Tudta-e?
A civilizáltnak nevezett világ elmúlt 3500 év történelmét végignézve csak 230 békés évet számolhatunk össze.

3. szám - 2007. június 18.

A török veszedelem

A nándorfehérvári győzelem

A XV. század elejétől kezdve a portyázó török seregek rablóhadjárataik során mind gyakrabban betörtek a Délvidékre is.
Összeállította Pálfi Imre és Pálfi Zsolt

A város múltjából

Belgrád várát (majd a várost is) a fontos szárazföldi és vízi utak kereszteződésénél a rómaiak i.e. az I. században építették Singidunum néven. A Római Birodalom kettészakadása után kb. 500 évig a Bizánci Császárság e jelentős végvárát ALBA GRAECÁNAK emlegetik. A magyarok Nándorfehérvárnak (Bolgárfehérvárnak) nevezték. Ugyanis a középkori magyar nyelvben a „nándor” szó „dunai bolgárt” jelentett.
Először hosszú ostrom után 1071-ben foglalták el a magyar seregek Salamon király, Géza és László herceg vezetésével. Az ezt követő kétszáz évben váltakozva többször került bizánci, illetve magyar kézre. Majd 1317 és 1426 között hasonlóképpen váltakozott a magyar és szerb fennhatóság.


















A török veszedelem

A koszovói (rigómezei) ütközet (1389) után a Török Birodalom kiterjesztette hatalmát Szerbiára. Egyes területeket elfoglalt, mások pedig behódoltak. Csak kis része maradt szabad. Magyarország területére szórványosan érkeztek szerb menekültek, kik a Szerémség és a Bánság déli peremvidékén telepedtek le.

A XV. század elejétől kezdve a portyázó török seregek rablóhadjárataik során mind gyakrabban betörtek a Délvidékre is. Feldúlták, fosztogatták a Bánságot, Bácskát és a Szerémséget. A védtelen falvakat felégették, kirabolták, ölték vagy rabszíjra fűzték a lakosságot. Magyarország leggazdagabb része az ellenség szabad prédájává lett.1426-ban nagy jelentőségű szerződést kötött Zsigmond magyar király és Lazarevics István (Stefan Lazarević) szerb despota: Magyarország segíti a szerbeket a törökök elleni harcokban. Ennek fejében István halála után Nándorfehérvár, Galambóc vára, meg Macsó (Mácsva) a magyar királyra száll. A szerződés hamarosan teljesült.

Ezután Magyarország megvédése céljából végvárak láncolatát alakították ki: Szabács (Šabac), Nándorfehérvár (Belgrád), Szendrő (Smederevo), Galambóc (Golubac). Ezek központja, egyben a legfontosabb erőssége Nándorfehérvár volt –„Magyarország kapuja”. Csaknem egy évszázadon keresztül fogta fel a török Magyarország ellen intézett legerősebb csapásait. Tisztába voltak vele, ha ezt az erődítményt elfoglalja, szabad az út előtte Közép- és Nyugat-Európa felé. Ebben az időben Magyarországon a főurak, főúri családok (Cilleiek, Garaiak, Ujlakiak stb.) hatalma megerősödött, egyedül vagyonuk gyarapításán munkálkodtak. Kiskirályokként éltek, pártoskodtak, egymás ellen kis magánháborúkat folytattak. A fenyegető török veszéllyel nem törődtek.

A főurak közül egyedül Hunyadi János, a kiváló hadvezér szervezte és vezette a harcot a hódító törökök ellen. Élete folyamán győzelmek, esetenként vereségek is érték. A történelem a törökverőként emlegeti. Szolgálataiért, eredményeinek elismeréséül szörényi bánná, majd Magyarország kormányzójává, a Délvidék főkapitányává nevezték ki.

Az ostrom

1456 tavaszán II. Mohamed szultán több mint 150 000 főt számláló (az akkori viszonyok között óriási) hadsereggel, 300 ágyúval Magyarország ellen indult. Hunyadi János a keresztény világ és hazája összefogását szorgalmazta. Küldöncei azonban eredménytelenül tértek vissza. A végveszély óráiban szinte teljesen magára maradt. A bárók váraikba húzódtak, a királyi udvar Bécsbe költözött, a nyugati országok uralkodói sem adtak segítséget. Egyedül a római pápa (III. Callixtus) küldte el Kapisztrán János barátot, hogy hirdesse és szervezze meg a keresztes hadjáratot. „Aki beáll a keresztes seregbe, minden bűne megbocsáttatik.”
Nándorfehérvárt (Magyarország kapuját) Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály védte, mindössze néhány ezer emberrel. Július elején a tengernyi török had ostromgyűrűbe zárta a várat elvágva azt a külvilágtól.































A Belgrádba vonuló török sereg zenészekkel (festmény)

A szultán terve: ágyútűzzel romba dönteni a várfalakat, így megkönnyíteni a rohamozóknak a behatolást, még mielőtt a felmentő seregek megérkeznek. A török ágyúk lövedékei hatalmas fal -részeket romboltak le, a réseken és a falakon beözönlő török támadókat mindig visszaverték a védők, II Mohamed szultán nagyravágyó tervei hatására Nándorfehérvár ostromának idején III. Callixtus pápa pápai bullájában az egész egyházra előírta a déli harangszót. Eszerint a harangok zúgása hívta imára a keresztényeket a Nyugat-Európát is fenyegető török veszély miatt. Ez volt a védőknek nyújtott nyugatról érkező összes segítség.
Közben Kapisztrán János a Délvidéken az egyszerű szegény emberekből, jobbágyokból, parasztokból, kézművesekből, falusi papokból fegyverforgatásban gyakorlatlan keresztes sereget szervezett. Tudták, hogy micsoda sors vár rájuk, micsoda pusztulás, ha maguk nem védelmezik otthonukat. Ha nem tartóztatják fel a közelgő veszedelmet, akkor hamarosan városaik, falvaik, házaik, gyerekeik kihűlt hamvát hordja széjjel a szél. Fegyverük főleg a kiegyenesített kasza és a cséphadaró volt.

Hunyadi János saját költségén fogadott zsoldosaival, familiárisaival ütőképes kis sereget állított fel, s a vár felmentésére sietett. A keresztes haddal együtt létszámuk 30 000-40 000 között mozgott. Először a kimerült, megfogyatkozott várvédőknek kellett segítséget nyújtani. Ezt vízi úton próbálták megoldani. Zalánkeménben (Slankamen) gyülekeztek a keresztesekkel megrakott a Tiszán és a Dunán érkező dereglyék.

A szultán, hogy lehetetlenné tegye a várvédők megsegítését, Nándorfehérvár előtt a Dunát egyik partjától a másikig, összeláncolt nagy hadihajókkal, gályákkal elzárta. Hunyadi a partról ágyútűzzel megbontotta az összeláncolt török hajózárat. Az elsüllyesztett hajók által keletkezett réseken keresztül, kemény harc árán a friss erő bejutott a szorongatott helyzetben lévő erődítménybe.

































Maga Hunyadi is a várba ment, s átvette a védelem irányítását. A török ágyúk tovább rombolták a falakat. A védők igyekeztek kövekkel betömni a keletkezett nagyobb réseket. A szultán tizenöt napi ostrom után döntő rohammal akarta bevenni a várat. Óriási tömeg hömpölygött a körülzárt erődítmény felé. A védők mindenre elszántan sorakoztak fel, s ádáz küzdelem, élethalálharc folyt a vár birtoklásáért. Legtöbb helyen a falaknak és a bástyáknak csak a romjai maradtak. A várárkot, sáncot betöltötte az omladék, már nem nyújtott védelmet. Félelmetes volt a török sokaság, amely az elkeseredetten védekező várvédőket támadta. A török holttestek ezrei borították a bástyák alját, de a védők száma is megcsappant. „Soha elszántabb harcot nem láttak ezek a falak, soha több vér nem folyt még ezeken a köveken.”
Végül a törökök betörtek. Egy janicsár fel is tűzte a győzelmet hirdető lófarkas zászlót a bástyafokra a támadók diadalüvöltése közepette… A magyarok reményvesztetten abbahagyták a harcot, csüggedten készültek a halálra…




A Nebojsa-torony - Itt fordult meg a csata sorsa























Nándorfehérvár ostroma (festmény)

Ekkor Dugovics Titusz (horvát vitéz) önfeláldozóan a zászlóval együtt magával rántotta a mélybe a törököt. Ezt látva a megfogyatkozott védősereg újult erővel folytatta a védekezést. Az elkeseredést felváltotta a mérhetetlen lelkesedés. Halált megvető bátorsággal visszaverték az előre- nyomuló törököket.

Később a hatalmas túlerő irtózatos rohamai miatt elestek a külső vár őrtornyai, s a kimerült védők a belső várba húzódtak. Tehát az ostrom e része felemás eredménnyel fejeződött be a törökök és a magyarok számára.

Másnap, 1456. július 22-én a keresztesek ellentámadása eldöntötte a csata sorsát. ”A kézművesek, parasztok, szegény emberek, falusi papok, deákok, kolduló barátok serege rajtaütött a törökön”. Amikor a szultán el akarta vágni a visszavonulásuk útját, Hunyadi is beavatkozott a harcba, és sikerült elfoglalnia a török ágyúkat. A várvédők is kicsaptak a törökre. A megzavarodott és meglepett hatalmas török sereg két tűz közé szorult, ezután már csak a menekülést választhatta.

A júliusi forróságban a napok óta temetetlen holttestek oszlásnak indultak, így felütötte fejét a pestisjárvány. A győzelem után három héttel, a zimonyi táborában Hunyadi Jánost is elragadta e halálos kór (augusztus 11.-én). Őt Kapisztrán János két hónapra rá követte.
A keresztény győzelem híre gyorsan terjedt el a világon. A csatában résztvevők lelkesedése utólag másokat is magával ragadott. A keresztény világ régóta nem értesült ily kedvező eseményről, amely akkor következett be, amikor kevesen hitték azt, hogy a II. Mohamed szultán vezette török hadak megállíthatók. A magyar királyhoz és a pápához intézett levelek örömhírét gyorsan tovább kürtölték Európában és a világban. Örömében a pápa a győztes csatát Nándorfehérvárnál ”élete legboldogabb eseményének” tekintette. Számtalan országban, városban, de főként Rómában megünnepelték a kereszténység diadalát. A legtöbb köszöntőt Hunyadi kapta.

A pápa a nándorfehérvári győzelem napját a keresztény világ hálaadó szent ünnepévé nyilvánította. S a könyörgő imára hívó déli harangszó győzelmet hirdető harangszóvá vált.




















A várban felállított kő emlékezteti az arra járókat

Hunyadi János - a törökverő

Hunyadi János 1407 körül született. Apja Vajk, aki román földről menekült Magyarországra. Anyja Morsinai Erzsébet, egy magyar nemes lánya. A család tehát bizonyítottan Havasalföldről telepedett Erdélybe, majd az ott kapott birtokai (Vajdahunyad, Nagyszeben) alapján vette fel a Hunyadi, illetve kapta a szerb Szibinyani nevet.

Az akkori szokások szerint a katonai pályára szánt nemes ifjakat más főurak váraiba adták apródi szolgálatra Ez bizonyos mértékben vitézi iskolának felelt meg. Hunyadi János így került Ozorai Pipo, Csáki István, Lazarevics István (szerb despota), majd Zsigmond király udvarába. Meg- ismerte az akkor legkorszerűbb olasz, cseh és török harceljárásokat és harcmodort.
Felesége Szilágyi Erzsébet, magyar nemes leány lett.

Gyermekei: László és Mátyás (aki később Magyarország választott királya lett).
Hunyadi János ragyogó hadvezéri képességeinek köszönve a katonai ranglétrán és más tisztségek terén gyorsan haladt fölfelé: Szörényi bán, erdélyi vajda és temesi ispán, Délvidék főkapitánya, Magyarország kormányzója. Az ország egyik leggazdagabb földesura: hatvan vár és négymillió holdnál nagyobb birtok tulajdonosa. Azonban kezdettől fogva különbözött a többi főúrtól. Míg azok önző céljaikat hajszolták, Hunyadi minden birtokát és méltóságát csak eszköznek tekintette a török elleni küzdelemhez.

„A kortársak szerint középtermetű, vastag nyakú, gesztenyeszín hajú, komor tekintetű, piros arcú ember volt. Nagy híve a vallásnak és az igazságnak, ugyanúgy a szabadságnak és a bőkezűségnek. Szerette a tisztességet, és ápolta a barátságot. Férfiúi lelke kemény és emelkedett volt, tanácsa okos. A török ellen sok hadjáratban vett részt, amelyek rendszerint győzelemmel fejeződtek be, de a körülmények kedvezőtlen alakulása folytán kudarcok is érték:
- Hunyadi kezdetben Újlaki Miklóssal együtt a déli határ védelmét látta el.
-1442-ben szétverte az Erdélybe betörő Mezid bég seregét, majd ennek a megbosszulására küldött török sereget még Havasalföldön megsemmisítette.
-1443 nyarán az ún. balkáni hadjárat során Nišen és Szófián keresztül a Balkán-hegységig jutott, s több ütközetben győzte le a törököket. A hadjáratot a tél miatt kellett félbeszakítani.
-1444-ben a várnai csatát árulás és a király meggondolatlansága változtatta vereséggé. Hunyadit menekülés közben Vlád román vajda elfogta, s csak nagy áldozatok árán bocsátotta szabadon.
-1448-ban Hunyadi János, Kasztriota György (Szkander bég-albán) és Brankovics György (Đurad Branković) szerb despota közösen újra nagy támadó hadjáratot terveztek a török kiűzése céljából. Brankovics György árulása következtében Rigómezőn (Koszovón) kétnapos véres ütközetben Hunyadi vereséget szenvedett. Ugyanis a szerb despota tájékoztatta a szultánt a magyar sereg hadmozdulatairól. Így a török még az albánokkal való egyesülés előtt döntő csatára kényszerítette a magyar sereget, és megverte. Ezt az eseményt a történelem a II. KOSZOVÓI ÜTKÖZETKÉNT jegyzi. Hunyadi János a vesztes csatából való menekülés közben Brankovics György fogságába került, s csak a magyar országnagyok erélyes fellépése nyomán nem adta ki a szultánnak, hanem hatalmas váltságdíj ellenében bocsátotta szabadon.
-1453-ban Krusevácnál Feriz bég seregét verte tönkre.
-1456. VII. 22-én életének utolsó nagy csatája a Kapisztrán Jánossal együtt kivívott világraszóló nándorfehérvári győzelem.
Hunyadi János igazi feudális nagyúr volt, egyben azonban nemzeti hős. ”Az évszázadok távlatában a magyar katonai erény és vitézség utolérhetetlen szimbólumává magasztosult.”

       























Hunyadi János címere és pecsétje
ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2024 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor