A szakirodalom a szóban forgó régiónak több változatát ismeri; a különböző térképeken váltakozó egyenesek kötnek össze más-más koordinátájú pontokat, de nagyjából ugyanarra a területre vonatkoznak, a legelterjedtebb (legnépszerűbb) vélemény szerinti Bermuda-háromszöget vesszük alapul, melynek csúcsai Puerto Ricót, a Bermuda-szigetcsoportot és a floridai Miamit érintik.
Mindaddig, amíg Kolumbusz Kristóf nem tette meg azt a szívességet a spanyol koronának (majd később valamennyiünknek), hogy áthajózik az Atlantin és úgymond felfedezi az Újvilágot, erről a vízfelszínről nem rendelkezünk semmiféle információval. Amerika őslakói nem voltak valami nagy tengerhajózós népség, ezért fogalmunk sincs, hogy a XVI. század előtt történtek-e furcsa jelenségek a körzetben. Kolumbusz azonban már 1492 őszén (amikor először hajózott át a háromszöget is érintő Sargasso-tengeren) beszámolt furcsa jelenségekről, amelyekről hajónaplója 400 év után is tanúskodik: furcsa fények a levegőben, megbolondulni látszó iránytűk, az égből érkező és a vízbe csapódó lángnyelvek, stb.
Az elkövetkezendő évszázadokban ez a 80 százalékban nemzetközi vizekhez tartozó terület számos olyan titokzatos esemény helyszíne volt, amelyekben egyetlen dolog közös: az eltűnések.
Mert tűnt el itt nyom nélkül vitorlás, gőzös, repülőgép (néha egész harci kötelék), de olyan is volt, hogy egy-egy jármű utóbb sértetlenül felbukkant, csak a legénység hiányzott, de az viszont teljesen.
A teljesség halvány látszatát is kerülve (mintegy ízelítőül) álljon itt pár eset az elmúlt 160 évből:
USS Grampus
Az amerikai haditengerészet szkúnere talán a modern idők első dokumentált BH-áldozata. 1843 márciusában tűnt el nyom nélkül 150 fős legénységével együtt úgy, hogy az időjárás optimális volt a hajózáshoz, az élénk (de nem viharos) széltől eltekintve.
USS Cyclops
A huszadik század elején eredetileg katonai szénszállításra épített 20 ezer tonna vízkiszorítású gőzös már nyolc éve járja a tengereket (főleg a karibi térséget), amikor 1918 márciusában belép a BH-be, majd 240 főnyi legénységgel és 60 utassal a fedélzetén nyoma vész. Ez az eset azért is érdekes, mert (állítólag) ez volt az első, rádióadóval felszerelt jármű eltűnése a körzetben. Egy olajfoltot vagy tépett zsebkendőt sem találtak a haladéktalanul mozgásba lendülő mentőalakulatok.
A 19. repülőraj
Talán a leghíresebb, légijárműveket érintő BH-eset, amely még a Harmadik típusú találkozások című opusz végén is fel-, illetve előbukkan a semmiből/múltból.
1945 decemberének elején a floridai Fort Lauderdale-i katonai támaszpontról öt TBM Avenger típusú torpedóbombázó száll fel, repülési gyakorlat végrehajtása céljából. Az öt géppel két óra elteltével szakad meg a kapcsolat; az utolsó információ róluk az volt, hogy a gépek iránytűje elromlott, s tájékozódási problémáik adódtak. A kötelékparancsnok, Taylor főhadnagy még egy – meglehetősen furcsa – üzenetet lead, majd kikapcsol: „Itt minden olyan furcsa; még az óceán is szokatlan színű…”. Ezt követően az adás megszakadt, s azóta sem lehet tudni, hogy pontosan mi is történt. Sem emberi, sem műszaki maradványok nem kerültek elő.
A kapcsolat megszakadását követően – mentési célzattal – azonnal útnak indítanak egy Martin Mariner típusú hidroplánt, amely 24 perccel a felszállás után ugyancsak eltűnik a radarok képernyőjéről, s később nyomát ennek sem lelték.
Magyarázatok:
Az extrém időjárás
A BH területe egyike bolygónk azon részeinek, amelyek elsősorban a trópusi viharjaikról nevezetesek. A hurrikánszezonban (az északi féltekén ez általában július és október között szokott bekövetkezni) az itteni légmozgások sebessége meghaladhatja a 200-220 km/órát, ami értelemszerűen roppant erős (esetenként 15-18 méter magas) hullámverést is eredményez, márpedig ezek komolyan megterhelik a hajókat és a repülőgépeket. Mindez összevetve azzal, hogy a világ legforgalmasabb hajózási útvonalai közül több is érinti a BH-t, már elegendő magyarázattal szolgálnak a megnövekedett katasztrófaszámnak.
A Golf-áramlat
Ez a tengerföldrajzi jelenség (amely a BH nyugati részét érintve átszeli az Atlanti-óceánt, gyakorlatilag egy 70-75 kilométer széles és ezer méter mély „folyó” a tengerben, melynek környezetében a víz és a levegő hőmérséklete több fokkal melegebb, mint az őt körülvevő területeken. A Golf-áramlat által folyamatosan mozgásban tartott víztömeg nagyságát érzékeltetendő megemlítjük, hogy másodpercenként átlagosan 50-70 millió köbméter vizet szállít, ami a világ legbővízűbb folyamának számító Amazonas torkolati hozamának körülbelül a háromszázszorosa. Ez a 8-10 km/órás sebességű sodrás bármilyen roncsot órák alatt messze visz az esemény színhelyétől.
A mély víz
A roncsok hiányát az is okozhatja, hogy a BH-ben van a világtengerek egyik legmélyebb része; a tengerfenék mélysége errefelé gyakran meghaladja a 3,5 – 4 kilométert, de akad olyan szakasz, ahol ez meghaladja a hétezer métert. Ha itt bármi elsüllyed, még a jelenlegi legkorszerűbb eszközökkel is nehéz a nyomára bukkanni.
A metánfelhő
Az utóbbi időben széles körben terjesztett feltételezés, mely szerint a BH kontinentális talapzatában elképesztő mennyiségű szénhidrogén-zárvány van (főleg metánról beszélnek a szakemberek). Ha bármilyen okból (akár csak apróbb, víz alatti földrengés vagy más tektonikus mozgás folyományaként) innen gázkitörések történnek, ezek az óriási, több köbkilométernyi össztérfogatot elfoglaló buborékok elsüllyeszthetik a kisebb hajókat és/vagy megölhetik a legénységet, amely (végső kétségbeesésében) esetleg a tengerbe is veti magát. Lévén, hogy a metán a levegővel keveredve sújtólégrobbanáshoz is vezethet (ehhez a légköri elektromosság egy apró szikrája is elegendő, lásd még lidércfény); talán még az alacsonyabban szálló repülőgépekre és azok utasaira is veszélyes lehet.
Az infrahang
Az infrahangok (vagyis a 16 hertz alatti frekvenciájú rezgések) harcászati felhasználásával egy orosz születésű, később franciává átlényegült tudós (Vlagyimir Gavrovszkij) már az ötvenes években foglalkozott. Rá, illetve kutatásaira csatlakozott a kilencvenes években egy másik (ugyancsak orosz) kutató, Vlagyimir Azsazsa, aki egy viszonylag új elméletet fejtett ki a BH-ben történtek magyarázatául.
Azsazsa szerint (aki óceánográfus) a szóbanforgó földrajzi terület gyakori viharainak egyik természetes következménye az infrahangok keletkezése, amelyek terjedési sugara elérheti a többezer kilométert is. Az emberekre (és más élőlényekre) gyakorolt, lehetséges élettani hatásokon túl (szívmegállás, keringési rendszer összeomlása, erek maradandó károsodása, eszméletvesztés, depresszió, öngyilkossági rohamok, stb.) műszaki következményei is lehetnek: technikai szerkezetek meghibásodása, alkatrészek károsodása, extrém rezonancia, egyes illesztések széthullása érzékelhető ok nélkül, stb.
.jpg)
