Tudta-e?
Mindenki tudja, hogy a spenót sok vasat tartalmaz, ezért aztán a szülők erőszeretettel erőltetik le gyermekeik torkán. Az igazság azonban az, hogy a spenót semmivel sem tartalmaz több vasat, mint bármely más zöldség. A félreértés még az 50-es évekből származik, amikor egy élelmiszerkutató rossz helyre tett egy tizedesvesszőt, így a vizsgálat eredménye tízszeres vastartalmat mutatott a valósághoz képest.

101. szám - 2013.

Monaco first ladyjeinek fordulatos élete

Egy operetthercegség első asszonyai I-II. rész

Monaco, a világ második legkisebb országa miniatűr méretei és politikai súlytalansága ellenére több mint hét évszázados szuverenitásra és igen színes és viszontagságos történelemre tekint vissza.
Dr. CELLER Tibor, a Családi Kör Független Hetilap munkatársa

2
Ma piciny és gazdag, jó másfél évszázada viszont húszszor nagyobb, de csontszegény volt. Az eddigi 24 uralkodó közül mindössze egyetlen nő, Lujza Hippolita (1697–1731) akadt, és őt is gyorsan férjhez adták – elvégre abban az időben szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy nő irányítson egy országot, ha mégoly kicsiny is volt, mint a Monacói Fejedelemség. Ám Monaco hercegnéi – ha nem is hivatalosan, hanem a kulisszák mögött – nagyon is aktívan kivették részüket a kormányzásban, illetve az országképp formálásában.

Az elsőre érdekes példa Maria Caroline hercegné (1793–1879) tevékenysége, aki I. Florestan hitveseként gyakorlatilag egyedül vezette az országot, hiszen férje életének java részét, mint a párizsi kabarészínház komikusa élte le. Ugyancsak ő segítette ki fiát, III. Károlyt is a szorult anyagi helyzetből, ugyanis az ő ötlete volt egy játékterem megnyitására, s ez végül 1856-ban meg is történt. Az üzlet bejött, és mivel a szomszédos Franciaországban tilos volt a szerencsejáték, hamarosan tömegével érkeztek a vendégek, főként miután a francia vasutak 1868-ban Monacót is elérték. A szerencsejáték-üzlet olyannyira fellendült, hogy a Grimaldiak 1869-től kezdve minden adót eltörölhettek az állampolgárok számára. 1868-ban nyitották meg a máig is világhírű nagy kaszinót az addig jórészt lakatlan Spelugues-platón, amelyet az alapító tiszteletére Monte-Carlónak neveztek el.

Az addigra igencsak kopottas ország(ocska)image-nek abban az időben, 1956-ban viszont semmi sem használhatott jobban, mint III. Rainier herceg döntése, hogy egy ünnepelt hollywoodi sztárt – nevezetesen Grace Kellyt – vegyen feleségül, egy világraszóló esküvő keretében.

Nézzük hát az utóbbi másfél évszázad fejedelemasszonyainak meglepően változatos és fordulatos életútját.







Karolina monacói hercegnő és harmadik férje, Ernő Ágost hannoveri herceg

I. Albert szerencsétlen házasságai

I. Albert fejedelem (1848–1922), akit az utókor csak mint Tudós Herceget emleget, volt kora igazi Nemo kapitánya, illetve a világ első oceanográfusa.

Nagyanyja, Caroline hercegné és III. Napóleon francia császár (akinek a menyasszony harmadfokú unokahúga volt) hozták őt össze első feleségével, a skót Mary Douglas-Hamilton hercegnővel (1850–1922), akit rövid ismeretség után feleségül is vett. Az esküvőt annak ellenére megtartották, hogy szemtanúk szerint a ceremónia alatt a mennyasszony a legfontosabb kérdésre hangosan így felelt: „Nem akarok hozzá menni!” Mindössze négy hónapi házasságot követően a magára hagyott ara hazaköltözött a családjához, majd egyetlen fiuk, a későbbi II. Lajos megszületése után hamarosan el is váltak (a hercegnő még ugyanabban az évben Festetics Tasziló magyar herceg felesége lett, akitől négy gyermeke született, majd 72 évesen Budapesten hunyt el).

Albert herceg második felesége, az amerikai születésű, német-zsidó származású Marie Alice Heine (1858–1925), Heinrich Heine, az egyik legjelentősebb német költő unokahúga volt. Amikor a monacói herceg megismerte, akkor már a dúsgazdag Armand de Richelieu-Fronsac herceg özvegye és kétgyermekes családanya volt.

Mária Alíz hercegné vérbeli üzletasszonyként nagyon sokat tett folyton úton lévő férje helyett a helyi gazdaság fellendítése érdekében, és abban is jelentős szerepe volt, hogy Monaco vált a korabeli Európa egyik kulturális fővárosává (pl. opera és balett létesítése), ám 1902-ben házasságtörés miatt férje örökre száműzte az udvarból, de hivatalosan sohasem váltak el (a hercegné egy mindössze 150 cm magas, púpos baritonba szeretett bele).
A Monacóból száműzött hercegné ezután a londoni Claridge Hotelben élt, és hitvesi hűtlensége ellenére Alexandra angol királyné egyik legközelebbi barátnőjévé vált.


Mária Alíz hercegnét házasságtörése miatt száműzték az országból

II. Lajos fejedelem fura nőügyei

Lajos herceget (1870–1949) anyja és mostohaapja, Festetics Tasziló herceg nevelte fel. Német anyanyelve miatt egész életében erős akcentussal beszélt franciául. Már elmúlott 11 éves, amikor először Monacóba utazott és találkozott az apjával, akivel sohasem került bensőséges viszonyba. Talán ez lehetett az oka, hogy belépett a francia idegenlégióba, és hosszú ideig Algériában és a szaharai övezetben teljesített szolgálatot. Ebben az időben született egyetlen gyermeke Charlotte-Louise Louvet-től, aki egy párizsi kabaréban táncosnőként dolgozott, és fényképész férjétől már született két gyermeke. Az asszonyt Lajos herceg egyik párizsi eltávozásán ismerte meg, majd rávette, hogy utazzon el vele algériai állomáshelyére. Rövid ideig tartó szerelmük gyümölcse, Sarolta (1898–1977) a későbbiekben egy franciaországi kolostorban nevelkedett, majd a háború kitörésekor a hercegség szállodáiban felállított szükségkórházakban ápolónőként dolgozott. Időközben egy párizsi főiskolán szociális munkásként diplomázott.

A dinasztia fennmaradása érekében I. Albert 1911-ben megengedte egyetlen fiának, hogy örökbe fogadhassa házasságon kívüli kapcsolatából született lányát, akit nagyapja 1919-ben Valentinois hercegnőjévé nevezett ki. Ezzel elhárult a veszély, hogy a hercegi korona egy német rokon fejére kerülhessen.

A megrögzött agglegénynek számító II. Lajos csak 76 évesen szánta rá magát a törvényes házasságra. Választottja a nála harminc évvel fiatalabb Ghislaine Dommanget (1900–1991) elvált színésznő egy francia ezredes lánya volt, akit négy évvel korábban ismert meg a monacói operában.

A hercegnévé lett komika – úgy látszik, ez itt már afféle családi hagyomány – könyvet is írt Légy hercegnő, mondta a herceg címmel, amelyben elmeséli csodálatos felemelkedése és háromévnyi házassága történetét. Férje halála után az özvegy Párizsba költözött, és 42 évvel később itt is hunyt el. 1961-ben még egyszer színpadra lépett, ám siker nélkül. A korábbi hercegi hitvesektől eltérően a párizsi Passy temetőben, nem pedig a monacói hercegi kriptában van eltemetve.


II. Lajos monacói fejedelem 76 évesen vette nőül Ghislaine Dommanget elvált francia komikát

Sarolta hercegnő, aki önként lemondott a trónról

Az Algériában született Sarolta hercegnő 1920-ban egy fiatal diplomatához, az ősi francia nemességgel bíró Pierre Xavier de Polignac grófhoz (1895–1964) ment feleségül, aki ebből az alkalomból felvette a Grimaldi nevet, a Valentinois hercege címet és a monacói állampolgárságot (az ifjú gróf származásához az is hozzátartozik, hogy édesanyja egy mexikói közrendű asszony volt).

Már a házasság kezdetén látszott, hogy nem illenek össze (Sarolta heves és spontán természete igencsak elütött férje keresetten választékos modorától), ennek ellenére három éven belül két gyermekük is született: Antónia (Antoinette) hercegnő (1920) és a későbbi uralkodó, Rainier herceg. Kilencévnyi együttlét után végül mégis különváltak, de hivatalosan csak 1933-ban bontották fel a házasságot. Péter herceg bírósághoz fordult a gyermekek felügyeleti jogáért, ám a taláros testület végül II. Lajos fejedelmet nevezte ki unokái gyámjának. Lajos herceg a pert követően volt vejét száműzte az országból. Miután Péter fia, III. Rainier trónra került, 1950-ben hazahívta őt, és az egyik legelegánsabb villában szállásolta el. A későbbiekben ő lett fia legfőbb kulturális tanácsadója.

Sarolta hercegnő 1944-ben, fia 21. születésnapján lemondott trónutódlási jogairól, majd a Párizshoz közeli Marchais-kastélyban telepedett le egy seregnyi kutyával, de itt helyezte el egy tönkrement cirkusz állatait is. Egyik birtokát viszont volt elítéltek rehabilitációs központjává alakította.


Sarolta hercegnő II. Lajos fejedelem és egy mosónő törvényen kívüli gyermekeként látott napvilágot


Sarolta monacói hercegnő és Pierre Xavier de Polignac francia gróf boldogtalan házasságából két utód: III. Rainier fejedelem és Antoinette hercegnő származott

Grace Kelly, Monaco védjegye

Az aprócska monarchiára a fennállása óta legnagyobb, azt is mondhatni: világméretű figyelem III. Rainier hercegnek Grace Kellyvel (1929–1982), az ünnepelt Oscar-díjas amerikai színésznővel kötött házassága kapcsán irányult. A nem mindennapi hercegi frigy híre az egész világon szenzációt keltett, az újságok címoldalára került. Még a szigorú Time magazin is úgy írt az esküvőről, mint a legromantikusabb eseményről Rómeó és Júlia szerelme óta. A menyasszony ruhájához kétszázhatvan méter brüsszeli csipkét és selymet használtak fel. Az esküvő napján húszezer ember állt sorfalat az ifjú pár felvonulási útvonala mentén, és már abban az időben több mint 30 millióan nézték élő televíziós közvetítésben az eseményt. A herceg barátja, Onassis görög hajómágnás helikopterekből huszonötezer vörös szegfűből álló virágerdőt zúdított az ünneplő közönségre.

Az esküvő színhelyét, az 1252-ben felszentelt Szent Miklós-katedrálist több tonnányi fehér orgona – a menyasszony kedvenc virága – borította. A szertartást követően az uralkodó pár egy nyitott Rolls-Royce-ban járta be a hercegség utcáit, majd ezt követően több ezer fehér galambot engedtek szabadon. A nap végén az ifjú házasok egy többhetes adriai-tengeri nászutazásra indultak a herceg egyik magánjachtján.

Grace Kelly egy igazán prominens amerikai családból származott. Württembergi származású anyja a Pennsylvania Egyetem testnevelési karának volt a dékánja, míg ír származású apja háromszoros olimpiai bajnok volt evezésben, majd a későbbiekben téglagyárosként egyike lett Amerika leggazdagabb embereinek.

A házasságkötés után III. Rainier a hercegség területén felesége összes filmjét betiltatta. Nem csoda hát, hogy amikor az uralkodónénak 1962-ben és 1977-ben is felajánlották egy-egy hollywoodi szuperprodukció főszerepét, azokat a férj úgyszintén mereven elutasította (a herceg mellett a lakosság konzervatív része, sőt még a Vatikán is szót emelt a hercegné filmszereplése ellen). Régi élete felemelő pillanatainak halvány utánzataként a hercegné versek színpadi felolvasásával és dokumentumfilmek narrátoraként vigasztalódhatott. Hogy valami kapcsolata azért mégis maradjon a filmmel, egy ideig az egyik legnagyobb amerikai filmstúdió, a XX. Century Fox igazgatóbizottságának lett a tagja.

Mindemellett működött a házasság, a hercegné nagyon komolyan vette a feladatát: veleszületett szociális érzékenysége, kifinomultsága és előkelősége folytán bármely vérbeli hercegnővel felvehette volna a versenyt. A férj is elragadtatva nyilatkozott hitveséről, amikor azt mondta, hogy: „Grácia hercegné egy személyben az ifjúsági, az egészségügyi és a szabadidő-miniszterem.”

A házasságban három gyermek született: Karolina (Caroline) és Stefánia (Stéphanie) hercegnők, valamint Albert herceg, a trónörökös. Édesanyjuk demokratikus szellemben, a társadalmi rangjukat megillető előjogok nélkül, a többi monacói gyerekkel egyenrangú nevelésben részesítette gyermekeit. Nagy hangsúlyt helyezett a nyelvtanulásra is: az angolon és a francián kívül spanyolul, németül és olaszul is megtanultak.

1982. szeptember 13-án Grácia hercegné halálos autóbalesetet szenvedett. A tragédia részleteit máig is homály fedi. Egyes vélemények szerint a balesetet az akkor tizenhét éves, a vezetésben tapasztalatlan Stefánia okozta, mások szerint viszont Grace Kelly ült a volánnál, és hirtelen agyvérzést szenvedett, ezért elveszítette az uralmat az autó felett és a szalagkorlátot áttörve egy völgybe zuhantak. Stefánia könnyebb sérülésekkel megúszta, ám édesanyját kómában szállították a róla elnevezett kórházba, ahol másnap meghalt.
Érdekesség: a herceg Grace előtt hat évig együtt élt Gisèle Pascal Tallone (1921–2007) francia színésznővel. Végül azért szakított Gisèle-lel, mert az orvosi vélemények szerint a nőnek nem lehetett gyermeke (amikor a későbbiekben férjhez ment, született egy lánya). Egy másik magyarázat szerint nagyapja, II. Lajos volt a házasság ellen, mondván: „Egy családban egy színésznő untig elég!” – utalva saját időskori románcára.


Grace Kelly házasságkötése előtt ünnepelt hollywoodi filmsztár volt




Grace Kelly amerikai színésznőből Grácia Patrícia monacói hercegnő lett


Grace Kelly esküvői ruhájához kétszázhatvan méter brüsszeli csipkét és selymet használtak fel




III. Rainier fejedelem és Grace Kelly Oscar-díjas amerikai színésznő esküvői képe

Karolina hercegnő, aki közel három évtizedig volt a törpeállam első hölgye

Édesanyja tragikus balesetétől kezdve II. Albnert 2011-ben történt házasságkötéséig a fejedelemség első asszonyának az idősebb hercegnő, Karolina számított. Először özvegy édesapja, majd agglegény öccse oldalán.

Rainier és Grace első gyermeke, Caroline hercegnő 1957. január 23-án, kilenc hónappal és négy nappal az esküvőt követően született meg. A hercegi ház legújabb tagjának világra jöttét harangkongás, a kikötőben horgonyzó hajók szirénáinak búgása és az Antoine erőd ágyúiból leadott 21 díszlövés robaja adta tudtára a városállam ünneplő lakosainak. A boldog apa jóvoltából az utcákon mindenki ingyenpezsgőt ihatott a kis Caroline Louise Marguerite hercegnő egészségére. A hercegnő keresztapja Festetics György magyar herceg (1941), az újszülött nagyanyjának, Sarolta hercegnőnek az elsőfokú unokaöccse volt.

Karolina hercegnő sokak szerint mindenben Rainier édesanyjára, Sarolta hercegnőre hasonlít. Sötétkék szemével, barna hajával, kreol bőrével igazi mediterrán szépség. Közvetlensége, kedvessége, sármos kisugárzása már egész fiatal korától felkeltette a fotósok figyelmét. A néhai Lady Diana után ő a legtöbbet fényképezett nő a világon. Mivel öccsének, II. Albert fejedelemnek máig se nincsen törvényes utódja, így hivatalosan Karolina hercegnő a monacói trón első számú várományosa.

Kislányként igazán gondtalan gyermekkora volt, amelyet részben a hercegi palotában, részben pedig a család franciaországi birtokán, Roc Agelben töltött. Nemsokára kisöccse született, Albert, akivel elválaszthatatlanok voltak. Hétéves korában pedig megszületett a kishúga, Stefánia, aki felett viszont szívesen anyáskodott. Teljes volt a családi idill. Karolina az általános iskolát egy monacói nyilvános iskolában járta ki, majd Angliában, egy előkelő ascoti leánynevelő intézetben tanult tovább. Az érettségit még ugyanabban az évben Párizsban franciául is letette. Ott is maradt a Szajna partján, és beiratkozott az egyetemre, ahol politológiát, filozófiát, biológiát és pszichológiát hallgatott, ám csak rövid ideig, mert a szerelem városában őt is gyorsan utolérte az első szerelem. Választottját Philippe Junot-nak (1940) hívták, tehetős vállalkozó és bankár volt, apja viszont abban az időben Párizs alpolgármesterének a tisztét töltötte be. A hercegnő szülei sem a nagy korkülönbség, sem a férfi eléggé zűrös múltja miatt kezdetben nem akartak beleegyezni a házasságukba, ám a végén mégis engedtek. A későbbiekben kiderült, hogy szülői aggodalmuknak igencsak valós alapja volt, a férj mind gyakoribb kicsapongásai miatt a pár két évvel később már el is vált.

Rajongásig szeretett édesanyjának váratlan halála a család többi tagjához hasonlóan nagyon megviselte, ám miután ismét magára talált, előbújt belőle a kötelességtudó leány, aki a frivol örömök helyett értelmes feladatokat keresett. Monaco igazi first ladyjeként reprezentálva mindezt olyan ügyesen és körültekintően tette, hogy Rainier herceg néha tréfásan legidősebb gyermekét csak „a kormány”-ként emlegette, utalva, hogy Karolina még az államügyekből is derekasan kivette a részét.

Karolina újra szerelmes lett, ezúttal Stefano Casiraghiban, egy nála három évvel fiatalabb, igen jóképű, szőke olasz gyárosban vélte megtalálni az igazit. A házasságban három gyermek született: az első évben Andrea Albert (1984), akit 1986-ban annak húga, Charlotte, majd 1987-ben öccse, Pierre követett, akik születésükkor nem kaptak semmilyen nemesi rangot, ugyanis az egyház hivatalosan hosszú ideig nem egyezett bele Karolina első házasságának felbontásába, így a katolikus egyházi törvények értelmében a gyerekek házasságon kívül születettek. II. János Pál pápa dekrétuma csak 1993-ban biztosította számukra a trónutódlási jogot.

Második házassága és az anyaság örömei kiteljesítették Karolina egyéniségét, ám a felhőtlen boldogság mindössze hat évig, pontosabban 1990. október 3-áig tartott, amikor a férj egy csónakversenyen 145 kilométeres sebességgel egy hatalmas hullámnak ütközött, a hajója felborult, és mivel be volt szíjazva, mire a mentők odaértek, megfulladt.
A megrendült Karolina ekkor provence-i vidéki villájába vonult vissza. A bánat és a magány az egészségét is alaposan próbára tette.

Néhány évvel később viszont összefutott gyermekkori barátjával, Ernő Ágost herceggel (Ernst August, 1954), a hannoveri királyi ház fejével. Amikor 1973-ban St. Moritzban együtt síeltek, a bulvársajtó már akkor összeboronálta őket. A fiatalok a következő években is gyakran találkoztak, majd mind a ketten családot alapítottak. A barátságból az idők során azonban igazi szerelem lett, a herceg 1997-ben elvált első feleségétől és Karolina 42. születésnapján, 1999 januárjában össze is házasodtak (a hercegnek, mivel katolikus nőt vett feleségül, formálisan le kellett mondania brit trónöröklési jogairól). A házassággal Karolina még feljebb került a főnemesi ranglétrán: ő fő méltósága Karolina monacói hercegnőből egy csapásra ő királyi fensége Karolina, Hannover hercegnéje, Braunschweig és Lüneburg fejedelemasszonya, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország hercegnéje lett. Hét hónappal a házasságkötést követően Ausztriában megszületett közös kislányuk, Alexandra. A hercegi pár a kislánnyal és annak féltestvéreivel a Párizshoz közeli Fontainebleau-ba költözött egy vidéki kúriára. Az utóbbi években viszont főleg a herceg felső-ausztriai, Grünauban lévő vadászkastélyában élnek. Nincs még egy olyan európai kékvérű házaspár, amely annyit harcolt volna (elsősorban a bulvársajtó képviselőivel) magánélete tiszteletben tartásáért, mint Karolina és a férje.

A hercegnőt 2005-ben dupla szerencsétlenség érte. Áprilisban hosszú betegség után elhunyt az édesapja, majd néhány nappal később a férje életéért kellett reszketnie. Ernő Ágostot heveny hasnyálmirigy-gyulladással válságos állapotban szállították az intenzív osztályra, szerencsére hamarosan meggyógyult. Ám románcuk hosszú távon nem élte túl a sok vihart és megpróbáltatást. Habár hivatalosan máig is egy párnak számítanak, 2009-től kezdve külön élnek. Karolina azóta szülőhazájában él.

Mára már Andrea Albert és Pierre is besegítenek édesanyjuk jótékonysági alapítványainak igazgatásába, a gyönyörű Charlotte pedig nemcsak édesanyja szépségét, hanem kiváló stílusérzékét is örökölte. Bár Karolina ízlése szinte kifogástalan, lassan az a veszély fenyegeti, hogy megelőzi őt egy új stílusikon, nevezetesen a saját lánya. 2006 augusztusában az amerikai Vanity Fair magazin szavazásán Charlotte Casiraghi bekerült a világ legjobban öltözködő személyiségei közé, méghozzá mostohaapjával, Ernő Ágost hannoveri herceggel együtt.


Karolina hercegnő közel három évtizedig volt a miniállam első asszonya

Charlene Wittstock dél-afrikai olimpikon, mint Monaco first ladyje

Bár kétségtelen, hogy a brit másodtrónörökös, Vilmos herceg és Kate Middleton tavaly április 29-én, Londonban megtartott menyegzője arra az évre már learatta a babérokat, hiszen a bulvársajtó bombasztikus jelzővel „az évszázad esküvőjének” nevezte azt, de II. Albert monacói fejedelem és Charlène Wittstock két hónapra rákövetkező esküvői ünnepsége sem maradt szín és pompa híján. Sőt, ha ismét a népszerűséghajhász médiát hívjuk segítségül, akkor tőlük idézve azt is mondhatnánk, hogy a Windsor-lakodalom a törpehercegség uralkodójának és dél-afrikai választottjának frigyéhez képest amolyan délutáni kakaóparti volt csupán… az ilyen minősítéseket akár meg is lehetett volna előlegezni, hiszen a törpemonarchia olyan töménységben és nyíltan képviseli a luxuséletmódot, amire a világon sehol máshol nem igazán van példa.

Negyvennyolc „történelmi órát” ígért a monacói idegenforgalom vezetése, amely 100 ezer látogatóra számított a 35 ezer lakosú miniállamban. Az eseményre a világ minden részéből 1200 sajtóakkreditációs kérelem érkezett. Az ünnepségek alkalmából ingyenesek voltak a buszjáratok és a parkolók, a vonatok pedig hajnalig közlekedtek.

Az 53 éves uralkodó és menyasszonya, a 33 éves Charlene Wittstock dél-afrikai úszóbajnok – aki mellesleg szépségben vetekszik a britek Katalin hercegnőjével – 2011. június elsején esküdtek egymásnak örök hűséget az uralkodói rezidencia tróntermében.

A rövid, mindössze 20 perces polgári esküvőn mintegy 80 családtag, barát és állami, valamint egyházi méltóság vett részt. A jegyespárt Philippe Narmino, az Államtanács elnöke adta egybe, aki bejelentette, hogy ettől a perctől kezdve a menyasszony jogilag őfensége Charlène monacói hercegnőnek számít.

A hercegi párnak külön erre az alkalomra készítettek egy különleges tollat, ezzel írták alá a házassági anyakönyvet. A Montblanc-iron aranyból készült és drágakövekkel volt kirakva.
Ezek után végre megnyugodtak a kedélyek Monacóban, ugyanis az esküvő előtt néhány nappal az egész világsajtót bejárta az a híresztelés, hogy Charlene fel akarta bontani a jegyességet, és vissza akart utazni a Dél-Afrikába, mert tudomást szerzett a herceg újabb házasságon kívüli gyermekéről, egy feltételezett harmadikról.

Az egyházi esküvő másnap délután 5 órakor vette kezdetét, mégpedig nem a „szokásos” Szent-Miklós székesegyházban, hanem szabadtéren: a Grimaldi-palota díszudvarában. A szertartást a fejedelmi kastély előtti téren és városszerte nagy kivetítőkön lehetett követni.

A menyasszony egy 200 méteres, oldalt fehér sávokkal díszített vörös szőnyegen lépdelve apja oldalán érkezett a szertartásra, hét monacói népviseletbe öltözött koszorúslány kíséretében. Giorgio Armani divatcézár egyszerű szabású, testhez simuló, törtfehér, hímzett, selyem uszályos ruhakölteményét viselte. A fátyol és a ruha is kiegészítőktől mentes, egyszerű letisztult vonalat képviselt. Charlene egy művészi megmunkálású hajdíszen kívül egyetlen ékszert sem viselt, még függőket sem. Albert herceg a monacói csendőrség fehér, pontosabban vajszínű nyári egyenruháját viselte. Zubbonyának bal oldalát a három legmagasabb monacói állami érdemrend nagykeresztjei díszítették.

A szertartást Bernard Barsi monacói érsek celebrálta a hercegség szinte teljes papságának segédletével. Az esketés francia nyelven folyt, a menyasszony is ezen a nyelven mondta ki az igent.

Ezt követően az új házaspár és az esküvői tanúk a palota kápolnájában aláírták a matrikulát, majd a násznép, illetve a hercegi zászlóalj díszsorfala között, virágerdőben és virágszőnyegen végigvonulva az erre az alkalomra gyártott hibrid meghajtású nyitott, Lexus LS 600h L Landaulet típusú gépkocsiba szálltak, hogy elhajtsanak a Monaco védőszentjének emelt Sainte-Dévote-kápolnába, ahol monacói hagyomány szerint minden fejedelmi ara elhelyezi a menyasszonyi csokrát. A házassági fogadást Dél-Afrikában tartották meg július 5-én.

Albert és Charlene 2000-ben ismerkedtek meg egy Monacóban tartott úszóversenyen. Kapcsolatuk 2006-ban vált félhivatalossá, amikor a torinói téli olimpiai játékokon készült fotókon a fiatal nő fejét a herceg vállára hajtotta. Charlene azt vallja magáról, hogy „normális, értékeket tisztelő” középosztálybeli családból származik, aki osztozik férje sportszeretetében és humorában. A lány áttért a katolikus hitre (eredetileg anglikán vallású volt). Állítása szerint nem fél a protokolltól, feltétlenül szükségesnek találja, hogy megtanuljon franciául, és reméli, hogy rövidesen anya lesz.




II. Albert fejedelem 53 évesen nősült: választottja a 33 éves dél-afrikai olimpikon, Charlene Wittstock volt






Charlene, Monaco újdonsült hercegnője 

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2019 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor