Tudta-e?
...hogy az emberi test megközelítőleg 60 milliárd sejtet tartalmaz, amelynek mindegyike tízezerszer annyi molekulát tartalmaz, mint a Tejút összes csillaga?

60. szám - 2008. október 13.

Állatvilág

Elfeledett háziállatok

Az ENSZ adatai szerint hetente két háziállatfajta pusztul ki, és ha nem történik semmi, akkor a most számon tartott 6400 háziállatfajtából több mint 2000 fajta fog kiveszni a következő húsz évben.
Sarnyai Zoltán

A veszélyeztetett vadon élő állatok megmentésén nagyon sok állatvédő szervezet fáradozik, miközben alig néhányan figyelnek arra, hogy a háziállatok egy részét is kihalás fenyegeti. Azokat a háziállatokat, amelyek a piac igényeit nem tudják megfelelően kielégíteni, vagy az éppen időszerű divatnak nem felelnek meg, kiszorítják a modern, divatos vagy gazdaságosabban termelő fajok.

A háziállat fajtáknak egyharmadát fenyegeti a kiveszés















Pótolhatatlan veszteség

Az állattenyésztésben ugyanúgy, mint az élet többi területén is, folyik a régi és az új közötti harc. Az állatok nemesítése a genetikai ismereteknek köszönve mérföldes léptekkel halad és néhány fajta nem győzi ezt az iramot. Az új, termelékenyebb fajták előretörnek, elterjednek a világ különböző tájain, a kevésbé gazdaságos fajták visszaszorulnak, sőt kipusztulnak.

Podoliai fajta, melyet népiesen oláh marhának neveznek

A legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy a fejlett országokból az ott kinemesített állatfajtákat, a kevésbé fejlett országokba exportálják, keresztezés vagy az őshonos fajták lecserélése céljából. Ezért a régebbi típusú fajták eltűnnek, az őshonos háziállatok asszimilálódnak az újonnan importált populációkba. A biotechnológia javíthatja a fajtákat, de nem rekonstruálhatja a kihaltakat, így a folyamat visszafordíthatatlan és az egyszer eltűnt állatfaj nem hozható vissza.

Védeni vagy sem?

Jó okunk van arra, hogy a „veterán fajtákról” ne mondjunk le. Egyrészt ezek is a kulturális örökség részei, és éppúgy emberi alkotások, mint a templomok vagy a népdalok, másrészt éppúgy élőlények, mint a hegyi gorilla. Nem mellékes tény, hogy a régi fajtába tartozó állatok sokszor nagyon szépek, tehát ezek az állományok esztétikai értékeket is hordoznak.

Csavartszarvú balkáni kecskebak

Ezeknek a háziállatoknak a védelmét, a kulturális szemponttal párhuzamosan szakmai érvek is indokolják, mert nem ismerhetjük a jövő igényeit az állati termékek iránt. Az Európai Unióhoz való gazdasági csatlakozás során néhány Szerbiában élő őshonos állatfajta bizonyára felértékelődik és piacot talál. Az ősi háziállatfajták tartását össze lehet kötni a természetvédelemmel, a speciális élőhelyek (szikes legelők legeltetése, vizes élőhelyek helyreállítása) fenntartásával és a hagyományos extenzív állattartással, valamint a falusi turizmussal.


A szamarak a kelták idejében kerültek a Kárpát-medencébe

Egyébként azt sem tudhatjuk előre, hogy mikor lehet szükség a letűnő állatok génjeinek egyedülálló variációira. A nemesítés során génforrást jelenthetnek a régen kitenyésztett háziállatok, elsősorban az immunitás szempontjából. Megvan annak az esélye, hogy egy új állatbetegség üti fel a fejét, és egyszer csak kiderül, hogy épp a rég divatjamúlt állat génjeiben van az ellenálló képesség kódja elrejtve.


Cigája – jellemzője a sutaság (szarvtalanság)

Ezért egyértelmű, hogy minden országnak, amely törődik hagyományainak megőrzésével, feladata a régi és napjainkban nem gazdaságos háziállatfajták fenntartása. Hazánknak ezen a területen sajnos elég nagy a lemaradása más európai országokhoz viszonyítva, mert a biológiai sokféleség fenntartása, főképpen akkor, ha háziállatokról vagy növényi génbankról van szó, sok pénzbe kerül.

Menteni a menthetőt

Az állattenyésztésben a fajokat többnyire nem veszélyezteti a teljes eltűnés, de a fajták és azon belül fellelhető típusok száma rohamosan csökken. A mindenkori kormánynak be kell látnia, hogy a háziállatok sokféleségének fenntartása nem elsősorban néhány tenyésztő érdeke, hanem az egész társadalomé.


Szerémségi fecskehasú mangalica

Ezért a veszélyeztetett fajtákat, melyeknek létszáma folyamatosan csökken, védelem alá kell helyezni, tartásukat anyagilag támogatni, hogy megakadályozható legyen a kipusztulásuk. Elsősorban azokat a fajtákat kell megőrizni, amelyek az illető országban alakultak ki. Értékesebbek a régebben kialakult vérvonalak. Más vidékről meghonosodott fajták akkor jelentenek különleges értéket, ha odahaza már kihaltak, vagy alig található belőlük tenyészállat.

Szerbiai helyzet

A volt Jugoszlávia területén viszonylag nagyszámú őshonos állat megmaradásának kedvezett az elszigeteltség, a hagyományos elmaradott külterjes állattenyésztés. A századfordulón bekövetkezett polgárháború szétforgácsolta a jelentős területű országot és megváltoztatta a mezőgazdaság és ezzel együtt az állattenyésztés helyzetét.


Busa – a balkáni hegyvidék marhája

Jelenleg Szerbiában mintegy 15 háziállatfaj az, ami őshonosnak tekinthető, de nem mindegyik veszélyeztetett. A történelmi örökség következményeként néhány volt Jugoszláv tagország is gyakran magának tekinti ugyanazt a háziállatfajtát, sőt az Osztrák-Magyar monarchia idejében tenyésztett állatok hovatartozása sem egyértelműen meghatározott. Ez nem igazán kedvez a háziállatok védelmének, mert viták kerekednek abból, hogy tulajdonképpen kinek a szerepe és kinek a joga a fajta fenntartása. Nehezen eldönthető, hogy ki büszkélkedhet a ritkaságnak számító állatfajtával, és melyik ország fordítson anyagi eszközöket egy kevéssé attraktív, de veszélyeztetett állat védelmére.

Szerbiában szobrot állítottak a mangalicának és a pulinak

Ékes példa erre a 2008. június 14.-én Sremska Mitrovicán felavatott mangalica és puli szoboregyüttes. Tudni illik a mangalicát Magyarország sajátjának tekinti, de az Európai Unióban a spanyolok védték le a fajtát, míg a puli az alföld terelőkutyája – Hungaricum, és mégis mindkét állatnak egy szerb városban állítottak szobrot.

A mitrovicai bemutatófarm kutatásokra is alkalmas











Az idén nyáron Mitrovicán egy bemutatóközpont épült, ahol a térség, elsősorban Szerbia hagyományos háziállatait láthatja a nagyközönség.

A bemutató és kísérleti központban a következő állatok tekinthetők meg:
· Fecskehasú mangalica - (mangulica, vagy sremska crna lasa),
· Podoliai szarvasmarha - (podolsko goveče),
· Balkáni szamár - (balkanski magarac),
· Hegyi ló – (brdski konj),
· Balkáni kecske – (balkanska koza),
· Pörgeszarvú kecske – (vitoroga koza),
· Cigája birka - (cigaja),
· Kopasznyakú tyúk – (golovrata kokoš)
· Busa szarvasmarha – (buša).

A Szerbiai Mezőgazdasági Minisztériuma néhány autohton fajta tartását pénzeszközökkel is támogatja. A hegyi ló tenyésztésére egyszeri alkalommal 30.000 dinár, a busa szarvasmarhára 25.000 dinár, míg a kecske és a birkatartásra állatonként 3000 dinár támogatás jár.
ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2017 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor