Tudta-e?
...hogy melyik a legnagyobb állat a világon? A kék, vagy óriás bálna, amely megnõhet 30 méter hosszúra is, súlya pedig 135 ezer kg lehet. Ezt úgy képzeljék el, mintha egy óriási mérleg egyik serpenyõjében ülne a bálna, a másikban pedig 22 nagy elefántbika kuporogna. Így lenne a mérleg egyensúlyban. A bálnák emlõsállatok, a tengerek lakói. Kicsinyeik is óriások, a kék bálna születésekor 7 méter hosszú és 7 ezer kg súlyú.

19. szám - 2007. október 8.

Magyar származású tudósok

Eötvös Loránd - A fizika fejedelme

Folyóiratunkban részletesen bemutatjuk a híres magyar származású tudósokat és feltalálókat
Ribár Béla: Híres magyar tudósok című könyve alapján

2
A költő, regényíró, politikus és nemzetnevelő Báró Eötvös József fia, Loránd 1848. július 27 -én született Budán. A bárói rangot egyik felmenő ősük az osztrák örökösödési, majd a hétéves háborúban küzdve haditettei jutalmazásául kapta. Mivel az apa nem helyeselte az 1848-ban kitört forradalom bizonytalan kimenetelű kockázatvállalását, és irtózott az erőszaktól is, a családjával Münchenbe költözött, ahonnan csak 1850 őszén tértek vissza Magyarországra. Loránd a piarista gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. Bár kitűnően érettségizett, fizikából csak elégséges osztályzatot kapott! Diákkorában versírással is foglalkozott és kéziratban mintegy 70 verse maradt fenn, melyek elnyerték a szigorú kritikus Gyulai Pál becsülését is, akivel az Eötvös család baráti viszonyban volt. Egy időben Loránd az iskola önképzőkörének (akkor Önművelődési Kőrnek hívták) elnöke is volt.

Az érettségi után Loránd a pályaválasztás keresztútja elé került. Apja sugallatára beiratkozott a jogi fakultásra, de Petzval Ottánál matematikát is hallgat, majd Krennek József vezetése mellett az ásvány- és kőzettannal ismerkedik, Than Károly laboratóriumában pedig kémiai oktatásban részesül. A természettudományok bűvkörében érdeklődése mindinkább polarizálódik, és lassan érlelődni kezd lelkében a gondolat, hogy a párhuzamosan folytatott kétirányú képzés nem célravezető, végül is választania kell a jogi és a hajlamainak, érdeklődési körének jobban megfelelő természettudományi tanulmányok között. A végső döntésre csak a második év után, 1867-ben került sor, amikor a kiegyezés után apja újból elvállalja az 1848-as legelső felelős magyar minisztériumban már betöltött vallás - és közoktatásügyi tárcát. Ekkor Loránd beiratkozott a heidelbergi egyetemre, ahol akkoriban a természettudományok három világhírűvé vált tudósa, Kirchhoff, Helmholtz és Bunsen egyidőben tanított.

Loránd Kirchhoff mind kísérleti, mind elméleti előadásait buzgón látogatja, Helmholtznál a hangtan és fénytan fiziológiai aspektusait tanulmányozza, Bunsen laboratóriumában pedig kémiai analíziseket végez. Szüleivel rendszeresen levelez, édesapjával különösen bensőséges kapcsolata volt. Kirchhoff professzor tanácsára Eötvös egy szemesztert Königsbergben (ma Kalinyingrád) elméleti fizikát hallgat, majd 1870. június 8-án doktori szigorlatát "summa cum laude" fokozattal teszi le. Ez a legmagasabb fokozat, melyről apjának a következőket írja: " ...E fokozatot nemigen osztogatják. Ebben a félévben kívülem még csak egy jelöltnek adatott, s kultuszminiszteri örömöd telhetik abban, hogy az is magyar volt... neve König Gyula, győri születésű matematikus."

Hazatérve, az egyetem laboratóriumában kísérletekbe kezd, melyek a doktori fokozat megszerzésére végzett kutatások folytatásai voltak. Ezeket az eredményeket nyújtja be 1871 márciusában magántanári képesítése iránti kérelmében a budapesti bölcsészeti karhoz. A kérelmet a Petzval Ottó, Jedlik Ányos és Than Károly professzorokból álló bizottság pozitívan értékeli és megkapja a magántanári kinevezést. A következő évben már rendes tanárnak, 1878-ban pedig, Jedlik Ányos nyugalomba vonulása után, a kísérleti fizikai tanszék vezetőjének nevezik ki.

A hetvenes évek elejétől majd két évtizeden át a kapillaritás, vagyis a folyadékok felületi feszültségének jelenségét tanulmányozza. Kidolgozta a felületi feszültség új mérési módszerét. Megállapította, hogy a felületi feszültség a hőmérséklet változásával függ össze. Felismerte a folyadékok különböző hőmérsékleten mért felületi feszültsége és molekulasúlya közötti összefüggést. Ez ma a fizikusok körében az egész világon ismert Eötvös-törvény.
1873-ban, 25 évesen megválasztják a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1883-ban pedig rendes tagjává. 1899-1905 között ő volt az Akadémia elnöke. E poszton nagyobb szerepet szán az Akadémián a természettudományok művelésének. Hivatkozik arra a felemelő érzésre, amely a magyart elfoghatja, amikor arról értesül, hogy Olaszországban Bolyai-életrajzot adnak ki, Angliában Semmelweis-szobrot állítanak, és a párizsi Akadémia nagydíjjal, majd később a svéd Akadémia Nobel-díjjal tünteti ki Lénárd Fülöpöt. Világosan látja, hogy a tudomány egyetlen jogos ítélőszéke a tudományos folyóiratok és kiadványok, valamint hogy az elismeréshez nélkülözhetetlen előfeltétel az eredmények nemzetközi ismertetése, publikálása.

Heidelbergből való hazatérése után elkezdődik közéleti szereplése is. Bekapcsolódik a Természettudományi Társulat munkájába. 1891-ben többedmagával megalapítja a Mathematikai és Physikai Társulatot és Mathematikai és Physikai Lapok címen folyóiratot indít el.

1888-ban tér át arra a témakörre, amely élete fő munkájának tekinthető: megkezdi a gravitációs méréseket. Ehhez szerkesztette meg azt a műszert, amelyet ma Eötvös-ingának nevez a tudomány. Az inga lényege egy 1-2 század mm átmérőjű platina- vagy volframszálon lógó vízszintes, könnyű fémrúd, melynek két végére platina- vagy aranysúly van erősítve úgy, hogy egyik a rúd végén, a másik a rúdról egy vékony szálon lelógva, kb. 20 cm-rel lejjebb van. Mivel az egyik súly közelebb van a föld alatti sűrűbb tömeghez, mint a másik, a vonzóerő nagyobb lesz a másik végére gyakorolt erőnél. Ennek következtében olyan forgatónyomaték lép föl, amely az ingát elcsavarja. Amikor 1900-ban a párizsi világkiállításon, majd 1906-ban az Internationale Erdmessung budapesti kongresszusán bemutatják a torziós ingát, a tudományos világ felfigyel Eötvös gravitációs vizsgálataira.

Eötvös felismerte, hogy torziós ingája alkalmas a nehézségi gyorsulás helyi változásainak a mérésére is. Ezeket a változásokat a földfelszín alatti rétegek sűrűségváltozása okozza. A változások pontos mérése tehát alkalmas a föld belsejében elhelyezkedő ásványi anyagok felkutatására. Az első méréseket az egyetem laboratóriumában, majd a Gellért-hegy tövében és a Ság-hegy tetején, valamint szentlőrinci házának udvarában végezte. Munkatársaival méréseket folytattak a Fruska Gorán, a Titeli-fensíkon, Újvidék, Verbász, Palánka, Szabadka, Versec, Zombor, Arad környékén, és még sok más helyen Erdélyben. A Balaton jegén is többször végeztek méréseket. Az 1910. évi kecskeméti földrengés után Szegedtől Kecskemétig haladva 130 kilométeren mérték a föld vonzóerejét és kimutatták, hogy a földrengés előidézőjéűl a terület minimális gravitációs ereje okolható.

Amerika leggazdagabb kőolajforrásait Eötvös-ingával tárták fel. Számos külföldi szakember járt Magyarországon Angliából, Hollandiából, Olaszországból, Honoluluból, Texasból, Németországból, Indiából, Venezuelából, Kanadából, hogy megismerkedjen az Eötvös-ingával folytatott mérési módszerrel. Magyar szakemberek végeztek méréseket Indiában, Perzsiában, Franciaországban, Olaszországban, Mexikóban.

Magyarországon 65 Eötvös-ingát készítettek és adtak el külföldi megrendelésre. Mivel Eötvös nem szabadalmaztatta az ingát, így külföldön is több száz példányt gyártottak belőle és mindezek a magyar tudomány dicsőségét hirdetik szerte a világon. A londoni Science Museum (Tudomány Múzeum) 600 fontért vásárolt Magyarországon egy Eötvös-ingát. A müncheni Deutsches Museumban és a kassai Műszaki Múzeumban is ki van állítva az Eötvös-inga egy-egy példánya.

1906-ban a göttingai egyetem pályadíjat tűzött ki a tehetetlen és súlyos tömeg azonosságának kísérleti igazolására. Ezt Eötvös Loránd nyerte el, mert az ingájával sikerült 200 miIIiomod pontossággal kimutatni a két tömeg azonosságát. Einstein az általános relativitás elméletét a két tömeg azonosságára alapozta (ekvivalencia elv). Eötvös tehát Einstein általános relativitás elméletének tartópillérét, az ekvivalencia elvét igazolta kísérleteivel. Einstein az 1918 januárjában Eötvöshöz intézett levelében ezzel kapcsolatban a következőket írta:

"Nem szeretném ezt a levélváltást elmulasztani anélkül, hogy Önnek hálámat ne fejezzem ki azért a támogatásért, amelyet a súlyos és tehetetlen tömeg azonosságára vonatkozó ismereteink az Ön kutatásai révén nyertek."

Eötvös az ingájával mutatta ki, hogy a föld felszínén nyugatról keletre mozgó testeknél a test súlya csökken, a keletről nyugati irányban mozgóknál pedig növekszik. Ezt a jelenséget Eötvös-effektusnak nevezi a tudomány.

A tehetetlen és súlyos tömeg azonossága kérdésének az aktualitását bizonyítja, hogy Eötvös kísérleteire azóta többször is visszatértek és a méréstechnika fejlődésével azokat még nagyobb pontossággal elvégezték a világ több tekintélyes laboratóriumában.
1894 júniusában kinevezik vallás- és közoktatásügyi miniszternek. Minisztersége alatt, amely mindössze hét hónapig tartott, négyszáz új népiskolát hozott létre és mindvégig szívén viselte a tanítók sorsát, ami abban nyilvánult meg, hogy nagy mértékben emelte a tanítók jutalmazására szánt összeget. A nemzetiségi kérdésről a következőképpen nyilatkozott: "Ezt nem lehet rendeletekkel megoldani, ehhez tapintat, megértés, a más fájdalmába való beleérzés szükséges." Ez a beszéd igen jó hatással volt a nemzetiségekre. Az újvidéki nemzetiségi lap, a Naša Vođa da így reagált Eötvös nyilatkozatára:

"Rég hangzott ilyen őszinte, fenkölt gondolkodásra valló nyilatkozat magyar államférfi szájából. Az új kultuszminiszter méltó fia nagy atyjának, és méltó utóda azoknak a magyar államférfiaknak, akik mint Széchenyi és Deák a nemzetiségiek kívánalmainak teljesítéséről az első magyar király szellemében éreztek. A miniszteri nyilatkozat a legkedvezőbb lehet az ország nemzetiségeire. Már az a meggyőző, igaz hang, mely a beszéd alaptónusa, arról tesz tanúságot, hogy szívből fakad. Magyarország sorsára és népeinek jövőjére befolyással lesz a miniszteri szózat, következményei az államra és az összes nemzetiségekre áldásthozók lesznek."

A tanárképzés megjavítása végett megalapította az édesapjáról elnevezett Báró Eötvös József Collégiumot, melyben a szegény sorsú, tehetséges fiatalok ingyenes elhelyezést kaptak. A kollégiumban a tanárjelöltek kiváló szaktanárok vezetésével magas színvonalú tudományos képzésben részesültek. A kollégiumból fél évszázados fennállása alatt olyan nemzetközi téren is elismert egyének kerültek ki, mint Kodály Zoltán, Szekfű Gyula, Zemplén Géza, Szegő Gábor, Bay Zoltán és Kosáry Domokos... , hogy csak néhányat említsünk.

Eötvös Loránd nemzetközi tekintélyét bizonyítja, hogy a berlini Porosz Királyi Tudományos Akadémia kültagjává választja, a krakkói Jagelló Egyetem és az oslói Norvég Királyi Friedrick Egyetem díszdoktorává avatja, és hogy a francia kormány által adományozott Legion d'Honneur (Becsület Rend) mellett megkapta a szerb király Szent Száva-, a magyar király Ferenc József-rendet és a Pro Litteris et Artis osztrák-magyar érdemrendet is.

1913-ban a Magyar Tudományos Akadémia a Nobel-bizottság elé terjeszti Eötvös Loránd munkásságát. Az akkor már Nobel-díjas Lénárd Fülöp 1913 novemberében Eötvöshöz írt leveléből kitűnik, hogy ő is tett bizonyos diplomáciai lépéseket, hogy Eötvös Nobel-díjban részesüljön. Lénárd a következőket írta: "Frőlich írt nekem, és örülök neki, hogy mint amiről Ön is bizonyára értesült - most arra fogunk törekedni, hogy Magyarországra is irányítsunk egy Nobel-díjat, természetesen Eötvös professzornak." Ellenben a Nobel-bizottság választása a holland fizikus Heike Kamerlingh-Onnes-re, a szupravezetés feltalálójára esett.

1918-ban Eötvös elérte 70. életévét, ami az akkori rendelkezések szerint együtt járt a nyugdíjazásával, de a kultuszminiszter felkérte, hogy mindaddig, amíg kívánja, s ereje megengedi, a tanszékét megtartsa. Egészsége azonban mindinkább gyengül és 1919. április 8-án élete véget ért. A Tanácsköztársaság saját halottjának tekintette és Eötvös Lorándot a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozta fel. Párizsban a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Szövetsége, mely Mme Curie-vel és Albert Einsteinnel az élén alakult meg, szintén megemlékezett az elhunyt Eötvös Lorándról és Einstein ezekkel a szavakkal jelentette be a hírt: "A fizika egyik fejedelme halt meg!".

1950-ben a Budapesti Tudományegyetemet róla nevezték el. Még 1920-ban az ő nevét vette fel a Geofizikai Intézet, s az ő nevét viseli az intézetnek 1957-ben alapított Eötvös Loránd emlékérme, amellyel a kiváló geofizikusokat tüntetik ki. Az általa alapított Mathematikai és Physikai Társulat kettéválása után a fizikai részleg mint Eötvös Loránd Fizikai Társulat működik. Az ő nevének jegyében rendezik meg évente a középiskolások fizikai tanulóversenyét.

Születésének századik évfordulóján a londoni Science Museumban Eötvös-emlékkiállítást rendeztek "Hungary's greatest man·of science" címmel. Krenner József egy Macedóniában talált tallium-, arzén- és kéntartalmú ásványt Eötvös Loránd tiszteletére loránditnak nevezett el. A Nemzetközi Csillagászati Unio 1970-ben a Hold tulsó oldalán feltérképezett alakzatok és kráterek között nyolcat neves magyar tudósokról nevezett el, az egyiket Eötvös Lorándról.

Kapcsolódó cikkek

    ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2021 Fókusz. Minden jog fenntartva!
    Design by predd | Code by tibor