Tudta-e?
...hogy Svédországban, Izlandon és Norvégiában teljesen tiltják a mesterséges élelmiszer-színezékeket?

82. szám - 2011. március 01.

A tisztelettudó megszólítás napjainkban

Hogyan szólítsunk tisztelettudóan egy olyan férfit vagy nőt, akit nem ismerünk? Ma már nincs divatban az elvtárs és az elvtársnő megszólítás, van viszont az uram és a hölgyem.
Dr. MOLNÁR CSIKÓS László

1
Manapság egyre szűkebb területre szorulnak vissza a tiszteletadó, távolságtartó megszólítási módok. Ez is nehezíti az általános érvényű távolságtartó kapcsolattartási mód kialakulását.

A magyar megszólítási rendszer változásának egyik legfőbb nyelvi mozgatórugója éppen az, hogy nem alakult ki a harmadik személyű közlésben egy semleges stílusértékű, kötött szintaktikai helyzetekben használható megszólító névmás. A napjainkban élő két forma, a maga és az ön használatának szoros kötöttségei vannak. Az ezen a területen érzékelhető legfőbb változás, hogy a maga fokozatosan visszaszorul, az ön használati köre pedig kiszélesedik, valamint gyakoribbá válik a névszói formáknak kötött helyzetben való használata.

A megszólítási rendszer egyes elemeinek megismerésében fontos szerepe van a nyelvi szocializációnak. A mai magyar megszólítási rendszer módosulásainak egyik oka például éppen az, hogy a legfiatalabb korosztályok csak korlátozottan használják a megszólítási lehetőségeket. A 14 éven aluliak nagy része csak két változós kapcsolattartási rendszert használ: a kölcsönös tegeződést az egyenrangú kapcsolatok, illetve részben a külön rangú, aszimmetrikus, de bizalmas viszonylatok kifejezőjeként; másrészt a tegezésre felelő tetszik igés formát a külön rangú kapcsolatok kifejezőjeként. A fiatalok szinte egyáltalán nem kapnak mintát az azonos rangú, de kölcsönös tiszteletet igénylő viszonyok nyelvi megjelenítésére. Ez a helyzet hozzájárul ahhoz, hogy nem alakul ki általános érvényű nem tegező forma.

A magázó formák aránya a hivatalnokok és az orvosok megszólításában jóval ritkább, mint a többi beszédhelyzetben, és ezzel arányosan gyakoribb az önöző, illetve a névmáshasználatot kerülő, esetleg közvetett megszólításokkal élő kapcsolattartás. A névmáskerülő megszólítás az egészségügy területén a legnagyobb arányú, ennek valószínűleg az az oka, hogy ebben a viszonylatban a doktor úr, doktornő és más nominális elemek a mondatba épülve, közvetett megszólításként lehetővé teszik a névmáshasználat elkerülését, míg más viszonylatokban nincs ilyen általános érvényű forma.

Az orvosok megszólítására részben a megfelelő nominális formáknak köszönhetően nem jellemző az egyébként általános elkerülő tendencia: a doktor úr és a doktornő forma általánosnak tekinthető, míg a 18 éven aluliak körében a doktor bácsi és a doktor néni is előfordul. Szerepel még a főorvos úr, a főorvos asszony, a professzor úr változat is, interjúkban pedig az adjunktus úr, az adjunktus asszony forma kerül még elő.

A szórakoztató és a tájékoztató műsorok nem tegező viszonylataiban a riporterek gyakran mellőzik a nominális megszólítást, ugyanis sokszor nincs olyan szerepfőnév, amely az ezekben a beszélgetésekben részt vevő riportalany pozíciójára, foglalkozására utalna. Nagyon gyakori ezért a vezetéknévhez kapcsolt úr változat: író, könyvkiadó, színész, gazdasági szakértő, szakács megszólításában is megfigyelhető. Nők megszólítására általában az önmagában álló keresztnév, vagy a keresztnév plusz asszony változat szolgál.

Azokban a viszonylatokban, amelyekben lehetséges a riportalanynak foglalkozásra utaló megszólítása, a riporterek általában élnek is a lehetőséggel: doktor úr, doktornő, ügyvéd úr, művész úr, művésznő.

Kapcsolódó cikkek

    ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2022 Fókusz. Minden jog fenntartva!
    Design by predd | Code by tibor