Tudta-e?
A medveállatkák 151 °C-ra felhevítést percekig is elviselik, napokig túlélik a −200 °C-os fagyasztást, és pár percig −272 °C-on is bírják. Az állat egyes példányai túlélték az 570 000 rad Röntgen-sugárzást. A rendkívül alacsony nyomást (vákuum) és rendkívül magas nyomást (a földi légköri nyomás százszorosát) egyaránt eltűri szervezetük és túlélték a világűrbe való kibocsátást. Méretük 0,2-1 mm-ig terjed

76. szám - 2010. február 1.

AUTÓ-MOTOR

A gépcsoda

A BMW R7-es motorkerékpár korát meghazudtoló újításokkal, technikai elemekkel, stílusjegyekkel, aerodinamikus külsővel volt ellátva.

A csodagép viszont egy téves korban született, és annak ellenére, hogy sokan a valaha gyártott egyik legszebb motornak tartják sohasem került sorozatgyártásba. A prototípus közel hetven évet töltött egy ládában mígnem rátaláltak.

A Bayerische Motoren Werke AG mérnökei 1934-ben építették meg az R7-es jelzést viselő gépet. Az Alfred Böning által tervezett jármű eredetileg azért készült, hogy a német gyártó a design és technológiai előrehaladottságát demonstrálja a konkurencia előtt. Az R7-es zárt karosszériája, préselt acél hídjai, valamint a motorgyártásban először alkalmazott teleszkópos első villája rendkívül innovatívnak számított abban az időben. Harmonikusan kanyargó ívek, csillogó króm- és matt acél felületek, letisztult vonalak alkották a járgány egyedi külső megjelenését. De annak ellenére, hogy sokan a valaha gyártott egyik legszebb motornak tartják nem kerülhetett sorozatgyártásba, így örökre prototípus maradt.



Az R7-es meglepő jelenség volt a maga idejében, mivel azokban az években a motorok nagyon hasonlítottak „puritán” elődeikre, a kerékpárokra. Böning az ehhez kapcsolódó előítéleteket szerette volna legyőzni, így a nagy ormótlan tankot a karosszériába, az olajnyomásmérőt és a kézi sebességváltót pedig egy króm takarólemez alá rejtette.

A vezető egy rugóval ellátott ülésen ült, amelyet felhajtva férhetett hozzá az elektronikához. A motor formája és a blokk karcsú öntése révén a tervező áthelyezte a kipufogó csőrendszerét az alváz aljára. Ezt a megoldást számos mai modellnél is megfigyelhetjük (hetven évvel az R7-es után). A Leonhard Ischinger által alkotott 800 köbcentis M205/1 jelzésű blokk is merőben eltért a kora erőforrásaitól és számos újdonságot vonultatott fel. Az R7-es innovációi közül néhány csak az 1960-as évek végén került be a szériamodellekbe a BMW 5-ös sorozat révén.



Az R7 remek motor volt, előállítása azonban nehéz és költséges, így végül nem kerülhetett szériagyártásba. Ennek ellenére a gép design-elemei közül néhány tovább élt a későbbi R17 és R5 típusú motorkerékpárokon. A prototípus nem csak egy statikus tanulmány volt, hanem az utakon is tesztelték. A háború közeledtével a BMW fejlesztési iránya azonban megváltozott, és a motor évtizedekre egy doboz mélyére került. A méltatlanul elfeledett gép egészen 2005 júniusáig pihent egy raktárban, ám ekkor a dobozt felnyitva, megtalálták a 70%-osan elkészült, ám nagyon rossz állapotban lévő R7-est. Sok alkatrész megrongálódott vagy elrozsdásodott, de a BMW csapata hosszú, fáradságos munkával elvégezte a gépcsoda teljes felújítását. A restaurátorok feladatát jelentősen megkönnyítette, hogy a BMW archívumában megtalálták a motor eredeti tervrajzait.

Kapcsolódó cikkek

    ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2024 Fókusz. Minden jog fenntartva!
    Design by predd | Code by tibor