A Fiat története

1. rész

A II. világháború

A II. világháború drasztikus csökkenést hozott a személyautók gyártásában, ugyanakkor előtérbe kerültek a Fiat könnyű haszongépjárművei. 1945-ben meghalt Giovanni Agnelli szenátor, akit Vittorio Valletta követett a Fiat elnöki székében. A háborúban elpusztult üzemek helyreállítása 1948-ban fejeződött be, részben a Marshall-terv keretében nyújtott segélynek köszönhetően. A bevételek ismét növekedni kezdtek, csakúgy mint a dolgozók száma. A Fiat kutatás és innováció iránti elkötelezettségét két új típus, az 500-as és az 1400-as bizonyította. Első alkalommal került a szériafelszerelések közé a fűtés és a szellőztetés. Folytatódott a kutatás a hajó- és a repülőgépmotorok frontján is, és sor került az első olasz sugárhajtású repülőgép, a G80 szűzfelszállására.


A dízel-korszak

Az 1953-ban megjelenő 1400-as volt az első Fiat személyautó, amely dízel változatban is piacra került. 1958 példátlan bővülést hozott mind a gépkocsik, mind a mezőgazdasági gépek gyártásában. A Mirafiori kétszeresére bővítette kapacitását, és új gyárak nyíltak külföldön is. Olaszországban ez volt a "gazdasági csoda" korszaka, amelyben az autógyártás volt az egyik húzóágazat.

Az új modell

1955-ben jelent meg a Fiat 600-as, a farmotoros "óriás" törpeautó, amit 1957-ben követett a Nuova 500, amely 1960-tól furgonosított változatban is kapható volt; ez lett a kombik előfutára. Szintén ezekben az években született meg a Fiat 1800-as, majd az 1300-as és az 1500-as.





Gazdasági robbanás és társadalmi forrongás

Ez alatt az időszak alatt folytatódott az export és a termelés fellendülése: míg korábban 96 lakosra jutott egy autó, most már minden 28. rendelkezett eggyel. Időközben a Fiat megszilárdította jelenlétét dél-Olaszországban is, ahol számos új üzem építésébe fogott. A korszak a belső ellentmondásoktól sem volt mentes - 1969-ben például 15 millió munkaórát emésztettek föl a munkabeszüntetések.

Egy újabb igen sikeres törpeautó, a Fiat 850-es után 1971-ben megjelent a színen a 127-es, a Fiat első fronthajtásos modellje. Sikere óriási volt, az év autójának is megválasztották.

1966-ban az alapító unokája, Giovanni Agnelli lett a társaság elnöke. Ebben az időszakban került előtérbe a termelés széles körű automatizálása, részben az olajválság hatásainak ellensúlyozása, részben a technológiai innováció vállalati politikájának érvényre juttatása végett.