Tudta-e?
... hogy a Duna neve "vizet", "folyót" jelent, és valószínűleg az óiráni "danu" (víz) szóból ered?

158. szám - 2017. november

A negatív emissziójú erőmű már valóság

A klímaváltozásról, globális felmelegedésről nagyon sokat hallani manapság. Közben általánossá vált egy olyan felfogás is, hogy a gazdasági tevékenység, az ipari termelés elengedhetetlenül környezetszennyezéssel, környezetkárosítással jár.
TÓTH Péter | a szerző cikkei

6

Pedig ez nem így van. Ma már létezik olyan szerves gazdasági növekedés, amely a környezetet, nem hogy károsítaná, de egyre jobb minőségben termeli újra.

Az emberi tevékenység egyik sokat emlegetett mellékterméke, a sokat kárhoztatott szén-dioxid (CO2) nem eleve mérgező ugyan, viszont az üvegházhatásért felelős gázok egyike. Az emberi tevékenység nyomán ebből a gázból sokkal több termelődik, mint természetes úton. Az üvegházhatás okozza a jelenleg elfogadott teória szerint a globális felmelegedést, ami éghajlatváltozást okoz. Az emberiség jövője szempontjából mindez komoly kockázatokat jelent, bár vannak olyan vélemények is, hogy a szén-dioxid kibocsájtás fokozása valójában hasznosnak tekinthető az élővilág szempontjából. Ez utóbbi csak egy szűkebb réteg véleménye, a tudományos körökben ennek az ellenkezőjét vallják. Egy évvel ezelőtt a marokkói Marrakesben tartották meg az ENSZ 22. klímakonferenciáját. A résztvevő 190 ország képviselője az úgynevezett „marrakesi proklamációban” lényegében egy felhívást tett közzé. Az éghajlatváltozás elleni harcra fordítandó összegek növelésére buzdítják ezzel az államokat. Az aktuális amerikai elnök, Donald Trump viszont mára a kampányában is csupán átverésnek, ugratásnak nevezte az éghajlatváltozás teóriáját. A fosszilis energiatermelés leállítását vállaló országok a Sebezhető Éghajlat Fórum (CVF) létrehozásával azt szerették volna elérni, hogy az általános felmelegedés évi 1,5 Celsius-fok alatt maradjon. A Meteorológiai Világszervezet adatai alapján 2016-ban újabb melegrekordok dőltek meg. Mindez azt látszik igazolni, hogy a fokozott ipari tevékenység, az ember beavatkozása a természet rendjébe a felmelegedés első számú okozója. Ugyanakkor az ember megjelenése előtt is folyamatos volt a klímaváltozás, jégkorszakok váltakoztak és volt olyan időszak is, amikor a sarkvidék közelében lévő tartósan jeges helyeken buja őserdők virultak.

Mindenesetre a szén-dioxid az, amiből rengeteget, sajnos még mindig egyre többet bocsát ki az emberiség. Bizonyos perspektívákból a helyzet szinte reménytelennek látszik. Ugyanakkor halvány reménysugárként tekinthetünk a tényre, hogy Izlandon nemrég működésbe helyezték azt az erőművet, amely - kezdő kapacitáson történő működtetése esetén - évente mintegy 50 tonna szén-dioxidot képes kivonni a levegőből. Nevetséges kis mennyiség, a hangsúly viszont azon van, hogy létezik olyan modell, léteznek olyan erőművekben felhasználható technológiák, melyek segítségével úgy termelhetünk energiát, hogy közben nem kibocsájtjuk, hanem megkötjük a CO2-t. A svájci Climeworks által felépített és működtetett rendszer egy izlandi geotermikus erőmű kibocsátásából gyűjti be a keletkező szén-dioxidot, majd azt vízzel keveri, 700 méter mélyre pumpálja, ahol reakcióba lép a talaj bazaltos rétegével és szilárd ásvánnyá alakul. A jelenlegi mintegy 50 tonnáról azonban már az év végéig 900 tonnára növelhetik a hatékonyságát. Ez még mindig rendkívül csekély mennyiségnek számít, a lényeg viszont abban van, hogy létezik ilyen működőképes technológia. A tudósok által is zseniális megoldásnak nevezett rendszer egyelőre azonban nagyon drága, de mint más technológiák esetében is tapasztalhattuk, tömeges elterjedése rendkívül rövid idő alatt egészen olcsóvá teheti. Mivel a globális felmelegedés következményei úgy tűnik, Trump véleménye ellenére mégis beláthatatlanul súlyosak, akár már belátható időn belül rentábilis lehet a svájciak által Izlandon felépített rendszer.

A világ első negatív emissziójú erőműve tehát Izlandon ma már a valóság. Nem csupán nem szennyezi a környezetet, hanem nettószennyezést von ki a környezetből azáltal, hogy a levegőből kiszűri a szén-dioxidot és azt kővé alakítja. Ha viszonyítani akarunk, egy ilyen erőmű csupán egyetlen amerikai háztartás évi széndioxid-termelését tünteti el. Amennyiben azonban elterjedésével olcsóbbá válik, valamint ha a döntéshozók felismerik a jelentőségét és lesznek majd rá szabályozói iniciatívák, akkor talán a nem is olyan távoli jövőben akár piaci alapon is folytatódhat a terjedése. Ha sikerülne az eljárás költségeit 50 dollár/tonnás szint alá hozni, akkor 10 milliárd tonnányi szén-dioxid – ami a jelenlegi teljes globális kibocsátás egynegyede – eltüntetése évi 500 milliárd dollárba kerülne. Így leírva és itteni perspektívából ez hatalmas összeg, valójában azonban a globális GDP töredéke. Emellett maga a létezésének a ténye egy újabb bizonyítéka, hogy a technológiai fejlődés számos olyan problémát meg tud oldani, amiről korábban azt hittük, megoldhatatlan. Sajnos a szabályozást illetően a törvényes előírások ebben az esetben sem követik a technológiai fejlődés irányvonalait. Nem csak nálunk, de a nemzetközi tapasztalatokat vizsgálva is azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nem létezik olyan szabályozási eszköz, ami univerzálisan alkalmazható lenne. Mégis tapasztalhatunk azonban előrelépést. A szabályozás rugalmasabbá válásában pedig egyben az a felismerés is kifejeződik, hogy a környezetvédelem és a gazdaság fejlődése nem szembenálló, hanem hosszú távon lényegében egy irányba mutató célok. Magyarán: létezik olyan szerves gazdasági növekedés, amely a környezetet egyre jobb minőségben termeli újra. Éppen ezért a környezetvédelem szabályozásának a növekedést nem korlátozni, hanem segíteni célszerű, mert egyedül az teremti meg a hatékony környezetvédelem alapvető feltételeit.

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2017 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor