Az első keresztesek a középkori Szerémségben

Minden kereszteshad, kivéve az elsőt, a legnagyobb rendben, fegyelemben vonult át Szerémségen.
1095 őszén Clermontban (Dél-Franciaország) egyházi zsinat gyűlt össze. II. Orbán pápa bejelentette a keresztes hadjárat megindítását a Szentföld felszabadítására. A pápa ekkor többek között a következőket mondta: „…most alkalmatok van harcba menni. Menjetek a szent sírhoz, ragadjátok ki azt a földet a tisztátalan nép kezéből, s igázzátok le őket. Aki itt bánatos és szegény, ott gazdag lesz.”



II. Orbán pápa beszéde, amely megcsillantotta a jelenlevők előtt a keleti gazdag zsákmány reményét, meleg visszhangra talált. Az igéretektől felvillanyozott emberek így kiáltottak: „Az Isten akarja így! Az Isten akarja így!” – s piros kereszteket varrattak ruhájukra. A Kelet ellen indítandó háború híre gyorsan bejárta az akkori Európát. A mozgalom résztvevőit kereszteseknek neveztél el. Az egyház az előjogok egész sorát biztosította számukra.
A hűbérurak keresztes hadjáratát megelőzte a szegényeké, amely mind résztvevőit, mind pedig céljait illetően eltért a hűbérurak katonai és telepítői mozgalmától.

A parasztok (jobbágyok) azért törekedtek Keletre, hogy megszabaduljanak uraik elnyomásától és Keleten új földeket szerezzenek a letelepedésre. Ezért a keresztes hadjárat hirdetői, mint Amiensi Péter remete is, nagy sikereket arattak prédikációikkal a legszélesebb paraszttömegek körében.

A szervezetlen szegényparaszti csapatok 1096 áprilisában útnak indultak. Lovak módjára megpatkolták az ökröket is, és befogták kocsijaikba, melyekbe kis vagyonukat rakták, gyermekeikkel, az öregekkel és az asszonyokkal együtt megindultak Konstantinápoly felé. Nem volt fegyverük, sem élelem tartalékuk, pénzük, így az úton koldulásból és rablásból éltek. Természetes, hogy azoknak az országoknak a lakossága, amelyeken ezek a „keresztesek” áthaladtak, kegyetlenül írtotta őket. Így a parasztok nagy része már az úton elpusztult. Az egykori krónikás szerint mint az ég csillaga, vagy a tengerpart homokja, oly sok paraszt indult meg Észak- és Közép Franciaországból és Nyugat Németországból a Rajna völgyében felfelé, majd a Duna mentén lefelé. A parasztok még elképzelni sem tudták, hogy milyen messze van Jeruzsálem. Minden nagy város és vár előtt kérdezgették egymástól, hogy vajon ez nem Jeruzsálem-e, ahová ők készültek.

Amikor az első paraszthadak 1096 május végén Eszéknél átkeltek a Dráván és elértek Szerémségbe, először Nagyolasziban (Franca Villa), a mai Mandjelosban pihentek meg. Itt még mindig frankok éltek, akiket Nagy Károly telepített ide. Ennek a paraszti hadnak a parancsnoka Walter de Sansavera volt. A hadai itt megpihentek és feltöltötték élelmiszerkészleteiket, majd Zimony felé meneteltek tovább. Walter csapatainak nagyobb része átkelt a Száván Belgrádba (Nándorfehérvár), és 16 keresztes katonája betért Zimonyba, hogy élelmet és fegyvert vásároljanak. A katonák erőszakoskodtak a zimonyi kereskedőkkel, így azok elverték őket és meztelenre vetkőztetve átzavarták őket a Száván. Amikor azok megverve, lemeztelenítve megérkeztek Belgrádba, Walter hada fellázadt, a parancsnok alig tudta őket lecsillapítnai, hogy ne álljanak bosszút a zimonyiakon.

Amikor június elején megérkezett a második parasztsereg is Amiensi Péter remete vezérlésével Szerémségbe, szintén Nagyolasziban pihentek meg. Itt tudták meg a helybeliektől a zimonyi eseményeket, melyeket a helybeliek alaposan felnagyzoltak, azt mondva, hogy Walter parancsnok egész seregét szétverték, megsemmisítették.
Amikor azután Péter remete serege is megérkezett Zimony város falai alá, láthatták a várfalaira kitűzött keresztes katonák ruháit, akiket a zimonyiak megvertek. Bebizonyosodott, hogy a hallottak igazak. Péter remete, hogy megbosszulja a kereszteseket, elrendelte hadának, hogy rohamozzák meg a várost. A zimonyi védelem 7000 katonából állt, nem is sejtették, hogy a keresztesek megtámadják őket – éppen ez lett a vesztük. A keresztesek nagyobb ellenállás nélkül könnyen bevették a várost. Egy katona, név szerint Gottfried lovag a városkapu mellett létrát talált és a keresztes zászlóval felmászott a várfalra, majd kinyitotta a város kapuját, ahol azután betódult a fegyveres páncéloshad.

A városban szörnyű zűrzavar keletkezett. A város magyar helyőrsége az utcákba húzódott vissza, ahol a keresztesek túlereje győzött. Itt szörnyű vérengzés kezdőtött. Mindenkit megöltek az utcákon, öreget, fiatalt, férfit, nőt, nekik mindegy volt. Aki tehette kimenekült a városból és a Dunába vetette magát, így menthették csak meg életüket.

A város lakóinak másik fele a közeli dombra menekült (ez ma gárdos dombja, ahol az ún. „Hunyadi torony” áll), de amikor a keresztesek észrevették őket, körülkerítették a menekülőket és lemészároltak legalább 3000 embert. E szörnyű vérengzés csak néhány óráig tarott. Zimonyi e rövid idő alatt összesen 8000 embert veszített, míg a keresztesek alig 300 katonát. A bizánci krónikások szerint Zimonytól Belgrádig a Duna pár napig telt volt emberi hullákkal és vérrel. Amikor erről a szörnyű tettről értesült Kálmán magyar király, hamarosan ott termett csapataival, hogy segítséget nyújtson a zimonyiaknak, de már későn érkezett. Péter remete seregével átkelt a Száván.



Amiensi Péter remete közel 10 ezer főnyi keresztes serege, melyet többségben parasztok alkottak, soha nem érte el Jeruzsálemet. A további útjuk során többször végeztek hasonló vérengzést, fosztogatást, mint Zimonyban.

Végül is, az erősen megtizedelt paraszti hadak elérték Konstantinápolyt, ahol a bizánci császár iparkodott nagyon gyorsan átszállítnai őket Kisázsiába, a nyugattól nem ilyen segítséget várt. Itt azután a parasztsereg már az első csatában súlyos vereséget szenvedett a szeldzsú-törököktől. Amiensi Péter remete végül is magukra hagyta a parasztokat. A szeldzsukok nagyobb részüket megsemmisítették, illetve rabszolgának adtak el.

Antiochiát beveszik a keresztesek





























Ily módon tehát a parasztoknak az a törekvése, hogy megszabaduljanak a feudális uraktól, és a Keleten földet, szabadságot szerezzenek, tragikusan végződött. A parasztseregek csak nagyon kis maradványa tudott egyesülni a később érkező lovagi seregekkel. Ezek részt vettek később az Antiochia körüli harcokban.

Keresztesek üldözik a szeldzsukokat

























1096 augusztusában indult a jól felszerelt első keresztes lovagsereg. A normandiakat Róbert herceg, a lotharingiaiak Bouillon Gottfried vezette. A dél-franciaországiakat pedig Raymond toulusi gróf vezette. A szeldzsukoktól először elfoglalták Edessát, majd bevették Antiochiát. 1097-ben elfoglalták Jeruzsálemet is, és megalapították a Jeruzsálemi Királyságot.