Tudta-e?
...hogy a szőlő rendkívül jótékony hatással van a bőrre, vesére, májra, anyagcserére?

63. szám - 2008. november 3.

A TÖRTÉNELEM NAGY CSATÁI

Napóleon 1812-es oroszországi hadjárata - a Borogyino-i ütközet

5. rész - "Oroszország Tilsitben örök barátságot esküdött Franciaországnak és háborút Anglia ellen. Ma megszegte ígéretét... A gyalázatot vagy a háborút kínálja számunkra. Nem lehet kétséges, hogy melyiket választjuk." (Bonaparte Napóleon)

1. rész
2. rész
3. rész
4. rész

Borogyino (1812. szeptember 7.):

1812. augusztus 25-én a császári Franciaország Grande Armeé-ja 156.000 emberrel, 590 ágyúval elindult utolsó nagy kalandjára. Tizenegy nappal később, 1812. szeptember 5-én a császár végre megpillantotta azt, amiben az elmúlt három hónap során reménykedett. Előtte, a Kalocsa folyón túli magaslaton az orosz hadseregek harcra készülődtek, védelmi vonalat építettek ki, összegyűjtötték a gyalogságot, előrehozták az ágyúikat. Napóleon Borogyino falunál végre megkapta, amit akart: a csatát.

Barclay de Tolly tábornok visszavonulási taktikája és a közvetlen harc elkerülése helyes volt, a cár teljes tudtával és beleegyezésével hajtották végre, bár népszerűtlen volt a többi orosz tábornok és az orosz nemesség körében. Ezért a cár úgy döntött, hogy meghagyja Barclay-t az első hadsereg parancsnokának, de a veterán Kutuzov herceget nevezte ki hadügyminiszterré. Kutuzov augusztus 29-én csatlakozott a hadsereghez. A visszavonulás még 31-én is folytatódott, és a hadsereg 1812. szeptember 3-án érte el Borogyinót.

A kiválló stratéga: M.I.Golenyisev Kutuzov tábornok,
aki a törökök elleni háborúkban szerezte hírnevét.




























Borogyino dimbes-dombos, sűrű erdővel borított vidéken fekszik a keskeny Kalocsa folyó nyugati partján. Ott, ahol a folyó a Moszkva folyóba ömlik, elég sekély ahhoz, hogy átgázolhassanak rajta, így könnyen leküzdhető akadályt jelentett csak. Kellemes vidék volt patakokkal, kis tanyákkal és falvakkal, erdős magaslatokkal. Borogyinóval szemben a Kalocsa keleti partján, Scsevardino falutól északra az oroszok védelmi állást építettek ki, amely a Nagy Sáncként vált ismertté. Délkeletre kisebb állások helyezkedtek el (a Három Nyílvessző); minden állásban gyalogság és ágyú is volt. Barclay erősebb első hadseregét a Kalocsa mögötti jó védelmi állásba telepítették a Szmolenszk-Moszkva közötti úttól északra. A terv az volt, hogy Bagration gyengébb második hadserege hasonlóan erős pozícióba kerüljön a folyó mögött, az úttól délre. Napóleon azonban, aki szeptember 5-én érkezén meg, támadásba lendítette egyik előőrsét egy kis sánc ellett Scsevardino-nál. Mikor Poniatowszki lengyeljei legyűrték balszárnyát, az oroszok kora este a sánc elhagyására kényszerültek.

Az orosz hadsereg létszáma elérte a 120.000, melynek egy negyedét a lovasság tette ki, beleértve a kozákokat. Mivel túlontúl szétterültek, mind az 500 ágyúra szükségük volt. Konsztantyin nagyherceg V. hadteste, mely a tartalékot képezte, egy mérfölddel hátrébb tartózkodott.

A következő nap, szeptember 6-a legnagyobb részét a franciák azzal töltötték, hogy alaposan felderítették az orosz vonalat, kikémlelték állásaikat, és őrjáratokat szerveztek a szárnyak és a védelmi rendszerek kijelölésére. Napóleon úgy döntött, hogy a Nagy Sáncnál támadja meg az orosz centrumot, és elterelő hadműveleteket hajt végre a szárnyakon, de a tervet nem mindenki támogatta. Davout erőteljesebb manővert javasolt a szárnyakon, ám Napóleon az elkerülhetetlen veszteségekkel együtt is a frontális támadás mellett kötelezte el magát.



Szeptember 6-ról 7-re virradó éjjel hidat vertek a Kalocsán, előkészületeket tettek a masszív tüzérségi ágyúzásra, és 1812. szeptember 7-én, néhány perccel reggeli hat óra után kezdetét vette a csata.

Röviddel az előkészítő ágyúzás után a Grande Armée öt gyaloghadteste; főbb mint 100.000 ember tört a központi orosz állások ellen, miközben a dobosok a pas de charge-ot verték. Jenő herceg bevette Borogyinot, Davout területet nyert a Három Nyílvesszőnél, Poniatowszki pedig a jobbszélen hamarosan elfoglalta Utyicsa falut. Ekkor megtorpant a támadás; a sikeresen végrehajtott, erőteljes orosz ellenlökés kiszorította Jenőt Borogyinoból. Davout kénytelen volt visszavonulni a Három Nyílvesszőtől, Poniatowszki pedig hatalmas veszteségeket szenvedett az Utyicsától északra elterülő erdőben összegyűlt orosz csapatok ágyú- és muskétatüzétől. Így kezdődött az ádáz küzdelem, a nagy bátorságot, de nem túl nagy ügyességet igénylő tüzérségi párbaj. Egyazon terület kétszer, háromszor vagy még többször cserélt gazdát. A bal oldalon Jenő herceg bevette Borogyinot, majd elvesztette, újból elfoglalta, átkelt a Kalocsán, ahol Borogyino és Szemenovszkoje között felfejlődött a Nagy Sáncon elhelyezett orosz üteg ellen. Délelőtt 10 óra 30-kor bevette az állást, de az oroszok csakhamar visszafoglalták.

A francia jobbszélen Davout háromszor szerezte meg, majd vesztette el Bagration herceg állásait a Három Nyílvesszőn, mielőtt sikerült véglegesen elfoglalnia 11 óra 30 perckor. Majd Szemenovszkojéig verte vissza a második hadsereget, ahová időközben megérkezett az orosz tartalékok egy része. A második hadsereg elvesztette szinte valamennyi főtisztjét, Bagration fejedelem pedig halálos sebet kapott. Murat lovassági rohama kudarcot vallott; elmúlt dél, mire a franciák elfoglalták Szemenovszkojét, az erdő széléig kényszerítve az oroszokat. Murat, Davout és Ney úgy vélte, hogy erősítés nélkül nem tudnak továbbmenni, de Napóleon megtagadta az utánpótlást.

A császár, akit húgyhólyag-problémák és súlyos megfázás kínzott, addig soha nem tapasztalt letargiába esett. A nap nagy részét a sevardinói sánc mögött töltötte, magukra hagyva a marsallokat, és - akárcsak Wagramnál - kiengedte kezéből az irányítást.

Az orosz lovasság és a kozákok megkísérelték átkarolni a francia balszélt, és elvonni az ellenség figyelmét az orosz centrumról, de nem jártak sikerrel. Nem sokkal Szemenovszkoje bevétele után a franciák elfoglalták a Rajevszkij üteget. A teljes orosz centrum meghátrált, és a délután közepére a csata lassan elült - kivéve a francia jobbszélen, ahol Poniatowszki majdnem 6 óráig harcolt.

A nap úgy ért véget, hogy a franciák foggal-körömmel védelmezték azt a keveset, amit megszereztek - alig másfél kilométernyi előrenyomulást. Némi átcsoportosításra volt szükség, mivel az orosz hadsereg balszárnya visszavonult Utyicsából, és új állásban helyezkedett el, látszólag készen arra, hogy másnap folytassa a csatát. A hajnal derengő fényében azonban láthatóvá vált az oroszok teljes körű, fegyelmezett visszavonulása. A Grande Armée nem volt abban a helyzetben, hogy kihasználja "győzelmét", hiszen az egyébként is csak technikai győzelemnek volt tekinthető. Az oroszok igen sok embert veszítettek, és noha Napóleon megvetette a lábát, kénytelen volt visszavonni előretolt csapatait. Az orosz hadsereg pedig a harctéren maradt, készen egy újabb összecsapásra.



Az oroszok több mint 43.000 embert veszítettek, a francia áldozatok pedig a császár bevallása szerint legalább 30.000-re rúgtak, de mivel Napóleon jelentéseiben ritkán vallotta meg a teljes igazságot, az sem tűnik lehetetlennek, hogy a francia veszteségek az 50.000-t is elérték. Különösen sok tiszt sebesült meg vagy esett el: Davout és Ney súlyos sebet kapott, a halottak, illetve a sebesültek lajstromán nem kevesebb mint 44 hadosztálytábornok és 37 ezredparancsnok szerepelt. A 600.000 ember közül, akik júliusban átkeltek a Nyeman folyón, már csak 100.000 védelmezte a császári lobogót. Egy részük a hadsereg közel 900 kilométeres útja során megszállt városokban maradt, vagy a balti hadjáratban harcolt, sokan közülük már korábban dezertáltak. Nem kevesen estek fogságba - ami a közkatona számára rosszabb volt a halálnál -, illetve estek el.

Ez a győzelem - ha egyáltalán annak nevezhető - nem hozott kézzelfogható eredményt. Murat és a kimerült lovasság maradék erejét összeszedve üldözte Kutuzov tábornokot, aki folytatta a visszavonulást. Napóleon Borogyino közelében várakozott szeptember 12-ig, a cártól azonban nem érkezett küldönc, hogy fegyverszünetet ajánljon, vagy a békéről tárgyaljon - mint ahogy 1812. szeptember 14-én sem, amikor a francia lovasság Murat marsallal az élen bevonult Moszkvába. A Grande Armée nagy csata után elfoglalta Oroszország vallási fővárosát, de Napóleon csak egy elhagyott városba vonult be. Ekkor még senki sem sejtette, hogy később ezt bánni fogja.

folytatjuk

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2024 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor