Elhunyt Király Ernő, a magyar kortárs zene Kassákja

Király Ernő népzenekutató, zeneszerző, szerkesztő Szabadkán született, 1919. március 16-án.
Az 1940-es évek végén a szabadkai városi zenekar trombitása volt, majd a színház kürtöse, 1954-83 között az Újvidéki Rádió magyar népzenei osztályán szerkesztő, majd a Vajdasági Múzeum munkatársa, végül 1983-ban vonult nyugdíjba.



Népi hangszereket, magyar, szerb, ruszin, cigány dalokat gyűjtött, népi szokásokat jegyzett föl. Két új hangszert is alkotott: a citrafont (1974) és az audiovizuális tablafont (1976). 1979-ben Hét magyar népballada címmel filmet is készített. Gyűjtéséből több mint 20, zeneszerzői alkotásaiból 3 LP hanglemez készült. Reflexiók c. monográfiáját az újvidéki Forum Könyvkiadó 1998-ban adta ki. 1960-tól rendes tagja a Szerbiai Folkloristák, 1962-től a Szerbiai Zeneszerzők Szövetségének, 1996-tól pedig a Magyar Művészeti Akadémiának is.
A kortárs magyar avantgárd zene olyan jellegzetes törekvéseit képviselte, melyek szinkronban voltak a világ más tájain működő experimentális zenei mozgalmakkal és kísérletekkel.



Szabados György „el nem vágyódó zeneszerző”-nek, valamint „a magyar kortárs zene Kassákjá”-nak nevezte őt, akinek munkássága nagyban kapcsolódik a felénk kevéssé ismert amerikai Harry Partch tevékenységéhez, mert ő is sikerrel szerkesztett és épített különös hangszereket. Király Ernő citrafonján és tablafonján előadott művei szép példái az archaikus és a modern páratlan találkozásának, amelyekben egyaránt megjelenik folklorista elhivatottsága és a radikális elektronikus zene, valamint a szabad improvizáció iránti érdeklődése és elkötelezettsége.



Mint egy alkalommal elmondta, vagy ötven helyen lépett fel ezekkel a hangszerekkel, és mindenhol nagy érdeklődést váltott ki. Ulmban például, a Donaufest elnevezésű nemzetközi fesztiválon 40 percig játszott, és még ráadást is kellett adnia, amiről négy lapban jelent meg kritika – egyik jobb, mint a másik. A budapesti Mu színházban pedig, egy szintén nemzetközi kortárs zenei fesztiválon szerepelt. A Magyar Művelődési Társaság keretében, ahol a magyar zeneszerzők maguk játszották műveiket, négy alkalommal is szerepelt, és citrafonon, valamint tablafonon is közreműködött.