Tudta-e?
...hat deciliter üdítő elfogyasztásával 20 teáskanálnyi cukor jut a szervezetbe?

57. szám - 2008. szeptember 22.

MAGYAR SZÁRMAZÁSÚ FELTALÁLÓK

Rybár István

Tudományos munkáját a spektrálanalízissel és fényvisszaverődés vizsgálatával kezdte.

Rybár István a Barcsay utcai (ma Madách) gimnáziumban érettségizett kitűnő eredménnyel. A középiskola után a pesti Tudományegyetemen tanult, és 1909-ben summa cum laude fizika-matematika szakos tanári oklevelet szerzett. Már az egyetemi évek alatt felfigyelt rá a kor egyik legnagyobb fizikusa, Eötvös Loránd, és 1908-ban maga mellé vette tanársegédnek. Rybár István rövidesen adjunktus, majd 1915-től az egyetem magántanára lett. Amikor Eötvös megbetegedett, átvette az egyetemi előadásokat mentorától. 1922 és 1949 között a gyakorlati fizika, illetve a kísérleti fizika tanszéken tanított. A Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet tudományos munkatársa és a Magyar Geofizikusok Egyesületének egyik alapítója. 1918-tól levelező, 1931-től rendes tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. 1957-ben megszerezte a fizikai tudományok doktora címet.

Tudományos munkáját a spektrálanalízissel és fényvisszaverődés vizsgálatával kezdte. Később e területek értékes tapasztalatait felhasználva Eötvös korszakalkotó találmányának fejlesztésével kezdett foglalkozni. A torziós inga korszerűsítése és továbbfejlesztése vált kutatásai meghatározó irányvonalává. Az inga továbbfejlesztése hozta meg az igazi nemzetközi elismerést számára, és számos európai országtól kapott tudományos meghívást. 1930-ban több hónapot töltött a houstoni egyetemen. Kitűnő torziós szálakat készített, lényegesen lecsökkentve a gyors hőmérsékletváltozás által okozott zavarokat. A torziós ingában található platina-iridium torziós szálat kísérletei alapján egy megfelelőbbnek bizonyuló volfrámötvözettel helyettesítette. A vizuális észlelés helyett megalkotta a fotografikus regisztrálást, automatizálta a fényképészeti eljárást, az észlelési adatok rögzítését és a műszer továbbforgatását, továbbá jelentősen csökkentette a műszer méreteit. A munkássága alatt kifejlesztett kisméretű torziós ingát - "Auterbal" - a két világháború között külföldön igen sokfelé használták könnyű kezelhetősége miatt.

Külföldi tartózkodása alatt a houstoni egyetem és a Standard Oil Company is hazai fizetésének százszorosát kínálta neki, de Rybár mégis Magyarországot választotta. Fejlesztéseit az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetben is folytatta. Fontos kutatási területe volt az inga lengésideje csökkentésének lehetőségei. Tudományos felismeréseit 1952-ben publikálta, majd az eredményei alapján kifejlesztett "E 54" jelzésű torziós inga az 1958-as brüsszeli világkiállítás nagydíját is megnyerte. 1957-ben elnyerte az Eötvös-emlékérmet.
Az Eötvös-inga a föld alatti tömegegyenetlenségeket jelzi. A XX. század elején sokan használták olajkeresésre, és alkalmazása sikeresnek is bizonyult, sőt mi több, az 1920- 1960. közötti időszakban a szénhidrogén-kutatás nélkülözhetetlen eszköze lett. Így ismerte meg a világ Eötvös Loránd és más tudósok nevét, akik továbbfejlesztették találmányát, amellyel a nehézségi erő igen kis térbeli változását meg lehet mérni. A műszer pontosságának nagyságrendje 10- 9 cgs, azaz 1 eötvös. Ezt a pontosságot csak az 1970-es években tudták túlhaladni. Az Eötvös által kifejlesztett inga még szabadalmaztatva sem volt, de később Rybár és munkatársai több szabadalmi bejelentést tettek ezen a területen itthon és külföldön is.

Az "Auterbal (automatic Eötvös- Rybár balance)" ingát a Süss Precíziós Mechanikai Rt. (később Magyar Optikai Művek) gyártotta és exportálta. Népszerűsége kis méretének, könnyű szállíthatóságának és kezelhetőségének, 40 perces csillapodási idejének és megbízható észleléseinek volt köszönhető. Az automatikus adatregisztráció előnye volt, hogy meggyorsította a méréseket, továbbá függetlenítette azokat az észlelő egyéni hibáitól. A fotografikus eljárásnak köszönhetően a mérési adatokat bármikor utólag is ellenőrizhették. Érdekesség, hogy ebben az időben mindössze a Berlini Askania Werke tudott versenyképes ingákat gyártani.
A graviméter megalkotását követően csökkent az Eötvös-féle inga jelentősége, de az 1950-es években újra előtérbe került, és Rybár nagy szerepet vállalt a már említett "E 54" típusú torziós inga fejlesztésében. Kidolgozta annak elvét és módját, hogyan lehet a torziós inga méreteit és ezzel együtt a csillapodási időt csökkenteni. Kimutatta, hogy ha az optikai érzékenységet megnöveljük, akkor a torziós inga méreteit és ezzel a szögérzékenységet megfelelő mértékben úgy lehet csökkenteni, hogy az effektív érzékenység változatlan maradjon, vagy legalábbis a mérésekhez szükséges érték alá ne csökkenjen.
Iparjogvédelmi szempontból Rybár munkássága hat magyar és négy külföldi (három amerikai és egy angol) szabadalmi bejelentést takar.

Rybár István munkássága nem volt olyan jelentős, mint mentoráé, Eötvös Lorándé, de az Eötvös-féle inga továbbfejlesztésében elért eredményei mégis kimagaslóak. Bár a szabadalmi leírásokban egyértelműen az inga fejlesztése volt a célkitűzés, a geológia és a bányászat igen sokat köszönhetett ezeknek az újításoknak az inga méretének csökkentése, a mérési paraméterek pontosabb meghatározása és a mérések egyszerűsítése miatt.

Kapcsolódó cikkek

    ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2024 Fókusz. Minden jog fenntartva!
    Design by predd | Code by tibor