Tudta-e?
...hogy az emberi testben keringő vér körülbelül egy perc alatt tesz meg egy teljes kört?

9. szám - 2007 július 30.

Orvostudomány, biológia

Mérgező állatok - 3. rész

A publikáció a Vajdaság területén fellelhető mérgező állatokkal foglalkozik, és kapcsolódik a Fókusz előző számaiban megjelent mérgező állatokat ismertető íráshoz. Ebből a cikkből a méregkészülékkel rendelkező rovarokról és pókokról tudhatunk meg néhány érdekességet.

3
Mérges ízeltlábúak

A nyári melegben megszaporodnak a rovarok által okozott csípések, szúrások, amelyek elsősorban kellemetlenek, néhány esetben azonban veszélyessé is válhatnak. A környezetünkben előforduló ízeltlábúak marása legtöbbször csak helyi tünetekkel jár és csak kisebb kellemetlenséget, enyhe daganatot és viszketés okoz. Túlérzékeny emberek esetében allergiás tünetek, általános rosszullét és sokkos – életveszélyes állapot is kialakulhat.
Nem minden rovar mérges, amelynek a csípése fájdalmat, viszketést gerjeszt. A nem mérgező rovarok, mint a szúnyog, kullancs vagy poloska vérszíváskor a nyálával véralvadásgátlót juttat a szövetekbe, ami kellemetlen viszkető érzést, helyi dudorodást vált ki a megmart élőlényben. A csípések többnyire veszélytelenek, és néhány nap multával nyom nélkül gyógyulnak, de nem árt az óvatosság, mert ezek a vérszívók súlyos fertőző betegségek terjesztői lehetnek. A böglyök és istállólegyek marásukkal helyileg gennyesedést, szerencsétlenebb esetben az egész szervezetet megbetegítő vérmérgezést is kiválthatnak.
Az ízeltlábúak egy része aktív méregkészülékkel és bonyolult összetételű méreganyaggal rendelkezik. A méhek, darazsak, hangyák mérges fegyvereiket védekezésre használják. A pókok és a százlábúak elsősorban zsákmányuk legyőzésére alkalmazzák a mérget, de szorult helyzetben önvédelemre is eredményesen vetik be.

A méregkészülék elhelyezkedése

Az ízeltlábúak méregkészüléke a testen belül helyezkedik el. A méhek, darazsak méregmirigye és az ehhez csatlakozó fullánk a potrohban van. A szúrókészülék a peterakó cső módosulásával alakult ki, ezért csak a nőstények képesek szúrni. A pókoknál a méregmirigy a fejtorban van, és a méreganyag az üreges csáprágókon keresztül jut a sebbe.

Mérges pókok

A pókok ízeltlábú állatok, testük két részre tagolódik, fejtorra és potrohra, de nem rovarok, mert négy pár lábuk van. Változatos színű, formájú és életmódú állatok. Többségük fogóhálót sző a potroh alján elhelyezkedő szövőszemölcsök segítségével, de vannak vadászó, sőt vízipókok is. Általában félelmet és undort váltanak ki az emberekből, pedig ránk nézve többnyire ártalmatlanok, sőt, a legyek, a szúnyogok pusztításával inkább hasznunkra vannak. Hazánkban több száz pókfaj található, amelyből most néggyel ismerkedünk meg.

Keresztespók


Fák ágai között feszíti ki hálóját legismertebb hazai pókunk, a koronás keresztespók. A fejtor csáprágóihoz méregmirigy kapcsolódik. Ennek váladéka idegmérget tartalmaz, amely nemcsak megöli, hanem fel is oldja a zsákmány testét, amit azután a pók kiszív. Megmérgezett áldozatát vagy azonnal elfogyasztja, vagy pókfonállal betekeri, és elteszi későbbre. Táplálékát főleg legyek és szúnyogok képezik.

Mérges dajkapók

A mérges dajkapók nem túl gyakran fordul elő. Kúp alakú hálóját fűszálakra, nádra szövi. Erős méreggel rendelkező pók, csípése valóban kellemetlen lehet.



Mérge részben idegméreg, részben szövetfeloldó hatású; a harapott testrészen átmeneti bénulás is jelentkezhet, de inkább csak fájdalmas, lassan múló, csúnya sebet okoz, valamint fejfájás és émelygés társulhat hozzá.

Búvárpók


Állóvizeinkben gyakori az igen mérgező harapású, egységesen szürke színű pókfaj. Különleges képessége a víz alatti, levegővel feltöltött harangfészek készítése. Embert horgászás vagy fürdőzés közben kizárólag önvédelemből csíp meg.

Fekete özvegy


Ez a pók a nevét amiatt kapta, mert párzás után a nőstény legtöbbször felfalja a nálánál kisebb hímet – így hát özvegyen marad. Általában fekete vagy piros-pöttyös színű, mogyoró nagyságú pók.


Köves, bokros vidék lakója, de újabban az ember közelségébe is behúzódott. Ritkán használt épületekben, erdőszéli árnyékszékekben bújik meg rovarokra lesve. Vajdaságban nem találkozunk vele, de a tengermellék melegebb klímája megfelel a fennmaradásának. Harapása az ember számára is roppant veszélyes, gyógyítása orvosi ellátást igényel. A nagyobb, idősebb egyedek mérgezőbbek, és a toxicitás nyáron erősebb. Mérge az α-latrotoxin, az idegrendszer izgalmát váltja ki és erős görcsöket idéz elő. Kezeletlen esetek akár fulladásos halállal is végződhetnek.

Mérgező rovarok


Hangyák


A világban több ezer hangyafaj ismert, méretük és színük a fajtól függően eltérő. A hangyákra nem szokás a „mérges” jelzőt használni, pedig ezek az állatok vészhelyzetben, esetleg élelem keresésekor, tévedésből megmarják az embert.

A védekező hangya a bőrbe mar

Rágószervükkel sebet ejtenek a bőrön, és a potrohukban rejlő méregmirigyeikből kijuttatott váladék fájdalmassá, pirossá változtatja a marás helyét. Mérgük fő alkotórésze a hangyasav, amely erősen maró hatású szerves sav. Környezetünkben leggyakrabban a fekete, valamint a házi hangyával találkozhatunk. A hangyák hasznos vagy káros voltát csak megfelelő természeti összefüggések keretében lehet meghatározni, ezért feleslegesen ne pusztítsuk őket! Lakásban természetesen nincs helyük.

Mérgező fullánkosok

A méhek és a darazsak a potrohukon elhelyezkedő fullánkjukkal szúrnak, és a fullánk belsejében elhelyezkedő méregcsatornán át juttatják a sebbe mérgüket. A méreg a vörös vértesteket, a véredényeket és a központi idegrendszert károsító anyag. A toxin nem homogén összetételű, hanem számos fehérje, aminosav, enzim és más szerves anyag keveréke. Leggyakrabban a mézelő méh és a kecskedarázs csípésével találkozhatunk.


A kecskedarázs és a mézelő méh

A szúrás helyén azonnal fájdalmas duzzanat keletkezik, ami egy-két nap múlva nyomtalanul eltűnik. Több szúrás összeadódó hatására, illetve egyéni érzékenység esetén, a bőrön kiütések, a szervezetben általános gyengeség, szívdobogás, látási problémák lépnek fel. Allergiás reakció vagy anafilaktikus sokk fejleményeként eszméletvesztés jelentkezhet. A száj, illetve a nyak környékét ért szúrás után keletkező daganat beszűkítheti a légutakat, ezért ilyen esetekben orvoshoz kell fordulni.

Százlábúak

A százlábú fejének állkapcsi lábain hegyes karomtüskék vannak, amelyek tövében méregmirigyek helyezkednek el. A harapófogaikon átvezetett méreggel teszik fájdalmassá a marásukat. Maráskor a méreg a táplálékként szolgáló rovarlárvát lebénítja.



Az emberre a nagy trópusi százlábú marása életveszélyes, míg a felénk előforduló, kövek alatt megbúvó barna százlábú ártalmatlan, harapása pár napig tartó fájdalmat okoz.

Kőrisbogár


A kőrisbogár néhány cm nagyságú zöld vagy piros rovar. Szervezete toxint termel, amely az emésztőkészülékbe jutva okoz mérgezést. Méreganyaga a cantharidin, amely testének minden részében előforduló haemolymphában található. Ebből az anyagból a gyógyszeripar orvosságot állít elő.



Régen – sőt Spanyolhonban még napjainkban is – a porrá tört és alkoholban elkevert bogarat szerelmi bájital készítésére használták. A szárított kőrisbogár a szájba bevéve helyi gyulladást, égető érzést okoz. A toxin veszélyessége főleg a kiválasztó rendszerre gyakorolt hatásában rejlik. Enyhébb esetben a hímvessző fájdalmas merevedését, súlyosabbkor veseelégtelenséget és a vizeletkiválasztás képtelenségét idézi elő. Emellett véres hányás, hasmenés, hasgörcs jelentkezik.
A méreg halálos adagja 30–50 mg, amely 2–3 szárított kőrisbogár porával egyenértékű.
ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2022 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor