Tudta-e?
Hogy mekkora a Kheposz-piramis? Körülbelül egy kilométer a kerülete. Alapjának egy oldala 227 m hosszú, csúcsának magassága a földtől 146,5 m. Ha belépünk a piramis belsejébe kamrákat találunk, melyek részben a föld felszíne fölött, részben alatta helyezkednek el. Itt helyezték el a fáraónak szánt élelmet, edényeket, ruhákat, dísztárgyait, bútorait, azokat a dolgokat, amire a halál után szüksége lehet az uralkodónak. A legutolsó kamrában találjuk kőszarkofágba zárt fakoporsóban a fáraó bebalzsamozott testét - a múmiát.

102. szám - 2013. március 01.

Fenntartható fejlődés - újratöltve

A fenntartható fejlődés szóösszetételt az utóbbi években gyakran és előszeretettel használták a politikusok, de a menedzserek, és a különféle profilú szakemberek is.
TÓTH Péter

2
A különféle stratégiákban, melyekről tudni lehetett, hogy a bennük szereplő elképzelések messze vannak a realitástól, szintén gyakran találkoztunk ezzel a szóösszetétellel. 

Bolygónk a világmindenség egy törékeny kis szigete csupán?

A fogyasztói társadalom és a gazdasági növekedés társadalmának kritizálói azonban mind gyakrabban mutatnak rá, hogy a fenntartható fejlődés stratégiájának elképzelése egy utópia, hosszú távon fenntarthatatlan, mert eleve egy ellentmondáson alapul. „Aki azt hiszi, hogy a végtelen növekedés fenntartható egy véges bolygón, az őrült, vagy közgazdász.” – hangzik a legendás idézet, melyet egyesek szerint egy ismert közgazdász fogalmazott meg, mások szerint csak egy - a fogyasztói társadalmat kritizáló - dokumentumfilmben hangzik el. A világban most élő és az elkövetkező generációknak – természetesen kicsit sarkított megfogalmazás szerint – csupán az lenne a szerepe az élete folyamán, hogy dolgozzon, hitelt vegyen fel, amivel lényegében előre eladja munkaerejét, közben pedig folyamatosan vásároljon, sok esetben olyan dolgokat is, melyekre lényegében nincs is igazán szüksége. Nemrégiben még azt hihettük, hogy hosszú távon is a fogyasztói társadalom globális térhódítása jelentheti az emberiség felemelkedésének kulcsát. Lassan rá kell azonban ébredni, hogy a Föld erőforrásai végesek. Ha így tekintünk a most is zajló folyamatokra, megállapíthatjuk, hogy magunk alatt vágjuk a fát. 

Globális, egymással összefüggő probléma ma a fenntartható fejlődés kérdése, a népességnövekedés, a természetes környezet megóvása és a béke, azaz a fegyveres konfliktusok elkerülése. A fogyasztói szemlélet elterjedése, az igények általános növekedése, és a korlátlan népességnövekedés körülményei között fenntartható fejlődésről beszélni butaság. Olyan korban élünk azonban, amikor a folyamatok felgyorsulnak, olyan forradalmi változások zajlanak le egy nemzedék élete folyamán, melyekhez hasonlóra előzőleg a történelem során jó néhány emberöltőnyi időre volt szükség. Talán ezért van az, hogy manapság a fenntartható fejlődés, mint fogalom is kezd átalakulni. Ha valaki, aki esetleg nemzetközileg is elismert szaktekintélynek számít, azt állítja, mégis létezik egy olyan gazdasági rendszer, ami nem termel hulladékot, nincs károsanyag-kibocsátása, közben pedig mégis munkahelyeket teremt, társadalmi tőkét épít. Mindezek tetejében nem jár magasabb költségekkel, mint az aktuális rendszer. Vajon hihetünk-e neki, ha valaki azt állítja, megoldást tud ajánlani? Természetesen nem szabad ehhez sem megszállottan ragaszkodni, és nem állíthatja senki sem, hogy minden szempontból tökéletes az elképzelés. A jelenlegi körülmények között azonban a kék gazdaság teóriája mindenképpen egy olyan elképzelés, amivel érdemes foglakozni. A teória vonzereje abban rejlik, hogy látszólag feloldja az ellentétet, melynek egyik végpontján a növekvő fogyasztói igényekből eredő nyomás, és az ezt a magas profit reményében költséghatékonyan kielégíteni kívánó termelői magatartás áll, másik végpontján pedig a zöld gazdaság modellje, mely az előbbi folyamat környezetpusztító hatásának visszaszorításán alapuló, kompromisszumos megoldást próbál felkínálni, ami azonban a profit csökkenésével és a fogyasztói igények visszafogásával jár(na).

Kék gazdaság

A jelenlegi globális gazdasági rendszer fenntarthatatlanságáról nagyon sokat hallunk és olvasunk az utóbbi években. A gazdasági válság kitörése óta az egyik leggyakrabban emlegetett felvetés, hogy alapjaiban kell megváltoztatni a világgazdaságot. A károsanyag-kibocsátás, a gazdasági tevékenység melléktermékeként keletkező hihetetlenül nagy mennyiségű hulladék, valamint a világszerte hatalmas aránytalanságokat és gondokat okozó munkanélküliség olyan méretű problémákat szült, hogy vannak, akik már az emberiség végnapjait emlegetik. Sokan, és nyilván helyesen állapították már meg azt is, hogy a rendszer a jelenlegi formájában életképtelenné válik a jövőben. Az új utak keresésében több alternatíva is felvetődött, melyek közül egyes elméletekről eleve megítélhető, hogy utópia. Vannak olyan vélemények, hogy a rendszerelmélet tudományának elvei szerint kell a dolgokat szemlélni, ha egyszerű megoldásokat akarunk találni, az esetenként végtelenül összetettnek tűnő problémákra. Olyan gazdasági rendszert szeretnénk, mely nem termel hulladékot, nincs károsanyag-kibocsátása, egyben mégis nagy számban munkahelyeket teremt, társadalmi tőkét épít, és ami egy nagyon lényeges szempont még az életképességéhez, nem jár magasabb költségekkel, mint a meglévő rendszer.

Létezik egy elmélet, melynek elvei alapján egy ilyen rendszer megvalósítható lenne. Günter Paulinak, egy elismert szakembernek, a Római Klub egyik alapítójának a nevéhez fűződik a kék gazdaság fogalmának megalkotása, és az ehhez fűződő alapelvek lefektetése. Günter Pauli holland származású közgazdászprofesszor: A kék gazdaság (The Blue Economy) című kötete 2009-ben jelent meg. Figyelemre méltó, hogy a magyar fordítás gyorsan nyomtatott formában is elérhetővé vált. A könyvben a szerző lényegében a természet vezérelte gazdaságelméletet vázol fel. Pauli szerint az ökológiai rendszereken alapuló gazdaság megteremtése lehet az egyedüli megoldás arra a válságra, amelyben élünk, és ami egyszerre gazdasági, ökológiai és társadalmi válság. A kék gazdaság elmélete manapság talán az egyetlen olyan teória, amely olyan megoldást kínál, melyben a gazdasági és ökológiai érdekek közötti ellentétes viszony szorosan, egymásra építkező viszonnyá alakul(hat) át. Az ember egyébként is már ősidők óta tisztában van azzal, hogy a természet erejét és folyamatait okosan használva, a természettel összhangban működve sokkal magasabb hatékonyság érhető el, mint a természetet kizsákmányoló gazdasági modellek esetében. A valódi fenntarthatóság talán ezt jelentheti.



Egyszerű és logikus összefüggések

Pauli abból az alapvető feltételezésből indul ki, mi szerint minden ember alapszükséglete az egészséges ivóvíz, az élelem, a munka és a menedék (lakhatás). A kék gazdaság elveit követve ezt a természetben található eszközök, a környezeti feltételek segítségével kell és lehet is biztosítani. A könyv és a benne felvázolt elmélet, világszerte komoly figyelmet keltett. A visszajelzések azt mutatják, nem zárható ki, hogy egy valóban életképes gazdasági modellről van szó. Az elmélet lényege a rendszerelmélet elvei szerinti gondolkodás, a problémák olyan megközelítése, mely a természeti környezet fontosságát helyezi előtérbe, amikor a célok eléréséhez vezető utakat keresi. A természet minden kétséget kizárva az egyik legtökéletesebb rendszer, melynek működése sok milliárd éves alkalmazkodás eredménye. Joggal feltételezhetjük, hogy csakis egy ilyen hatékony rendszer működését modellezve találhatunk megoldásokat egy - talán valóban létező – ha örökre nem is, de hosszútávon fenntartható gazdasági rendszer kialakítására.

Pauli teóriája az aktuális gazdasági és ökológiai válság megoldásának egyik alternatíváját kínálja. Az elmélet egyébként többnyire csupán a gyakorlatban már létező módszereket mutatja be, melyeket a természet ihletett, esetenként nagyon egyszerű, de eddig feltáratlan módszerekkel, távlatokkal és lehetőségekkel. Pauli szerint, ha a könyvében bemutatott 100 módszert a különböző iparágakban alkalmaznák, azzal az elkövetkező 10 évben 100 millió munkahelyet lehetne teremteni. A további, a jövőben ebből kialakuló újabb innovációk alkalmazása többszörös pénzforgalmat generálna, ami az emberiség számára a válságból vezető kiutat jelentené, egyúttal a környezetvédelmi problémák is fokozatosan megszűnnének. Pauli a könyvben a vállalkozóknak a gazdaság valamennyi ágában innovációk százait veti fel, melyek megvalósulásával megváltoznának a piaci játékszabályok, megvalósulhatna az energia és a tápanyagok teljes hasznosulása, a fenntarthatatlan termékek és folyamatok pedig megszűnnének. „A zöld gazdaság minden igyekezet és jóakarat ellenére sem vált életképessé." – állítja Pauli. A sikertelenség oka, hogy a zöld gazdaság modelljei általában drágán és nem hatékonyan működnek, miközben a logikája azt várná el, hogy a fogyasztók racionális döntéseik helyett illúziókat kövessenek. A zöld alapokat rokoni vonásokat mutató kék gazdaság ezzel szemben egy reális alapokon nyugvó elképzelés.

A kék gazdaság elemeit képező innovációk többsége már működő projektumok keretében is bizonyította életképességét. A módszerek alkalmazása nyilván valóban gyökeresen megváltoztathatná a világgazdaságot, egyben környezetünket is. A természet által ihletett újítások megoldást kínálnak a hulladékkezelésre, a hatékony és egyszerű víztisztításra, az energiaellátásra, az élelmiszerellátás biztosítására és egyéb égető problémákra. Az örvény hasznosítása a víz tisztítására, a szélenergia turbinák nélküli befogása, a legyek lárváinak „alkalmazása” a hulladékkezelésben, majd azok fehérjeforrásként történő felhasználása, az önműködő, a termeszvárakat utánozó légkondicionáló rendszerek, a napenergiával működő vízmelegítő rendszerek, a víz nélküli száraz illemhely, a fagyasztás nélküli tartósítás módszerei, a fenyőerdők gyantaforrásként történő felhasználása, mind olyan innovációk, melyek a gyakorlatban már léteznek, ki vannak próbálva. Esetenként csak tovább kell tökéletesíteni, vagy egyszerűen csak széles körben alkalmazni kell őket.

Szerbiában egyelőre úgy tűnik, kevésbé ismert a kék gazdaság fogalma. Magyarországon azonban több tudományos konferenciát is szerveztek már ebben a témakörben. Mi viszont itt egyelőre a feketegazdaság rejtett bugyrainak felderítésével vagyunk elfoglalva, ami szintén egy hosszú távon nem fenntartható módja a gazdálkodásnak. Pedig ha minden szegmensében nem is fog megvalósulni az említett könyvben felvázolt teória, az elmélet tanulmányozása abban biztosan segíthet, hogy korunk szakemberei, a döntéshozó pozícióban lévők, valamint a jövő nemzedéke is megismerje a jelentkező problémák megközelítésének egy alternatív módját, ami esetenként, ha nem is az örök időkig, de mindenképpen hosszabb távon fenntartható megoldásokat eredményezhet.

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2019 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor