Tudta-e?
...évente két alkalommal érdemes a légkondicionáló fertőtlenítését is elvégeztetni, mert a berendezések gomba- és baktérium- tenyészetekkel lehetnek tele, a készülék ezért ilyenkor fertőzött levegőt keringet a belső térben?

70. szám - 2008. december 22.

Merényletek

Wallenstein

Wallenstein halála politikai gyilkosság s egyúttal a legfelsõbb helyrõl elrendelt kivégzés. Bizonyos, hogy a világot nem változtatta meg, de Csehország politikai fejlõdésére erõs befolyással volt.

1. rész

Bármik voltak is az indítóokai, Wallenstein megértette, hogy Bécs ellene van, és szövetségesek után nézett, igyekezett felújítani kapcsolatát a szászokkal és svédekkel. Hadseregének három tisztje, Piccolomini, Tréka és Ilov tudnak e törekvéséről, de csakhamar tudomást szerez róla Bécs is. Octavio Piccolomini, Amalfi hercege elárulta parancsnokát, jelentést küldött Bécsbe a készülő tárgyalásokról. Híradását január 21-én kézbesítette Diodati ezredes a császári kancelláriába. Három nappal később II. Ferdinánd császár aláírta Wallenstein ítéletét. Megfosztotta a fővezérségtől, és Johann Mathias Gallast nevezte ki a helyére, továbbá megparancsolta, hogy a generalisszimuszt s a hozzá hű Trékát és Ilovot fogják el, és állítsák a császári ítélőszék elé, vagy gyilkolják meg. A császári parancs végrehajtásáról Gallas, Aldringen, Piccolomini és Colloredo-Waldsee tábornokoknak kellett volna gondoskodniuk. A valóságban Wallenstein ezredesei ragadták magukhoz a kezdeményezést.

A Wallenstein leváltását elrendelő császári pátens szigorúan titkos volt. Pilsenben nem szereztek róla tudomást. Talán azért mert maga a császár, hogy meg ne riassza az elítéltet, és ne adjon neki módot az ellenintézkedésre, változatlanul, mint főparancsnokkal levelez Wallensteinnel, holott Wallenstein tulajdonképp már nem az. Lehetséges-e, hogy a fővezér hírszolgálata végképp csődöt mondott ? Valószínű-e, hogy nem akadt senki, aki figyelmeztette volna Wallensteint ? Hiszen Bécs az ezredparancsnokokat és külön levélben utasította arra, hogy tagadják meg az engedelmességet Friedland hercegének, és csakis a hadsereg új vezérkarának parancsait kövessék. Nem volt-e a császár minden levele tulajdonképpen biztatás a merényletre ? Végtére is a tájékoztatott tisztek mindegyikének világosan értésére adták, a kényelmetlenné vált fővezér eltávolítása Bécsnek nagyon is kedvére való.

A fáradt, beteg és megalázott Wallenstein megpróbál élni az utolsó lehetőséggel. Elindul Pilsenből Égerbe (ma Cheb), hogy ott bevárja a weimari fejedelem segítségét. De nincs semmi reménye. Maroknyi híve, mintegy kétszáz lovas és tíz század gyalogos, akikkel 1634. február 24-én Égerbe vonult, már nem mentheti meg. Töredék hadseregének parancsnoka, Buttler ezredes, sem áll már mellette. Ellenkezőleg, úgy dönt, hogy érdemeket szerez, hiszen a helyzet világos, Wallenstein bukása elháríthatatlan. Buttler a győztes oldalára akar kerülni. Tudja, hogy tervét egyedül nem viheti véghez, azért segítőtársat keres. Választása Walter Leslie alezredesre esik.

Octavio Piccolomini tábornagy és Gallas, a császári hadak fővezére Taafe segédlelkész útján szerzett tudomást az ezredes szándékáról. Nagy kő esett le a szívükről, hiszen nem tudták, miképp teljesítsék a császár parancsát, s ráadásul Wallenstein Égerben aggasztóan közel volt szövetségeseihez.

Pénteken, 1634. február 24-én estefelé Friedland hercege még aránylag nagyszámú kísérettel és maroknyi hadsereggel megjelent Éger kapuinál. A helyőrség parancsnoka Tréka regimentjének ezredese, John Gordon volt, skót, kálvinista és Wallenstein neveltje. Nyomban felajánlotta a főparancsnoknak saját főtéri lakását a Pachelbelovsky-házban. A szomszédos házban Wallenstein udvari asztrológusa, Gianbattista Seiti, a túloldali szomszédságban pedig a Tréka és a Kinsky család talált otthonra.

Walter Buttler ezredes a Maierhöfer-házban szállt meg, vacsorát készíttetett, és meghívta rá Gordont és Leslie-t. Ettek, ittak, késő éjszakáig beszélgettek mindenféléről, csak Buttler tervéről nem. Pedig az ezredes éppen azért hívta meg a két tisztet, hogy megegyezzen velük, miképpen küldjék Wallensteint a másvilágra.

Éjfél felé járt már, amikor valaki bezörgetett az ajtón. Wallenstein küldönce hozott üzenetet. A város kapuja előtt futár áll, Leslie adjon parancsot a bebocsátására. Lesbe felcsatolta vítőrét, feltette kalapját, és ment, Aztán még elkísérte a futárt Wallensteinhez, és ott megrázó jelenet szemtanújává vált. A futár átadta Wallensteinnek a császár pátensét, gyakorlatilag a halálos ítéletet. Az egykori nagyhatalmú fővezér nem uralkodott magán többé. Tajtékzott, szitkozódott, átkozta a császárt és tanácsadóit, bosszút esküdött. Walter Leslie hallgatta, és határozott. Visszatért Gordon asztalához, elmondta, minek volt a tanúja, és kijelentette, most már kötelességének tartja az árulót megölni.

De Wallenstein sem ült ölbe tett kézzel. Összehívta tisztjeit, és meghányta-vetette velük a helyzetet. Tudta, hogy Kinskyben, Itovban és Trékában megbízhat. A három tiszt tüstént nekilátott a védelmi intézkedések előkészítésének, már az ebédnél hűséget fogadtattak a tisztekkel. Hanem az összeesküvők sokkal tovább jutottak szándékaik megvalósításában. Kiválasztották a megbízható embereket, Walter Deveroux kapitányt, Walter Geraldin alezredest, valamint MacDaniel és Edmond von der Burg kapitányokat. Ezekhez csatlakozott még Tréka regimentjének két tisztje és mintegy kétszáz lovas meg gyalogos. Végül meghívták Trékát, Ilovot és Kinskyt a várba vacsorára.

Február huszonötödike a farsang utolsó vasárnapja előtti szombatra esett, elegendő ok volt hát a lakomázásra. Wallenstein titkára, Niemann lovaskapitány is az égeri várba készült. Friedland hercege rossz bőrben volt, gyötörte a köszvény, alig bírt mozogni. (Örült, hogy este megpihenhet az ágyában.)

A tisztek hintón érkeztek a várba öt és hat óra között. Az őrség feszesen tisztelgett, a vendéglátó, mint nagyra becsült barátait fogadta őket, elvégre néhány órával azelőtt együtt esküdtek hűséget Wallensteinnek.



Nyirkos hideg este volt, nedves hó szitált, a vár nagyterme hideg, akár a jégverem. A szolgák ezért a mellette levőt fűtötték ki. Az kisebb, meghittebb, és főként lépcső vezet belőle az első emeletre.

Ott rejtőzött el ugyanis Walter Geraldin alezredes megbízható fegyvereseivel. Egy másik helyen Deveroux kapitány áll lesben hat dragonyosával. Nekik kell gondoskodniuk arról, hogy a csapdából senki meg ne menekülhessen.

Hat óra után a szolgák kezdték felhordani az ételeket. Fél nyolcig zavartalanul folyt az evés-ivás, kitűnő volt a hangulat, a bor megtette hatását. A vendégek közül senki sem sejtette, hogy körös-körül mindenütt gyilkosok leskelődnek, s csak a megadott jelre várnak. Nem soká kellett várniuk.

Elsőnek Walter Geraldin alezredes rontott a helyiségbe. Lefutott a lépesőn, s kivont tőrrel megállt az asztal előtt, Leslie, Gordon és Buttler felugrottak, s egy-egy gyertyatartót ragadva félreugrottak, hogy ne álljanak a gyilkosok útjában. A támadók az áldozatokra vetették magukat.

Kinsky gróf fel sem állhatott székéről. Elsőként esett el. A következő Ilov volt. Trékának még sikerült felkapnia félretett tőrét, a sarokba ugrott, hogy a háta fedezve legyen, s küzdött az életéért. Néhány zsoldos elhull csapásai alatt, a szolgák egyike mellette terem, hogy segítse, majd mindketten az ajtó felé hátrálnak, de a mögött is halál várja őket. A szolga elesik, s az őrség puskavesszővel veri agyon a grófot. MacDaniel aztán még keresztüldöfi tőrrel. Niemann-nak szintén sikerült kijutnia a teremből; de az összeesküvők már néhány lépés után utolérték.

Ez volt az éjszakai tragédia első felvonása. Most Wallenstein van soron. Odalent a városban még senki sem sejti, mi játszódott le a várfalak mögött. Éjszaka van, zimankó, az utcák kihaltak. Csak itt-ott halad el egy-egy fegyveres őrszem.

Gordon a várban maradt, Leslie Tréka regimentjének gondját vette magára, Buttler pedig elindult a Pachelbelovsky-házhoz, ahol Wallenstein lakott. Bekerítették az elitéltet, s Deveroux készült, hogy rárontson. Állítólag éppen ebben a pillanatban sírás és jajveszékelés ütötte meg a zsoldosok fülét. A szomszéd házból hallatszott, ahol Tréka és Kinsky grófnék laktak. Valamelyik hű szolgájuk meghozta nekik a várból a történtek hírét. Mondják, hogy Wallenstein is meghallotta a sírást és a segélykiáltásokat, s az ablakot kinyitva kitekintett az utcára. De vagy nem látott a világosból a sötétbe, vagy már a házban voltak az összeesküvők.

Tizenegy óra. Az őrség, amelynek feladata, hogy a fővezér biztonságán őrködjék, ilyen magas rangú tisztek láttán félreáll. Deveroux akadálytalanul bejut Wallenstein hálószobájába, útközben egy kis csetepatéban még ártalmatlanná tesz egy szolgát, közben kardját töri, azután ott áll az ajtó előtt.

Zajos léptek, dörömbölés az ajtón. Wallenstein még az ablaknál áll, az imént bocsátotta el Seni udvari csillagjóst, tehát csak pillanatokig volt egyedül. Megfordul, várja, mi történik.

Gyorsan ment minden, Deveroux kapitány a szobába rontott, kezében alabárd, amelyet valamelyik zsoldostól ragadott el. A hálóinges Wallenstein felemeli karját, ám Deveroux már döf is.

Az ötvenéves öregember azonnal meghalt. A holttestet az égeri várba vitték, s a többi halott mellé fektették. Később a minoriták stríbrói templomában temették el a zsoldosvezért, majd átmenetileg a karthauziak kolostorába szállították át földi maradványait, végül a Wallensteinek családi sírboltjába helyezték örök nyugalomra Mníchovo Hradistéban.

A császár elkoboztatta a meggyilkoltak vagyonát, s javaikat hívei között osztotta szét. Cseh föld, birtokok és uradalmak, nagyszerű várak jutottak idegen kézre. Nem a tulajdonjogba való jelentéktelen beavatkozás volt ez, az elkobzások mértéke a fehérhegyi csatát követő kisajátítások mértékét is meghaladta.

Az egykor oly nagy hírű fővezérvagyonát tízmillió forintra becsülték. Ebből Dallas szolgált meg legtöbbet, övé lett a friedlandi uradalom, Liberec és Smicice. Piccolomini kapta Náchodot, Caretto-Millesimo Kurívodyt és Belát, a Colloredo fivérek Opóénót, Isolano Cesky Dubot, Morzin az Elba menti birtokokat, Strozzi Hocicét. Buttler grófi címet és magas kitüntetést, aranyláncot nyert, s ráadásul a Doksy, Pernstein és De~tná uradalmakat, Gordonnak Smidaryt adományozta a császár. Wallenstein gyilkosának, Deveroux kapitánynak pedig ezredesi rangot és három cseh uradalmat juttatott.

A császári megbízottak gondoskodtak róla, hogy Wallenstein hívei szigorú bümtetésben részesüljenek. Életükkel fizettek mindazoknak, akik utolsó napjaiban segítséget nyújtottak neki, vagy akárcsak nyilvánosan kifejezték iránta való rokonszenvüket. Tizenhat tiszt és nyolc pilseni polgár került hóhérkézre.

Az összeesküvésről szóló teljes igazságot a császár sohasem tudta meg. Hiszen Dallasnak és Piccolomininak, a Wallenstein elleni vád lehetséges koronatanúinak érdekében állt, hogy az égeri gyilkosságról minél kevesebb hiteles adat kerüljön napvilágra.
ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2024 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor