Olyan jó nézni,
a meleg szobából kifelé,
átszíneződött a táj,
puha és lágy.
Forraltbor illat
és finom fahéjpor száll,
kaláccsá formálódik
a szeretet.
A csendnek most
megbecsült helye van,
egymásba fonódó kezek
fohásza nyugtat.
Mosolyok csilingelnek,
szemtükörben fénylik az öröm,
a sötétség kettétört ugyan,
de még szorongat.
Borbála-ág nyiladozik,
zsenge rózsaszín játszik
ablakbéli tükörképével,
búza zöldül a háttérben.
Kökényágon dió, alma,
asztal alatt aranyszínű szalma,
újszülöttre várnak,
és megváltásra.
Tél van, szép tél,
fehér bunda alatt éled,
aminek élednie kell,
ébredezik a remény.
.jpg)
