Verssel őrzik a nyelvet

Napjainkban a versmondás valóságos reneszánszát éli. Ebben kétségtelenül nagy szerepe volt a Magyar Versmondók Egyesületének, mely idén ünnepli fennállásának 15. évfordulóját. Másfél évtized, ugyebár, nem semmi. 1992-ben, egy budai villában összejött tíz öreg versmondó, azzal a céllal, hogy ők majd „föltámasztják a verset a könyvek soraiból” (Kosztolányi). A rendszerváltás idején ugyanis az amatőr művészeti mozgalom részeként a versmondás is légüres térbe került. Ezért hozták létre ezt a szakmai és érdekvédelmi szervezetet, melynek célja emberközelivé tenni a verseket, és visszaállítani a költészetnek mint a magyar nyelv éltetőjének társadalmi rangját.

Az egyesület létrejöttével a versmondás új lendületet kapott. Fél év alatt többszázra, mára pedig majdnem másfél ezerre nőtt azoknak a tábora, „akik az egyetemes magyar költészet alkotásait tolmácsolják, missziót teljesítve ezáltal, hogy a szép szó minél szélesebb körben hódítsa meg hallgatóit, gazdagítsa nemes érzésekben, igaz gondololatokban.” (Serfőző Simon) De nemcsak taglétszáma növekedett olyan mértékben, hogy már valóságos mozgalomról beszélhetünk, hanem a színvonal terén is jelentős fejlődés tapasztalható, mert az egyesület szinte minden rangos versmondó verseny, műhely, továbbképzés, tábor és találkozó szakmai segítője. A hivatásos vers- és prózamondó előadóművészi, illetve versrendezői képzésen kívül hat nyári szakmai tábort működtet. Nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. Ugyanis, a számos regionális és megyei tagszervezet mellett civil ernyőszervezetként Vajdaságban, Erdélyben, a Felvidéken, Muravidéken, New Yorkban, Chicagóban, Los Angelesben és Kanadában is vannak tagszervezetei.

A pesti Huszár utcában levő Óbester borozó pedig havonta egyszer verskocsmává alakul, ahol a bor mellé verseket lehet kapni, de fizetni csak a borért kell. Van továbbá VersIrodájuk, ahol verset lehet rendelni magunknak vagy szeretteinknek, valamint VersRádió is. (www.versradio.hu)

9 évvel ezelőtt útjára indították a Kaleidoszkóp Nemzetközi VersFesztivált. Ez már Közép-Európa legnagyobb pódiumművészeti és színjátékos szemléjévé nőtte ki magát, amely a vers valamennyi műfaját felvonultatja: a hagyományos versmondást, drámajátékokat, versmegzenésítést, performance-ot és a freestyle-t.

Minden évben megünneplik a Költészet Napját, (április 11.), amelyen átadják a különböző díjakat, legutóbb pedig megalapították az Örökös Tagságot, ami szintén egy nagy elismerésnek számít.

A Parlament alelnöke, Világosi Gábor által benyújtott költségvetésmódosítási javaslatot az Első Magyar Versszínház létrehozására ugyan nem fogadták el a honatyák, a versmondás azonban mint önálló művészeti ág első ízben mégiscsak szerepelt az országgyűlés napirendjén.

Kiadványai is vannak az egyesületnek, melyekre a kapcsolattartás és a szakmaiság igénye jellemző: a Versmondók Könyvtára a pódiumművészet hiánypótló szakkönyveit jelenteti meg sorozatban, a Kaleidoszkóp Könyvsorozat pedig a pályakezdő tollforgatók műveit.
1997 óta az egyesület az interneten is elérhető. Honlapjait évente mintegy 300 ezren keresik fel. A www.vers.hu rendezvénynaptárt, szakmai anyagokat, jeles eseményeket tartalmaz és versküldő szolgálata is van, a www.versfesztival.hu a Kaleidoszkópról tudósít, a www.versmondo.hu pedig az egyesület folyóiratának, a Versmondónak a honlapja, mely nyomtatott formában is megjelenik és szintén idén ünnepli fennállásának 15. évét. Az utóbbi, ez a negyedévenként megjelenő szakmai lap a maga nemében nemzetközi viszonylatban is egyedülálló: az információk mellett a különböző események elemzésével és értékelésével sok hasznos ismeretet nyújt minden olvasójának. Nem csoda hát, hogy számos könyvtár és iskola is előfizetője, amivel a lap hatóköre tovább tágul. Viszonylag rövid idő alatt komoly szakmai tekintélyt vívott ki magának, rangos, a versmondás elméletével foglalkozó szakemberek, valamint irodalomtörténészek, írók és költők csatlakoztak hozzá. Így a Versmondó átfogóan foglalkozik a költészettel és a versmondással, emellett irodalomnépszerűsítő és orientáló szerepe is van, mivel rendszeresen jelennek meg benne meghatározó értékek és ritkaságok. A határontúli magyarság szempontjából pedig olyan szellemi kapocsnak tekinthető, mely a magyar nyelv további fennmaradását segíti. De másképpen is törődnek velünk: Erdélyi Erzsébet és Nóbel Iván 15 éven át sorozatban mutatták be a határontúli magyar irodalom kimagasló alkotóit.

A lap szerkesztésében a Magyar Versmondók Egyesületének fiatal tagjai is részt vesznek, akik nemcsak az általuk szervezett eseményekről számolnak be, hanem cikkeket, kritikákat és tanulmányokat is publikálnak.