Tudta-e?
Hogy Kínában hivatalosan ötvenöt különböző nemzetiség él!

49. - 50. szám - 2008. július 28.

Orvostudomány

Autisták

Bár az autizmus korunk egyik gyakori betegsége, még mindig sok a megválaszolatlan kérdés körülötte.
Bánszky Noémi, KutMagazin.hu

1
Amikor a postás megérkezett a levelekkel a 20-as számhoz, a csöngetésre egy kislány jött ki. A család nemrégiben költözött ide és a postás az új lakók felől szeretett volna érdeklődni. Mielőtt azonban jó reggelt köszönhetett volna, a kislány megszólalt: „Szereted a Deltic-et?”
A szokatlan kérdéstől megzavarodva, a postás azon tűnődött, hogy a Deltic vajon egy új csokoládé lehet-e vagy egy tévéműsor szereplője. Mielőtt azonban válaszolhatott volna, a lány magyarázatul szolgált: „Ezek a legerősebb dízelvonatok. A King’s Cross pályaudvarról 2.30-kor induló vonat egy Deltic. Huszonhét fényképem van a Deltic-ekről.”

1. Az autizmusról általában


Bár az autizmus korunk egyik gyakori betegsége, még mindig sok a megválaszolatlan kérdés körülötte. Ennek oka, hogy rendkívül összetett problémával állunk szemben, s bár sokféle elmélet létezik a különös kór magyarázatára és kezelésére, csak igen kis részük alkalmazható a gyakorlatban is sikerrel. A manapság leginkább elfogadott nézetek szerint az autizmus egy organikus betegség, melynek oka a központi idegrendszer fejlődési rendellenessége.

A betegség már Hippokratész idejében is ismert volt. Több görög orvos számolt be az autizmusra emlékeztető szindrómákról (tünetegyüttes, szün = együtt + dromosz = futás). Akkoriban még isteni vagy sátáni erők megnyilvánulásának tartották, s ennek függvényében szentként tisztelték vagy éppen megszállottként üldözték, irtották az autistákat.

Maga az elnevezés dr. Leo Kannertől származik, aki 1943-ban számolt be olyan gyerekekről, akik szegényes társas viselkedést, kommunikációs zavart és sajátos érdeklődési kört mutattak. Vele nagyjából egy időben, de tőle függetlenül írta le Hans Asperger saját megfigyeléseit egy Kanneréhez igen hasonló, de jelentősen jobb képességű csoportról. A betegekre mindketten az „autisztikus pszichopata” elnevezést használták. A Kanner-i gyerekeknél az autizmus súlyosabb formában jelent meg, mint Asperger betegeinél, de a tünetek alapvetően sok hasonlóságot, azonosságot mutattak.

Ezek alapján az autizmusnak két típusát különböztetjük meg, úgymint Kanner-szindróma és Asperger-szindróma. A Kanner-szindróma a „klasszikus autizmus”, míg az Asperger - szindrómát (AS) manapság már az ún. autisztikus spektrum önálló diagnosztikai kritériummal rendelkező alcsoportjának tekintik. A kategóriák a valóságban természetesen nem különülnek el egymástól ennyire élesen, gyakoriak az átfedések, illetve a kezdeti Kanner-szindróma később AS-ra válthat.

2. A Kanner-szindróma


Kanner (1894–1981), amerikai pszichiáter, az általa vizsgált jelenséget kezdetben „koragyermekkori autizmusként” definiálta. Kiadott publikációjában öt jellegzetes ismertetőjegyet sorolt fel. A legfontosabb sajátosság, hogy a gyermek születésétől fogva képtelen arra, hogy kapcsolatot tartson vagy teremtsen másokkal. A nyelven keresztül nehezen, vagy egyáltalán nem tudja megértetni magát. Különböző ismétlési kényszerek („autizmusok”) jellemzik viselkedését, a változásoktól pedig elzárkózik. Gyakran hallani autisták szüleitől, hogy mennyire ragaszkodnak bizonyos rituálékhoz, útvonalakhoz, melyek megszakítása vagy változása komoly stresszforrást jelent.

Az intelligenciateljesítménye alkalomadtán jó lehet. Kanner ez utóbbi megfigyelését azért is hangsúlyozta, mert biztos volt abban, hogy az általa megfigyelt gyermekek értelmileg olyan szinten állnak, mint „normális” társaik, kizárólag pszichés eredetű problémáik vannak. A valóságban azonban az autista gyermekek kb. 75%-a értelmi fogyatékosságban is szenved.

3. Az Asperger-szindróma

Hans Asperger (1906–1980), bécsi gyermekorvos, 1944-ben kiadott doktori értekezésében számolt be négy olyan fiúgyermekről, akiknek társas viselkedése, nyelvi készsége és gondolkodása rendkívül szokatlan volt. Az orvos tanulmányainak azonban szinte semmilyen visszhangja nem volt. Ennek ellenére létrehozott egy speciális osztályt, s Viktória nővér segítségével megpróbálta ellátni ezeket a betegeket. Az első fejlesztő programok, terápiák is a nővér nevéhez köthetőek, a gyerekeknek beszéd-, dráma- és mozgásterápiát talált ki. Sajnálatos módon a lelkiismeretes ápolónő a II. világháborúban életét vesztette, mivel a szövetségesek lebombázták a bécsi osztályt. Asperger ennek ellenére haláláig, 1980-ig folytatta a munkát. Eredményeit először halála után egy évvel ismerték el…

Maga az elnevezés (Asperger-szindróma, AS) Lorna Wingtől (1981) származik, aki gyermekek és felnőttek viselkedését, képességeit vizsgálta, s több hasonlóságot is felfedezett Asperger egykori, illetve saját, jelenlegi csoportja között, s így diagnosztizálta náluk az Asperger-szindrómát.

Lorna Wing (Burgoine és Wing, 1983) jellemzése az Asperger-szindrómáról:
- empátia hiánya
- gyermeteg, nem a helyzetnek megfelelő, egyoldalú kapcsolatok
- a barátságok kialakításához szükséges készségek hiánya vagy gyengesége
- pedáns, ismétlésekkel jellemezhető beszéd
- elmélyült érdeklődés bizonyos témák iránt
- szokatlan testtartás, rosszul koordinált mozgás

A kommunikációs és szociális nehézségekre jó példa az alábbi két történet:

„Egy Asperger szindrómás nő önéletrajzi beszámolója szerint például gyermekkorában, amikor idegen emberek költöztek a házba, ő fölrohant valamelyik új gyerekhez és a szokványos kezdeményezési és köszönési forma helyett („Szia, jössz játszani?”) a következő kijelentést tette: „Kilencszer kilenc az nyolcvanegy.” (Schopler és Mesibov, 1992)

Sula Wolf (1995) idéz egy gyermeket: „Egyszerűen nem tudtam barátkozni. (…) Szívesebben voltam egyedül és az érmegyűjteményemet nézegettem. (…) Otthon volt egy hörcsögöm. Ő elég társaság nekem. (…) Egyedül is tudok játszani. Nincs szükségem más emberekre.”

tovább

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2018 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor