Tudta-e?
…hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000-ik magyar népdalt, amelyből 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós lakosságú Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni.

12. szám - 2007. augusztus 20.

Állatvilág

Értelmesek-e az állatok?

Napjainkban is heves viták folynak a delfinek és a majmok kommunikációs és problémamegoldó képességéről, a kutyák öntudatáról, és sok kutató tanulmányozza számtalan vad- és háziállat viselkedését. Ez a cikk az állati intelligencia és a kommunikáció rejtelmes világába kalauzolja az olvasót.

1
A mai ember hajlamos arra, hogy az állatokat önmagához hasonló: érző, gondolkodó, értelmes lényeknek tekintse. A kedvtelésből tartott állatokat személyes névmással ruházza fel, boldognak és szenvedni látja „őket” és úgy gondolja, hogy anatómiai tulajdonságaik és nem intellektuális képességek hiányában nem tudnak megszólalni. Nem csak a ma embere foglalkozik ezzel a kérdéssel. Az ókori görögök, az állatok intelligenciáján és érzelmein elmélkedve, azt vitatták, hogy megilletik-e az állatokat is, az emberekéhez hasonló törvények és erkölcsi jogok.

Bölcs bagoly az ógörög drachmán











Az 1600-as évek híres filozófusa René Descartes, már nem így gondolkodott. Descartes úgy érvelt, hogy az állatok értelem nélküli lények, amelyek nem sokban különböznek a mechanikus szerkezetektől. A megütött állat üvöltését is egyszerű reflexnek, és nem a fájdalom jelének tekintette. Ez a nézet majdnem 200 évig tartotta magát. A 18. században, néhány értelmiségi elszántan szembeszállt Descartes-i világképpel és elkezdődött az állatok pártolása, amit nemsokára tudományos megfigyelések és kutatások követtek Az állatok viselkedését tanulmányozó tudományt etológiának nevezik. A 20. század legismertebb etológusa Konrad Lorenz, míg magyar viszonylatban Csányi Vilmos előtt kell fejet hajtanunk.


Csányi Vilmos - etológus













Összehasonlítva az ember és az állatok agyműködését sok hasonlóságot és eltérést fedezhetünk fel. A tudomány sokféleképpen vizsgálta az állati agyat és összehasonlítást is végeztek az állatok és az ember elméje között. A vizsgálódás során majmok, kutyák, delfinek, patkányok és rovarok problémamegoldó- és emlékezőképesség tanulmányozták.
A kutatások során kiderült, hogy majmok és a delfinek olyan feladatokat is meg tudnak oldani, amelyek az embernél a fogalmi gondolkodáshoz van kötve. A patkányok és a hangyák kitűnően megtanulják a labirintusfeladatokat, jobban teljesítenek mint az emberek. A méhek a parányi agyukat használva pontosan közlik egymással a virágmezők helyét. Ezekből a megfigyelésekből arra következtethetünk, hogy az állat válaszol az őt érő ingerekre, és a fejlettségi szintjéhez képest döntést hoz, vagyis választ jó és rossz között.

A múlt század elején Wolfgang Köhler csimpánzokkal kísérletezett. Egy ketrecbe néhány ládát tett be, a ketrec tetejére, pedig egy banánt kötött úgy, hogy azt a majmok egy ládára felállva ne tudják elérni. A csimpánzok néhány próbálkozás után rájöttek, hogy az egymásra helyezett dobozokról meg tudják szerezni a banánt.

Wolfgang Köhler kísérlete



















Gardner amerikai kutatónak sikerült a Washoe nevű csimpánzt, a süket-némák által használt jelbeszéd, mintegy 150 kifejezésére megtanítani. E jelbeszéd jeleit azután más majmok is megtanulták, és azzal kommunikáltak egymással.

Nagyon érdekesek a delfinekkel végzett kísérletek. A két elkülönített medencében elhelyezett egy-egy delfin csak közös együttműködéssel juthatott jutalomfalatokhoz. A feladat a következő volt: Az egyik állat medencéjébe két lámpát építettek be, a másik medencéjébe ugyanúgy két gombot helyeztek el. Amikor az első delfinnél kigyulladt a jobb vagy a bal oldali lámpa ezt jeleznie kellett a másik medencébe lévő társnak, amelyik a megfelelő gomb megnyomásával teljesítette a feladatott és jutalmat kaptak. A delfinek nagyon gyorsan rájöttek a megoldásra és hangokkal közölték melyik lámpa világít.


Okosak vagy buták?












A világ egyik legokosabb emlősének tartott delfin, azonban más téren elég logikátlanul és bután viselkedik. A foglyul ejtett példányok nem jönnek rá, hogy a vízparkok fél méteres medencefalán átvetve magukat, megszökjenek vagy átugorjanak egymáshoz.

Aki ismeri a kutyákat az tudja, hogy ezek az állatok igen apró jelekből sok mindent kitalálnak, kikövetkeztetik a gazda szándékát. A kutyák meg tudják különböztetni mi fontos a gazda számára, vagy mi a tilos. A gazda távollétében rosszat cselekvő kutya, pl. kikaparja a virágot, amelyről tudja, hogy nem szabad, mert többször is fegyelmezve lett érte, ezután gazdáját a kapuban megalázkodó pózban, bűntudatot mutatva várja, vagy üdvözlés helyett elbújik a helyére. Ebből arra következtethetünk, hogy előre tudja, hogy büntetésre számíthat, azaz elképzeli a jövőt. A céljaik eléréséért az állatok „hazudni” is tudnak. Megtévesztési taktikával csalják el a madarak a ragadozókat a fészküktől, sérülést tettetve. A fotelbe szoktatott macska, ha helyére ülnek az ajtó előtt nyávogva kéredzkedik ki, és amikor a gazdi feláll, hogy kiengedje a fotelbe ugrik.


Ártatlan vagyok, ne bánts…









Az állatok memóriával is rendelkeznek. A ló ha beüti a fejét, vagy megbotlik valahol, akkor még hosszú idő után is emlékezik a helyre ahol ez megtörtént, és lehajtja a fejét, vagy átugorja az akadály, sokszor akkor is, ha azt eltávolították onnan.

Mai ismereteink szerint, mégis nagy különbség van az állatok és az ember memóriája és agyműködése között. Az ember elzárkózva a külvilágtól is fel tudja idézni emlékeit, míg az állatok erre csak akkor képesek, ha ezt külső ingerek kiváltják. Emlékezetük a környezetből jövő információkra ad választ. Az ember a környezettől függetlenül is el tud képzelni dolgokat, változatos terveket sző, esetleg ábrándozik arról, ami meg sem történhet. Elméjében létrehozhat képtelen vagy működő dolgokat.


Képtelen dolgokra csak az ember képes
















Az eddig elvégzett megfigyelések nem tudtak egyértelmű választ adni arra, hogy az állatok rendelkeznek-e öntudattal, vagyis tudnak-e magukról, tudatosul-e az elméjükben az „Én Vagyok Valaki” fogalom. A csimpánzok tükörben felismerik önmagukat, de ez még nem elegendő bizonyíték az öntudat létezésére.


„ÉN” vagyok „VALAKI”???











Lehetséges, hogy az állatok vagy legalábbis némelyek rendelkeznek a tudat valamilyen formájával, de erre a kérdésre még nem sikerült tudományos, azaz bizonyítható választ találni.
Az értelmesek-e az állatok kérdésre nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni. Csányi Vilmos etológus ezt így fogalmazza meg: „Egészen széles tartománya van ennek az állapotnak, mi magunk valószínűleg a tartomány felső részén állunk, de nincs szakadék közöttünk és a hozzánk legközelebb állók között, fokozatok vannak, mértékek, de nem biztos, hogy ezek egyben kategóriák is.”

Kapcsolódó cikkek

    ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2022 Fókusz. Minden jog fenntartva!
    Design by predd | Code by tibor