Költöző madarak

Ó fecske, mond, hol töltöd a telet?

A madarak költözködése, látványos vonulása réges-régen felkeltette az emberek figyelmét és kíváncsiságát. A régi népek ismerték a madárvonulások szezonális jellegét és idejét, de őseink számára titok volt, hogy az évnek bizonyos szakában miért és hova tűnnek el egyes madárfajok, és honnan térnek vissza.

Vonuló vándormadarak

























Egy hiedelem szerint a fecske a telet a tengerben kagylóként vészeli át.

A rejtély felderítésére különös magyarázatok születtek. Eleink úgy hitték, hogy a vándormadarak télen a Holdra költöznek, de Arisztotelész, a görögök nagy gondolkodója sem jutott közelebb a megfejtéshez. Azt állította, hogy a kakukkok ősszel karvallyá változnak, a kerti rozsdafarkúak pedig vörösbeggyé. Annyiban volt pontos az ókori tudós megfigyelése, hogy a délre költöző rozsdafarkúak helyére az északi vörösbegyek érkeztek. Nem sokat javult a helyzet az ezt követő ezer évben sem. Mesébe illő elméletekből nem volt hiány, de a titkot nem sikerült megfejteni.

Az első áttörés 1250-ig váratott magára. A történet szerint egy németországi apátságban élő pap a következő üzenetet erősítette a nála fészkelő füsti fecskére: „Ó fecske, mondd, hol töltöd a telet?”. A tavasszal visszaérkező madáron választ talált kérdésére: „Ázsiában, Petrus házában”. Amennyiben elfogadjuk ennek a történetnek a hitelességét, akkor ez volt az első sikeres madármegjelölési akció.

Gyűrűzés

A madarak egyedi megjelölését egy dán tanár, Hans Ch. C. Mortensen alapozta meg azzal, hogy 1899-ben sorszámozott cinkgyűrűket erősített 165 seregély lábára, majd útjukra engedte őket. A kísérlet sikeres volt, a megjelölt madarak közül már a következő évben visszajelentettek néhányat.

A sorszámozott gyűrűkkel megjelölt madarak minden egyes megfigyelése, visszafogása vagy megkerülése sokat árul el életükről, különösen mozgásukról, vonulásukról. A madárgyűrűzés segítségével a madártan tudósai, az ornitológusok, megismerhetik a vonulási útvonalakat, a madarak pihenő- és táplálkozó helyeit, telelőterületeit, a túlélési valószínűségeket.


Gyűrű a madár lábán

A gyűrűn lévő felirat az ország, a sorszám pedig a madár egyedi azonosítója.

A vonuló madarak szabadon keresztezik az országhatárokat, így a madárgyűrűzés alkalmazása is csak nemzetközi összefogás segítségével lehetséges. Európában ezt az együttműködést az 1963-ban Párizsban, az európai madárgyűrűzési központok által alapított EURING (European Union for Bird Ringing) biztosítja.

Az első vajdasági gyűrűző

Vönöczky - Schenk Jakab a mai Vajdaság területén, Óverbászon (Vrbas) született 1876-ban. Fiatalon matematikát tanult, de érdeklődése központjába hamarosan a madártan került. Hobbiból, a madárvonulásokról fordított németből szakcikket és küldte a zseniális természettudós, Herman Ottó által alapított Aquila című tudományos madártani folyóiratba. Herman Ottó felfigyelt a fiatalemberre, és a harminc éves madárszakértőnek munkát adott a Magyar Ornithológiai Intézetben, ahol a madárvonulások tanulmányozásával bízta meg.

Vönöczky - Schenk Jakab, az első magyar madárvonulás-kutató
























Schenk Jakab1908-ban javaslatot tett a magyarországi madárgyűrűzés megkezdésére a dán Mortensen modellje szerint. Rövid huzavona után engedélyt kap, és megkezdheti a gólyák megjelölését. A madarak gyűrűzését, ezt az akkor még újdonságnak számító kutatási módszert a későbbiekben kiterjesztette a nádasok madártelepeire, ahol gémeket, kárókatonákat, kócsagokat jelölt meg. Schenk Jakab az akkori Nagy-Magyarország számos területén dolgozott, így Erdélyben, a Csallóközben, Bácskában, és az Alföldön gyűrűzte a madarakat. Herman Ottó halála után ő vette át a Madártani Intézet tudományos életének irányítását.


Schenk Jakab iskolai falitérképet szerkesztett Magyarországi madarak vándorútjai címmel

1929-ben a Természettudományi Társulat ülésén mutatta be a madarak vándorútjáról készített térképét, amely élete munkásságának jelentős eredményét foglalta össze. Az Aquilában megjelent számos cikke mellett összeállította a magyarországi madarak faunakatalógusát (Fauna Regni Hungariae - Aves, 1917) és az 1910-ig megjelent madártani irodalom jegyzékét. Az 1929-es Brehm-kiadásban összefoglalta az addigi magyar madárfaunisztikai ismereteket és adatokat. Eredményei elismeréseképp több külföldi madártani és természetvédelmi társaság is beválasztotta tagjai közé. Életének kései időszakában érdeklődése a madártan kultúrtörténete felé fordult – megírta a magyar solymászat és a sólyomnevek történetét. Idősödve gyenge szíve miatt sokat betegeskedett, többször kórházi ápolásra szorult. Kőszegen hunyt el szívrohamban 1945. február 22-én.

A modern nyomkövetés

A gyűrűzés mellett újabb, sokkal hatékonyabb módszerek is megjelentek, amelyekkel nyomon követhető a madarak vándorlása. Ezek közül első helyen érdemes megemlíteni a radart. A radarral figyelt égbolton egyetlen nap alatt akár több százezer madár vonulási útvonala is megfigyelhető. Egy-egy sikeres radarmegfigyelés olyan mennyiségű adatot szolgáltathat, amennyi csak több száz vagy ezer madár meggyűrűzésével gyűjthető be.

Jeladóval felszerelt sas

















Az utóbbi évek újítása, a nagyobb testű madarakra erősíthető rádióadó jeleinek telemetrikus követése földről vagy műholdról. Ezzel a módszerrel a madarak mozgását mintegy 100 méteres sugarú körbe lehet behatárolni. 2003-ban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület egy fiatal parlagi sasra erősített jeladót. A még tapasztalatlan sas átrepült Szerbiába és egy autó elütötte. Az elpusztult parlagi sast a jelzések alapján sikerült megtalálni. Rövid élete alatt is sok információt szolgáltatott a felszerelt adókészülék segítségével, és bebizonyította, hogy a módszer kiválóan alkalmazható a madarak egyedi megfigyelésére. A jeladó a balest után egyébként működőképes maradt, és azóta egy újabb parlagi sasról küldi az információkat a kutatóknak. Bárki, akár ornitológusok vagy laikus érdeklődő amatőrök is, néhány rádióadóval felszerelt, műholdról követett madár útvonalát az Interneten is figyelemmel kísérhetik.

Vajdasági gyűrűzők

A magyarországi madárgyűrűző táborok tapasztalataiból kiindulva született meg néhány lelkes madárbarát fejében az elhatározás, hogy Vajdaság valamelyik madarakban gazdag területén szervezett gyűrűző akciót kell indítani. Az indítvány megszervezését Gergely József és munkatársai vállalták magukra.

Madárgyűrűzés

















A madarászkedv tájainkon továbbra is töretlen. Az idén Vajdaság területén a szabadkai Csornai Richárd Ökológusok Egyesülete és a Riparia Természetbarátok Egyesülete a Ludasi-tó rezervátumot kezelő Palics-Ludas Közvállalattal közösen ökológiai tábort, madárkutatást és gyűrűzést szervezett Hajdújáráson, a tó partján nemrég átadott látogató és kutatóközpontban. Észak-Bácska és a Tisza mente területén tevékenykedő vajdasági ornitológusok az 1980-as évektől napjainkig több mint 50 ezer madarat gyűrűztek meg.

Vonulási útvonalak

Az Európában honos madarak többségének vándorlása három fő irányba történik: Az első Észak-Európából és Délkelet-Európából dél-nyugati irányba, Nyugat-Európán és a Pireneusi-félszigeten keresztül. A másik útvonal szinte egyenes vonalban vezet északról délre Olaszországon és Szicílián át. A harmadik – délkeleti – út a Balkán-félszigeten és Kis-Ázsián keresztül húzódik.

A fehér gólya útvonala

































A költöző madarak néha változtatnak vonulási irányukon, és a hatalmas távot nem egyetlen lendületből teljesítik. Azok a madarak vannak többségben, amelyek naponta csupán néhány órát repülnek, utána leereszkednek, pihennek, és élelmet keresnek. Kedvezőtlen időjárási viszonyok esetén több napig egy helyen maradnak, ezért az út az afrikai kontinensre pár hónapig is elhúzódhat. A legtöbb apró vándormadár inkább éjjel utazik, amikor védettek a ragadozók támadásaitól. A fecskék, a pintyek és a varjúfélék viszont nappal repülnek

A következő táblázatból kiderül, hogy hol telelnek azok a madárfajok, amelyekkel nap mint nap találkozhatunk.

Faj	Hol tölti a telet?	Mikor érkezik?
Gólya	Dél-Afrika	Március
Füsti fecske	Afrika	Március
Sarlós fecske	Afrika	Április-május
Pacsirta	Dél-Európa	Február
Tőkés réce	Földközi-tenger	Február-március
Dankasirály	Földközi-tenger	Március eleje
Feketerigó	Földközi-tenger	Február-március
Nagykócsag	Dél-Európa	Február-március
Szárcsa	Földközi-tenger	Március
Kárókatona	Közép-és Dél Európa	Február

A visszaút a telelésről rövidebb ideig tart. Ennek magyarázata a költési ösztön, és hogy a vándormadár otthona az, ahol világra jött.

Ezt a gondolatot gyönyörűen fogalmazza meg az 1350-es években íródott Régi Székely Himnusz, a Csíksomlyói Mária-siralom:

„Vándor fecske hazatalál,
Édesanyja fészkére száll”…

Az otthon itt van.