Tolongás a Mars körül

Történt mindez mindössze két nappal az után, hogy a NASA MAVEN (Mars Atmosphere and Volatile Evolution) nevű űrszondája is Mars körüli pályára állt, egy 10 hónapig tartó, 710 millió km-es utazást követően. Az amerikaiak után így az indiai űrkutatók is örülhettek a bravúrnak: MOM-szondájukat sikerült a vörös bolygó körüli pályára állítaniuk.

NASA és az Európai Űrkutatási Ügynökség, az ESA (European Space Agency) hasonló expedícióit követően ezzel India is belépett a Mars „meghódításáért” folyó űrversenybe. A világsajtóban azonban több helyen csak kisebb, jelentéktelennek tűnő hírként jelent meg - pedig valószínűleg a jövőre nézve is komoly jelentőséggel bír a tény -, hogy szeptember közepén sikeresen Mars körüli pályára állítottak egy indiai űrszondát. Ezzel tehát India bekerült a sikeresnek mondható Mars-kutató országok nem túl népes, eddig mindössze három tagot számláló elitklubjába. A sikert az teszi még attraktívabbá, hogy India ezzel egyben az első olyan országgá vált, amelynek első próbálkozásra sikerült végrehajtania egy marsi űrmissziót.

A művelet végrehajtását követően a repülésirányító központban tartózkodó szakemberek tökéletesnek nevezték a műveletet. Az indiai űrkutatókat dicséri még mindemellett az űrszonda olcsósága is. A saját, tehát kizárólag indiai technológiával készült űreszköz összerakására mindössze 72 millió dollárt költöttek el. Ezzel szemben a szintén nemrégiben Mars körüli pályára állított amerikai MAVEN űrszonda közel tízszer ennyibe, 670 millió dollárba került, olvasható a hírügynökségek tudósításaiban. Persze, tudományos szempontból az ilyen összehasonlítás sokszor nem állja meg a helyét. Az amerikai műhold a szakemberek szerint kategóriákkal fejlettebb, emellett a két szonda küldetésének a jellege is más-más, csak nagy általánosságban hasonló. Az indiai űreszköz méretre is sokkal kisebb, eleve csupán egy rövidke, 160 napos küldetésre tervezték.  Csak általános, többnyire szinte már ismert adatokat gyűjt. A Marstól viszonylag távol kering, 377 kilométer lesz a legnagyobb közelség, amit el tud majd érni. Ennek ellenére, ez a küldetés valószínűleg egyértelműen megalapozza India további interplanetáris küldetéseit, a hatalmas ázsiai ország jövőbeni űrprogramját.

Az amerikai MAVEN legkevesebb egy évig teljesíti majd küldetését, miközben a legmodernebb műszerekkel egészen specifikus, eddig máshogyan nem vizsgált adatokat gyűjt össze és dolgoz is fel azonnal. Az amerikai szonda küldetésének ideje alatt egészen közel is kerül majd a vörös bolygóhoz, akár 150 kilométerre is. Előzőleg a Mars Exploration Rover programban a NASA két űrszondát küldött 2003-ban a Mars felszínére. A MER-A és MER-B jelzésű, nagyteljesítményű roverek a Spirit és az Opportunity nevet kapták. Az első a Guszev-kráterben szállt le, a második, az Opportunity, közép-európai idő szerint 2004. január 25-én landolt a bolygó túloldalán, a Meridiani Planum nevű síkság Sas-kráterében, mintegy 10 600 kilométerre ikertestvérétől. Mindkét űrszondának az volt a feladata, hogy bizonyítékokat keressen arra, hogy egykor létezett víz a Marson. Az eredetileg néhány hónaposra tervezett missziót az ügynökség már többször meghosszabbította. Mindkét marsjáró fontos felfedezéseket tett, amelyek bizonyíthatják, hogy valamikor a Mars a Földre hasonlított: légköre elég vastag volt ahhoz, hogy folyékony víz legyen a felszínén, és akár bakteriális életközösségek is kifejlődhettek a vörös bolygón. A Spirit arra is talált bizonyítékokat, hogy az „őskorban” még termálforrások is léteztek a Marson. Az utóbbi űrszonda küldetése végül 2011 májusában ért véget, amikor a NASA felhagyott a próbálkozással, hogy kapcsolatba lépjen a homok fogságába esett marsjáróval. A Marsnak ugyanis korábban nagy valószínűséggel sűrű légköre volt, ezáltal alkalmas arra, hogy a víz megmaradjon a felszínén. Egy ismeretlen okokra visszavezethető éghajlati változás következtében azonban légkör nagy része elszökött a világűrbe. 

Azt is meg kell jegyezni, hogy néhány külföldi szakértő szerint csupán egyszerű propagandahúzásról van szó, amikor az indiai szonda költségeiről beszélnek. Szerintük ugyanis a 72 milliós összeget úgy számolták ki, hogy csupán a műhold megépítéséhez felhasznált eszközök értékét számolták ki, a tudományos kutatómunka költségeit nem számolták. Az űrszonda a tervek szerint a vörös bolygó körül fog keringeni hat hónapon keresztül. Az öt napelemmel ellátott MOM műszerei adatokat gyűjtenek, melyek elemzése alapján többet tudhatunk meg a marsi időjárási viszonyokról, de talán még arról is, hogy mi lett azzal a jelentős mennyiségű vízzel, amely több milliárd évvel ezelőtt a feltételezések szerint még létezett a bolygón.  

A MOM, vagy Mars Orbiter Mission (hindu nyelven: Mangalján jelentése: „Mars-szonda”) India első Mars-kutató szondája. 2013. november 5-én bocsátották fel Szriharikotából, az indiai űrközpontból. 2014. szeptember 24-én érte el a vörös bolygót. A vörös bolygót jelenleg is éppen a NASA két marsjárója, valamint három orbitális pályán keringő műholdja, valamint az Európai Űrhivatal szondája kutatja. Ehhez a „csapathoz” csatlakozott most az indiai szonda. A misszió sikerét nagyban emeli, ha figyelembe vesszük azt is, hogy az eddigi marsi űrmissziók több mint a fele kudarcot vallott. A 41 próbálkozásból 23 nem járt sikerrel. Mintegy másfél évtizeddel ezelőtt pl. Japán is sikertelenül próbálkozott. Az Egyesült Államok viszont először még 1964-ben, az egykor szintén űrhatalomnak számító Szovjetunió 1971-ben, az Európai Űrkutatási Ügynökség pedig 2003-ban hajtott végre sikeres marsi űrmissziót. India ezzel nem kis meglepetésre Kínát is megelőzte az űrversenyben, Kína idén egy holdjárót juttatott el a sikeresen mellékbolygónk felszínére, a Jáde Nyúlnak elnevezett járművel azonban később gondok voltak. A bejelentett tervek alapján Kína 2022-ig szeretne saját gyártmányú távirányítású űrállomást a Mars közelébe küldeni. India viszont a közeljövőben nem tervez újabb Marsi-missziót végrehajtani. A hírek szerint egy holdjáró megalkotásán dolgoznak az ottani űrhivatal munkatársai most. A rohamosan fejlődő ázsiai ország 2008-ban állított Hold körüli pályára egy szondát, így feltehetően annak folytatása lesz majd a következő küldetés.

A NASA a tervek szerint 2030 körül küld majd először emberes missziót a Marsra, a mostani robotos küldetések tapasztalatait felhasználva. A cél már ki van tűzve, hiszen az USA 2020-ban egy MOXIE (Mars Oxygen In-situ resource utilization Experiment) nevű, óránként 22 cm3-nyi oxigént előállítani képes eszközt szeretne a Marsra küldeni, hogy előkészítse az emberes leszállást. Szakértők egybehangzó véleménye szerint egyébként nem véletlen a nagy „tolakodás” a vörös bolygó körül. Több ország is versenyezni szeretne a NASA dominanciájával. Előzőleg már Kína és Oroszország is be akart szállni a Mars-kutatásba, de a közös hordozórakéta hibája miatt a szondák lezuhantak, még mielőtt elhagyták volna a Föld légkörét.