Tudta-e?
A rágógumit egy fogorvos, bizonyos William Semple találta fel állkapocs erősítési céllal.

107. szám - 2013. augusztus 01.

A természet kincsei

Csodálatos ismeretlen nemzeti parkok

Bár a lista igen terjedelmes, ezúttal csupán néhány olyan nemzeti parkot választottunk, melyekről alig lehet hallani.
MUZSLAI Izabella

Az európai fül számára egzotikus hanzású Mount Hypipamee Nemzeti Park Ausztráliában, Queensland államban található. Ez a térség a távoli múltban vulkáni terület volt s ma is látható egyik mintegy 10 000 évvel ezelőtti erupció maradványa, egy vulkáni kráter melyben a felgyülemlett víz tetejét zöldre festik a különböző vízi növények. A nyílás gázkitörés alkalmával keletkezett s azóta sem igen változtak méretei. Kerülete 61 m, a meredek gránitfal tetején épült kilátó 58 m magasan van a tó tükre felett, a víznek a mélysége pedig nem kevesebb, mint 87 m. A csöppnyi terület vízesésekkel büszkélkedik és a régió más erdeitől különböző, magas térségi őserdő borítja.


A krátertó

A beszédes nevű Sperrgebeit („tiltott övezet”) Nemzeti Park Namíbia partvidékének legdélibb területét képezi. Mióta 2008-ban megnyitották a látogatók előtt ezt a sivatagos területet, azóta a valamikori fontos német bánya elhagyatott gyémántövezeté vált. Az ebben az időben lakatlanná lett települések ma is érintetlenül állnak. A telep 1908-ban kezdődő működését azzal az indokkal szakították meg, hogy a térség rendkívüli biodiverzitását kívánják megőrizni. Él itt csigaforgató, barna hiéna és nyársas antilop is. A terület azonban olyan barátságtalan, hogy első ránézésre akár holdbéli sivatagnak is hihetnénk, mely az Atlanti-óceánig ér. A hatalmas mennyiségű homok falként töri meg a nyílt tengerről érkező erős hullámverést.




A boltíves ablak alatti barna táblán az áll „lehrer”, ami arra enged következtetni, hogy az elhagyatott ház tanítói lakás lehetett.

A kaliforniai Lassen Vulkanikus Nemzeti Park szépsége méltán veszi fel a versenyt a nagy Yosemite-tal és a Halál völgyével. Nemzeti parkká nyilvánítása vulkanikus aktivitásának köszönhető. A névadó Lassen csúcs 1914-ben mozgolódni kezdett, egy évvel későbbi kitörése már jelentős nagyságrendű volt s ezt 1921-ig kisebb erupciók követték. 1915-ben hatalmas gomba alakú füstfelhőt lövelt ki mintegy 11 km magasba, a sztratoszférába. A kitörés nagyságát csak a Mount Saint Helen múlta felül 1980-ban. E több, mint 400 km2–nyi területen a tűzhányók négy alaptípusa közül mindegyik jelen van. A táj nagyon változatos a park területén. Láthatóak lávafolyamokból épült nagy hegykúpok, egyenetlen kráterek, kénszagú gőzölgő nyílások, látványos gleccservályta szurdokvölgyek, kristálytiszta tavak és patakok, hatalmas lávafennsík, erdővel borított csúcsok, melyeknek vulkáni hamu az alapanyaga s jelen vannak a vulkánosság kísérőjelenségeként a meleg vizű források és gejzírek is.


Lassen-csúcs és a Helen-tó


A feltörő geotermális források régtől fogva izgatják az emberek fantáziáját. Ezt a területet Devil’s Kitchen-nek, azaz az „ördög konyhájának” nevezték el.

A szláv hangzású Strzelecki Nemzeti Park a Tasmánia szigetéhez tartozó Flinders-szigeten található. A park legmagasabb csúcsának névadója a lengyel származású tudós, Paul Edmund de Strzelecki aki 1842-ben elsőként feljutott 756 m-es csúcsára. A terület élővilágát illetően megtalálhatók itt az Ausztrál kontinensre jellemző fajok, de a Tasmán-szigeten élők is. A térség gazdag madárvilága a szárazulat helyzetének köszönhető, mivel pihenőhelyként szolgál Ausztrália és Tasmánia között. Védettek közé tartozik a fecskepapagály, a tasmán gyémántmadár, a lilefélék két képviselője. A táj nagyobb része bozótos miből kimagasló gránitcsúcsokról szép kilátás nyílik az óceánra és a homokos strandokra.


Kilátás a Strzelecki-csúcsról


Kilátás a hegyről

Az Északkelet-grönlandi Nemzeti Park területe óriási. Majdnem akkora, mint a világ 31. országának, Egyiptomnak területe. Ez a grönlandi térség 972 000 km2-vel a világ legnagyobb nemzeti parkja. Magába foglalja a sziget több mint 1/3 részét, partvonalának hossza pedig 18 000 km, ami megegyezik Kína partvonalának hosszával a szigetek nélkül. A terület őslakosai az eszkimók, azaz inuitok, az itt élő állatfajoknak köszönhették megélhetőségüket, hiszen a térség arktikus fajokban gazdag (rozmár, jegesmedve…). A vidék ma már nagyon ritkán lakott, elhagyatott. Csupán élelemszerzés céljából látogatják időközönként kutyaszánokkal érkező vadászok. Egyéb lakói azok a kutatók, akik anyagot, mintákat gyűjtenek, hogy tanulmányozzák az éghajlatváltozást, valamint az őslakosok kultúráját, életmódját.





ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2020 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor