A kor szelleme

A folyamat egyébként nem tekinthető újdonságnak. Szerbia az 1990-es évek eleje óta demográfiai válságban van. A dolog természetéből fakadóan nem is reménykedhetünk abban, hogy a kedvezőtlen trendek hirtelen megfordulnának. A halálozási arány jó ideje folyamatosan meghaladja a születési arányt. A helyzetet tovább rontja, hogy nagyon sokan elhagyták az országot. Ez esetben azonban nem reménytelen a helyzet, vannak arra utaló jelek, hogy a folyamat visszafordulhat. Elsősorban a fejlettebb nyugat-európai államokba vándoroltak ki ugyanis az emberek. A gazdasági gondok azonban ott is megjelentek. Megfigyelhetően egyre többen vannak olyanok, akik visszatérnek, vagy a visszatérést fontolgatják családostul. Ennek többszörös előnyei is lehetnének. A külföldön szerzett tudás, tapasztalat, a munkaszokások és nem utolsó sorban a hazahozott tőke a jövőben hozzájárulhat gazdaságunk felemelkedéséhez. Az elvándorlás tehát akár mérséklődhet, illetve esetenként a visszájára is fordulhat a közelebbi és távolabbi jövőben. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a népességcsökkenés mellett a demográfiai elöregedés folyamata is tapasztalható Szerbiában. A teljes lakosságon belül egyre csak nő az idősek aránya. Az átlagéletkor a 45 évhez közelít. Ezzel országunk az egyik legidősebb lakossággal rendelkező európai országok közé „tornázta” fel magát. Ez számos új társadalmi kihívást jelent társadalmunk valamennyi szegmensét tekintve. A népesség elöregedése miatt fokozni kell az aktív idősödéshez kapcsolódó szociális intézkedéseket. Társadalmunkban kiemelt figyelmet és törődést kell fordítani a családra. Ösztönözni kell a generációk közötti együttműködést és egyfajta szolidaritást is.

A nyugatinak nevezet világban hasonló folyamatokat tapasztalhatunk, mint nálunk. Ezen a téren már sikeresnek nevezhető a „felzárkózás”. Globális szinteken ugyanakkor, egyelőre még a hazaival ellentétes folyamatokat tapasztalhatunk. Lassan már közel 10 milliárdan osztozunk a bolygón. Sok számadattal találkozhatunk az elemzésekben. Nem tudni pontosan, hogy hány főt is tudna egészségesen, fenntartható módon eltartani az ökoszisztémánk. Nem lehet meghatározni egy pontos számot, hiszen, nagyon nem mindegy az sem, hogy hogyan élünk, mennyire merítjük ki a bolygó erőforrásait. Több becslés arra utal, már most is sokan vagyunk ahhoz, hogy képesek legyünk fenntarthatóan gazdálkodni erőforrásainkkal. De megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban is, hogy a demográfiai változások milyen hosszú távú hatásokkal járnak majd. Néhány közgazdász olyan elemzéseket hozott nyilvánosságra, hogy a népesség csökkenése csökkenti a lakhatásra, az infrastruktúrára és a szolgáltatásokra nehezedő nyomást. Olyanok is vannak, akik úgy vélik, hogy az országok a hosszú élettartamból eredő hozadékot jobban is kihasználhatnák, mivel úgymond szó szerint tőkét kovácsolhatnának az egészségesebb idősebb generációkból. Tény ugyanakkor, hogy a munkaképes korú népesség csökkenése, azzal együtt az idősek nagyobb aránya további nyomást gyakorol az államháztartásra. Az öregedő társadalmak a negatív hatásokat úgy csökkenthetik, ha használják az új technológiákat a termelékenység javítására, ösztönzik a lakosságot az egész életen át tartó tanulásra, azzal együtt a munkával töltött aktív életidő meghosszabbításának lehetőségeit megteremtve.

A munkaerő képzettségének szintje jelentős mértékben befolyásolja az egyes nemzetgazdaságok teljesítőképességét. Nagyon fontos, meghatározó tényező, hogy a munkavállalók képességei milyen mértékben fejleszthetők, milyen gyorsan adaptálhatók az új kihívásokhoz. Alátámasztható statisztikákkal is, hogy az idősebb társadalmakban a cégek nehezen tudnak olyan alkalmazottakat találni, akik naprakész tudással rendelkeznek, és azonnal lépést tudnak tartani a legújabb technológiai trendekkel. Az idősebbek nehézkesebben sajátítanak el új, az eredményes és produktív munkavégzéshez elengedhetetlen képességeket. Az idősödés és az úgynevezett munkahelyi alkalmazkodási képesség fejlődése között negatív korreláció mutatható ki. A régebbi tapasztalatok is azt mutatják, az idősek általában nehezebben fogadnak el olyan információkat és tudást, amelyek nem illeszkednek be korábban berögzült világképükbe. A digitalizáció különösen nagy kihívást jelent azok számára, akik már nem „mai gyerekek”. A technológiai vívmányok az idősebbeknél sok esetben szemmel láthatóan stresszt és egyfajta diszkomfort érzetet váltanak ki. Az emberek mentális értelemben vett rugalmassága is csökken az évek számával összefüggésben. Az emberek bizonyos kor után kevésbé nyitottak és fogékonyak új ismeretek elsajátítására.