Tudta-e?
...hogy Svédországban, Izlandon és Norvégiában teljesen tiltják a mesterséges élelmiszer-színezékeket?

64. szám - 2008. november 10.

Magyar származású tudósok

A holdtérképek úttörője

A Hold egyik kráterét Weinek Lászlóról nevezték el, aki a fotografikus asztrometriai módszerek úttörője.
MUHI Béla | a szerző cikkei

WEINEK László (Ladislaus)
Budán született 1848. február 13-án és Prágában hunyt el 1913. november 12-én.
Nagyhírű csillagász, egyetemi tanár, az Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a prágai Egyetem csillagvizsgálójának az igazgatója volt.



Magyarországon élő, német ajkú családból származott. Önmagát mindig magyarnak vallotta. A budai magyar nyelvű főgimnáziumba járt. Tanulmányi eredményei alapján elnyerte Eötvös József alapítványának az ösztöndíját. Bécsben, Berlinben és Lipcsében tanult tovább. Matematikát, fizikát és csillagászatot hallgatott. A technika új csodája, a fényképezés igencsak felkeltette az érdeklődését. Később csillagászként behatóan foglalkozik ezzel a technikával. Ma úgy tekintünk rá, mint a csillagászati fényképezés úttörőjére.



Első fontosabb csillagászati megbízatása az volt, hogy részt vett a Németországból látható Vénusz-átvonulást megfigyelő expedíciók előkészítésében.
1874 elején Strassburgban a heliométeres vizsgálatokon vett részt, és júliusban, mint a német Venus-expedició tagja és helyettes vezetője Kerguelen szigetére (az Indiai-oceán déli részére) ment. December 9-én az átvonulást teljességében észlelhette. A látványos csillagászati jelenségről 61 jó minőségű, rendkívül értékes fényképet készít.

Mélyrehatóan foglalkozott a fotografikus asztrometriai módszerek pontosságával. Ebből a témakörből készítette doktori értekezését is. Később, 1878-ban az Magyar Tudományos Akadémia tagsága előtt tartott székfoglaló előadásában is ezzel a témakörrel foglalkozott.
1882-től Prágában a Károly Egyetem csillagvizsgálójának lett a tanára. Kinevezték az obszervatórium vezetőjévé is.

Az 1888. január 28-i holdfogyatkozás Weinek László Prágában készült vízfestményén

Munkássága során elévülhetetlen érdemeket szertett a Hold feltérképezésében. Kidolgozta a holdfényképek rajzolással történő kiegészítését. Ennek az volt a lényege, hogy a fényképezéssel nyert képeket és a távcsövön átrajzolt holdképeket egyeztette, és így a Hold tájegységeit még pontosabban kapta meg. Fényképezés és rajzolás kombinált alkalmazásával 1884-1914 között 200 részletlapból álló, mintegy 3,3 méter átmérőjű holdtérképet készített. Módszerét az 1960-as években az űrutazásokhoz készített holdtérképek szerkesztésénél elevenítették fel.

Eljárásának sikerét jelzi, hogy a nagy tekintélyű Lick Obszervatórium a 91 cm-es óriás refraktorral készített holdfényképeket küldte el számára feldolgozásra.
Elsők között foglalkozott a Föld pólusingadozásaival. A prágai obszervatórium 1889-ben csatlakozott a pólusingadozás nemzetközi megfigyeléséhez. Értékes bolygó- és meteormegfigyeléseket is végzett. Szívesen foglalkozott tudománynépszerűsítéssel is. Ismert még arról, hogy csillagászati szemléltető eszközöket is szerkesztett. Számos cikke először magyar nyelven jelent meg a Természettudományi Közlönyben.

Nevét 1936-ban egy holdkráter elnevezésével örökítették meg. Ez a Weinek-kráter.
Átmérõje 30 km. Meghatározása a Hold térképén:
Szélesség: 28° Dél, hosszúság: 37° Kelet
A Kerguélen-szigetek egyik öble is az emlékét őrzi.

A Weinek-kráter















Brehm Az állatok világa című világhírű könyvében említi Weinek Lászlót. Az elefántfókáról van szó:
„Türelmesnek és szelídnek mondják, mert még senki sem látta, hogy megtámadott volna embert, vagy más állatokat, ha nem ingerelték. Más nemhez tartozó kisebb fókák, vagy békésen fürdő emberek bántatlanul úszkálhatnak köztük. Pernetty közlése szerint matrózai meglovagolták, és közbe-közbe késszúrásokkal ösztökélték őket szaporább lépésekre. Hasonló lovaglást írnak le azok a tudósok is, akik Kerguelen-szigetén a Vénusz átvonulását figyelték. Weinek négylépésnyire telepedett le két elefántfókától, hogy lerajzolja őket, de ezek semmiféle érdeklődést nem tanúsítottak. Úgy látszott, hogy mélyen alusznak, a nagyobbik csak időnként vakarta meg úszójával a hasát, vagy – ami szebb látvány volt, egyik úszójával a másikat kaparta. Emellett szuszogott szakadatlanul, s ezzel fejezte ki, hogy kitűnően érzi magát a lustálkodásban.”

Kapcsolódó cikkek

    ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2019 Fókusz. Minden jog fenntartva!
    Design by predd | Code by tibor