Tudta-e?
...hogy a világ legrégebbi újságja Svédországban olvasható 1645 óta? A Krisztina királynő parancsára megjelent lap, a Post-och Inrikes Tidningar 2007. januárjától viszont már csak online kiadásban jelenik meg.

52. szám - 2008. augusztus 18.

A TÖRTÉNELEM NAGY CSATÁI

A Kolini csata (1757. június 18.)

Amikor VI. Károly Ausztria császára (magyar királyként III. Károly) 1713. április 19-én ünnepélyesen kihirdette a Habsburg-család nőági örökösödését szabályzó "Pragmatica Sanctio"-t, valószínűleg senki sem gondolta Bécsben, hogy csaknem három évtized múlva fél Európa hadba száll a Habsburg trónért.

A "hétéves" háború kezdete:

A porosz hadigépezetnek mindössze 12 napra volt szüksége, hogy elérje Drezdát, sőt szeptember 11-én bekerítette a Pirnánál összevont szász haderőt. II. Frigyes nem bajlódott a szászok megtámadásával, hanem a Maximilian Browne tábornagy parancsnoksága alatt álló, 32.000 főt számláló császári-királyi sereg ellen fordult. A Habsburg- és porosz erők összecsapására 1756. október 1-jén Lobositznál került sor. Az ütközet erős tüzérségi párbajjal kezdődött, majd a porosz lovasság rohamával folytatódott, amely visszavetette az ellenfél lovasságát, de a gyalogság sortüzei hamarosan megállították őket. Ekkor Hadik András vezérőrnagy két vértesezreddel és a huszáralakulatokkal oldalba támadta az ellenfél lovasságát, amely nagy veszteségek árán kénytelen volt gyalogsága mögé visszahúzódni. Végül a porosz gyalogságnak sikerült elfoglalni a rommá lőtt Lobositzot, de a császári haderő jól kiépített állásait nem merték megtámadni. A nehezen kivívott győzelemben a poroszok 3.308 főt, mintegy 440 emberrel többet vesztettek, mint a császáriak, sőt kénytelenek voltak Csehországból visszavonulni. A csatát követően Browne tábornagy hiába nyomult előre, hogy fedezze a körbezárt szász csapatok kitörését, a porosz hadsereg gyors visszatérése meghiúsította az akciót, így a csapatok október 15-én kénytelenek voltak kapitulálni. Hadik Andrást a csatában mutatott hősiességéért november 16-án altábornaggyá léptették elő.

Bár a Habsburgok szövetségesei közül Franciaország 100.000, Oroszország 80.000, a német fejedelemségek 30.000, a svédek pedig 25.000 katonát ígértek, de még 1757 tavaszán sem kezdték meg a hadműveleteket. A poroszok viszont már a hadjárat kezdetén számíthattak Anglia, a Hannoveri Fejedelemség, a Braunschweig-wolfenbüttel-beverni hercegség és a hesseni őrgrófság által felállított 45.000 fős segélyhadra, amelynek feladata elsősorban a francia haderő lekötése volt.

1757 tavaszán II. Frigyes úgy gondolta, hogy még a Habsburg Birodalom szövetségeseinek beavatkozása előtt gyors akciót indít Csehország ellen, és újra beveszi Prágát. Hadseregének összlétszáma a tartalékokkal együtt 200.000 főre rúgott, melyek zöme Szászországban és Sziléziában állomásozott. Az ellenfél a helyőrségekkel együtt hasonló nagyságú haderővel rendelkezett, amely az ellenfél haderejével szemben hat nagyobb csoportosításban a Szászországgal és Poroszországgal határos területeken volt elhelyezve.



Az első, mintegy 20.000 főnyi porosz sereg Károly beverni herceg vezetésével lépte át a határt, és április 26-án Reichenbergnél legyőzte Lothar Königseg táborszernagy 18.000 fős hadát. A győzelmet kihasználva a porosz uralkodó az erők nagy részét gyorsan Prága felé irányította, hogy még Leopold Daun csapatainak megérkezése előtt leszámoljon az ott lévő Habsburg-főerőkkel. A Prága közelébe érkező porosz haderő 66 zászlóaljból és 113 lovasszázadból, összesen 64.000 emberből állt.

A 48.500 gyalogos és 12.500 lovas alkotta császári-királyi fősereg Prágától keletre foglalt állást, a várost Thürheim tábornok parancsnoksága alatt 18 zászlóalj gyalogos és néhány lovasszázad védte. Főparancsnokká Lotharingiai Károly herceget, Mária Terézia sógorát nevezték ki, de a katonai műveleteket valójában Browne tábornagy irányította.

Lotharingiai Károly herceg,
a császári és királyi csapatok főparancsnoka

































A küzdelemre május 6-án Prágától keletre került sor, amelyet Kolinhoz való közelsége miatt a szakirodalom első Kolini csatának is szokott nevezni. Browne tábornagy seregét három vonalban állította fel a harcmezőn, a gyalogságot középen, a lovasságot a szárnyakon helyezve el. Miután II. Frigyes megszemlélte az ellenfél állásait, úgy döntött, hogy nem intéz frontális támadást, hanem átkarolja a gyengének tűnő jobbszárnyat. Browne tábornagy követte a poroszok hadmozdulatait, de ennek következtében saját lekanyarodó arcvonala megtört, és a keletkezett hézag védtelenné vált. Kurt Schwerin tábornagy porosz harccsoportja ezen a ponton indított támadást az ellenséges gyalogosegységek ellen, és a sortüzek leadását követően kemény kézitusában áttörte az arcvonalat. Hamarosan a porosz lovasság is beleavatkozott a harcba, de Hadik András lovasai és a Baranyai-huszárezredek oldalba támadták őket, ám a váltakozó sikerű harcban végül alulmaradtak.

A császári-királyi harcvonalba betörő porosz gyalogság ellen maga Maximilian Browne tábornagy vezette az ellentámadást. Heves tűzharc kezdődött, amelyben mindkét fél érzékeny veszteségeket szenvedett; Schwerin tábornagy elesett, Browne tábornagy lábát pedig egy ágyúgolyó roncsolta össze, s ezután eszméletlenül vitték Prágába. Browne sebesülését követően a küzdelem hevében a főparancsnok Lotharingiai Károly herceg szívgörcsöt kapott. Mire a herceg magához tért, a csata már eldőlt. II. Frigyes nagy lendülettel támadó csapatai hamarosan megtörték a hadvezérek nélkül maradt ellenfél gyalogságának ellenállását. A visszavonulást Karl O'Donnel lovashadosztálya és a Pallavicini-, az Eszterházy József- és az Eszterházy István gyalogezredek fedezték. Lotharingiai Károly ezután a jobbszárny gyalogságát és a lovasság legnagyobb részét Kolin felé irányította, hogy csatlakozzanak Daun tábornagy seregéhez, a balszárny egységeit pedig Prága felé vonta vissza.



Mindkét fél igen jelentős veszteségeket szenvedett: a poroszoknál 18.417, a császári-királyi haderőnél 13.314 fő volt a halottak és sebesültek száma. A császári-királyi gránátosok hősies helytállásának elismeréseként a királynő elrendelte, hogy a háború ideje alatt dupla zsoldot kapjanak.

A győztes csata után a poroszok körülzárták, majd ostrom alá fogták Prágát. II. Frigyes arra számított, hogy a balszárny csapataival 40.000 főre szaporodott védőőrség az élelemhiány következtében megadja magát. A város védői azonban nem kapituláltak, sőt sorozatos kitöréseikkel állandóan nyugtalanították az ostromló sereget. Bár Frigyes a beverni herceget mintegy 20.000 emberrel Daun hadtestének megfigyelésére küldte, a poroszok nem tudták megakadályozni a császári-királyi csapatok összevonását. Daun 58.000 főre szaporodott seregével a hadműveleteket június elején újra megkezdte, és Kuttenbergen át Zasmukba nyomult. A beverni herceg kitért a túlerőben lévő császáriak elől, és Kolint érintve Kaurimig hátrált, ahol egyesült a Prága ostromától elvont csapatokkal. Az újabb nyílt csatára készülő porosz sereg ekkor 36.000 embert számlált.

II. Frigyes Suchdol, Kuttenberg és Kolin térségében akarta a Prága sorsát is eldöntő küzdelmet megvívni, ám meglepve tapasztalta, hogy Daun csapatai június 17-én már elfoglalták a kiszemelt csatateret Krychnow térségében. Így a csapataival nem folytathatta tovább előrenyomulását, hanem az ellenség vonalai előtt elhaladva Wrbschan mellett ütött tábort. Az ellenfél hadmozdulataira válaszul a császári hadvezetés, tartva egy későbbi átkaroló hadművelettől, a csapatokat Pobor, Libodritz és Radowesnitz térségébe irányította, és az egységek a Prágába vezető postaúttal szemben foglaltak állást.



folytatjuk

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2024 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor