Nőiesített utónevek

A német Katherinéből Katalin lett a magyarban, a görög Margaretából Margit, a latin Franciscusból Ferenc, a szláv Vladislavból László, és így tovább. Számos névben megmaradt a nemre utaló formai jegy, zömmel olyanokban, amelyek kevésbé vannak elterjedve. A Magyar utónévkönyvben elfogadhatóként rögzített női nevek közt több olyan is akad, amelyben majdhogynem erőltetettnek látszik az -a végződés. Elsősorban azok a nevek tartoznak ide, amelyeknek jóval ismertebb férfinévi változatuk. Ilyen például az Ervina, a Vendelina, az Edvarda, az Alfonza, a Benjamina, a Leonarda, a Rubina, a Cezarina stb. Ezek a nevek azt a látszatot keltik, mintha magyarban jöttek volna létre -a képzővel a megfelelő férfinévből, pedig nyelvünkben nincs is ilyen képző. Velük szemben az Ervin, a Vendel, az Edvárd, az Alfonz, a Benjámin, a Leonárd, a Rubin, a Cézár férfinév egészen meghonosodottnak minősül, és többé-kevésbé megszokottnak látszik.

Olyan női nevek is vannak, amelyeknek férfinévi megfelelőjük a magyarban már átalakult, másként hangzik, meglehetősen szokatlannak és idegenszerűnek tűnnek. Mennyire furcsa név a Ladiszla a Lászlóhoz viszonyítva vagy a Filippa a Fülöppel szemben! Na és ki gondolná a tájékozatlanok közül, hogy a Nikola a Miklós férfinév női párja akar lenni! Inkább ezt is férfinévnek nézné az ember! A Kelemen női változata a Klemencia aránylag jól hangzik, de azért eléggé szokatlan. A Mártonnal kapcsolatos Martina név egészen idegenszerű, noha kétségkívül divatosnak mutatkozik.

Azok közt a női nevek közt is számos idegen hangzású és hangulatú akad, amelyeknek csak valamely idegen nyelvben van férfinévi megfelelőjük. Ilyen például a Kira (férfinévi változata Kir), a Kerubina (a Kerub férfinév női változata), a Jarmila (aki nem tudná, van Jarmil név is egyes szláv nyelvekben), a Celerina (ez a Celerinus női megfelelője), a Kreszcencia (ennek Crescens a párja), aztán az Innocencia (az Innocentius férfinévnek felel meg) stb. Nem hisszük, hogy az efféle nevekre feltétlenül szükségünk lenne!

A személynévhasználatot főként a divat befolyásolja, a névdivatot pedig a kézikönyvek, elsősorban a Magyar utónévkönyv. Azzal, hogy az utónévkönyv ajánl valamely nevet, voltaképpen a nyelvtudomány szempontjából foglal állást egy-egy név használata mellett. A hagyományosan el-terjedt neveken kívül a Magyar utónévkönyv rengeteg idegen hangzású nevet minősít elfogadhatónak vagy éppen ajánl. Helyettük inkább a magyar köznévvel kapcsolatos, a mai magyar nyelvből is érthető nevek használatát kellene szorgalmazni, az olyanokét, mint a Bátor, a Deli, a Kardos, a Sólyom férfinévét, a Bársonyka, a Fehérke, a Szironka, a Zöldike női névét és a hozzájuk hasonlókét.