Tudta-e?
Hogyan táplálkozik a húsevõ növény? Ezeknek a nönyeknek a leveleik végén tömlõszerû kitüremkedés van, amit kancsónak hívunk. A széle többnyire színes, hogy a rovarokat magához csalogassa. Ha ügyetlenek, a kancsó peremén megcsúsznak és a tömlõ mélyére pottyannak, ahol beleragadnak a lefelé álló ragadós szõrszálakba. A fogságba esett rovarok elpusztulnak a kancsó mélyén és felbomló testükbõl táplálkozik a növény.

195. szám - 2020. december

Életveszélyes lehet most a liberális szemlélet?

Ha azt mondják, hogy kreált valóságban élünk, akkor azt sokféle módon lehet értelmezni. Ha valami kreált, akkor nem valódi, ugyanakkor minden, amit civilizációnak tekintünk, valamilyen módon tényleg kreált. De attól még valóság.
TÓTH Péter

3

Ugyanakkor a média sok esetben egy olyan valóságot kreál, ami tényleg képzeletbeli és azon alapul, hogy van, aki elhiszi. Itt jutunk el addig, ami nem új keletű. A vallás, a hit mindig is meghatározó volt életünkben.

A koronavírus okozta helyzet mutatja meg, mennyi tudathasadással élő polgártársunk hisz olyan dolgokban, melyek nehezen bizonyíthatóak, de ugyanakkor nehezen is cáfolhatóak. A koronavírus szinte már egyfajta vallást teremt.

A mostanra már mindannyiunk életét és sorsát befolyásoló járvánnyal kapcsolatban nem nehéz valótlanságokat, butaságokat állítani. Elég csak a közösségi oldalakon elolvasni néhány megosztást, vagy bejegyzést és ez máris nyilvánvaló. Okosat viszont elég nehéz, nem is lehet mondani. Erre az a bizonyíték, hogy a világ legfejlettebb országainak jeles szakemberei is legfeljebb a maszk viselését és a távolságtartást tudják ajánlani. Ígéretek persze vannak, hogy belátható időn belül lesz megoldás, védőoltás, egyebek, de mindez egyelőre csak ígéret.  

Amennyiben hinni lehet a statisztikáknak, a fejlettnek tartott nyugati társadalmak kevésbé sikeresek a járvány elleni harcban. Ázsiában – ahol állítólag megjelent - azonnal drákói intézkedéseket hoztak. A nagybetűs Nyugat viszont tétovázott és most úgy tűnik, ennek következménye, hogy Európában és Amerikában ennyire katasztrofálisan rosszak, Ázsiában pedig jók a járványügyi mutatószámok. Kína volt az első áldozat. Így utólag viszont megállapítható, hogy kezdetektől fogva nem úgy tekintettek a helyzetre, hogy valamiféle napi politikai poénokat lehet most szerezni, vagy a helyzetet fel lehet használni rövidtávon a politikai ellenfelekkel történő leszámolásra.

Európában a svédek próbálkoztak egyedi módszerrel a rájuk jellemző felfogásból közelítve meg a problémát. De megfigyelhetően járták a saját külön útjukat a németek, a franciák, az olaszok is, több-kevesebb sikerrel és kudarccal.

A vírus elméletileg Kínából indult el „hódító” útjára, ott viszont valójában mostanra sikerült is semlegesíteni. Így most az van, hogy Nyugat-Európában a vezető szerepet játszó, korábban rendre legjobban teljesítő, 80 milliós Németországban a duplája a napi fertőzötteknek és az áldozatoknak a száma, mint a másfél milliárd lakosú Kínában. Persze mindehhez hozzá kell fűzni, hogy az adatokat a hivatalos tesztelések alapján teszik közzé, nem tudni mekkora a tünetmentes fertőzöttek száma és sok más dilemma is felvetődik. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy itt Európában elöregedő társadalmakról beszélhetünk, az idősek pedig állítólag a legveszélyeztetettebbek.

Paradoxon ugyanakkor, hogy pl. Ázsiában sokkal nagyobb a népsűrűség, zsúfolt városokban élnek kis helyen az idős emberek, mégis kevés a fertőzöttek száma. Ugyanakkor, amíg nálunk több-kevesebb sikerrel most próbálják a maszk viselésére szoktatni a népességet, Ázsiában - a korábban is gyakran felbukkanó influenzajárványok és általában a levegő szennyezettsége miatt – évekkel ezelőtt sem volt ritka, hogy maszkban jártak az emberek. A hírügynökségek által továbbított képek tanúsága szerint pl. Japánban, vagy a hatalmas kínai városokban a metrókon, buszokon, vonatokon nem volt ritka jelenség a maszk viselése. De arrafelé állítólag kevésbé jellemző egymás ölelgetése, csókolgatása is. Az ilyen szokások megléte vagy hiánya pedig sokban befolyásolhatja a vírus terjedését. 

Az eredeti konfuciánus alapkultúrának tulajdonítják azt a magatartást, ha az ember vész idején belátó és szolidáris minden bajba kerülttel és követi annak utasításait, akinek a véleményét helyesnek tartja. Még mindig korai messzemenő következtetéseket levonni, de talán most az is megmutatkozni látszik, hogy nyugati mentalitásra és gondolkodásra jellemző, az élet minden területén felismerhető liberális szemlélet a lakosság bizonyos rétegeire nézve szó szerint életveszélyes lehet. Nem csak a koronavírus esetében.

Ugyanakkor fontos még jegyezni, hogy talán korai még most is azt mondani, hogy a világ közvéleményét permanensen megvezető Kína, vagy más ázsiai diktatúrák jobban kezelték ezt a válságot, mint a Nyugat. A teljes igazság talán sosem fog kiderülni. Az igazi különbség a járvány hatékony kezelésében nem az autokráciák és a demokráciák között húzódik majd, hanem a kompetens és az inkompetens államok között. Szinte minden országban azt látjuk, hogy az állam megpróbál több hatalmat szerezni, az emberek pedig hajlandók feladni a szabadságuk egy részét a vélt biztonságért cserébe. Válsághelyzetben ez természetes, de nem biztos benne, hogy a vezetőkbe vetett bizalom hosszú távon is megerősödik. Az igazi kérdés az, hogy a vezetők csak élnek, vagy inkább visszaélnek a válság során elnyert felhatalmazásukkal. Ez jobban majd akkor látszik meg, ha már túl leszünk az egészen.

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2024 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor