vallási összetétele. Megtanultam, hogy mikor épült az első templom a lakóhelyemen, hányszor építették át, és hogy az itt élő emberek száz-kétszáz évvel ezelőtt sokkal vallásosabbak voltak, mint a mai felvilágosult világban. Miközben újabb és újabb érdekességeket fedeztem fel, egyre kíváncsibb lettem, és ily módon jutottam az alagút legendájának a nyomába. Egy alkalommal találkoztam a templomban egy nénivel, szóba elegyedtünk, és elárulta, hogy gyermekkorában meséltek neki egy földalatti vájatról, ami a templom mellett, alatt helyezkedett el. Azonnal érdekelni kezdett a téma, kérdezősködtem, ő pedig válaszolt, már amire tudott. Ezután kérdeztem a helyi lelkész, Savelin tiszteletest, hogy mit tud erről. Elmondta, hogy ő is hallott erről, de nem tudja, hogy mennyi igaz belőle, habár a háborús időkben az emberek valahol biztosan elrejtették az értékeiket.

Ez minden esetre nagy lökést adott nekem, hogy folytassam a munkát. Szerintem a kutatómunka egy életre szóló feladat. Nem lehet néhány hónap leforgása alatt mindent megtudni a kutatott épületről. Elhatároztam, hogy nem fejezem be a kutatást, és meg sem állok, amíg nem tudok biztosat az alagút létezéséről. De nemcsak erről, hanem az összes rejtélyről, ami a templomot övezi, például, hogy ki festette azt a hatalmas Mária képet, ami az oltár felett ékeskedik, mert ez is homályban maradt.

Kutatómunkám tehát még nem fejeződött be. A három-négy hónap, amit a plébánia könyvtárában töltöttem, nem volt elég, még többet kell tanulmányoznom a régi, poros könyveket, ha teljes képet szeretnék alkotni.
ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2022 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor