Tudta-e?
Az első technológiai cég, amely a kaliforniai Szilikon-völgyben telepedett le, a Hewlett-Packard volt, 1938-ban. A Stanford Egyetem két mérnöke, Bill Hewlett és Dave Packard egy garázsban indították cégüket, 1538 dollár tőkével. Az első termékük egy hanggenerátor volt, amit a Walt Disney Studios vett meg, a "Fantasia" című film effektusaihoz.

207. - 208. szám - 2021. december - 2022. január

Információdömping

Nem csak a járvány esetleges újabb hullámaitól, vagy más fertőző betegségek megjelenésétől tarthatunk. Nyilvánvalóvá vált, hogy bolygónk is nagy beteg. Valójában a két dolog nem is igazán választható el egymástól.
TÓTH Péter | a szerző cikkei

6

Talán ebben az egészben csak egyedül az lehet bíztató, hogy egyre többen ismerik fel, hogy ha nem változtatunk hozzáállásunkon, elsősorban a globális gazdaságon, fajunkat a kihalás szélére sodorhatjuk. Persze, mindannyian meghalunk előbb-utóbb, de a jelenleg még mindig uralkodó trendek végül oda vezetnek, hogy a jövő generációi meg sem születhetnek.

Mellébeszéléstől, ferdítésektől, politikai indíttatású propagandától sem mentes a jelenlegi helyzet leírása. Világszerte sokféle szereplő vesz részt a helyzet leírásában: lelkes környezetvédők és klímaaktivisták, tudományos területeken kutatók, a gazdálkodók és a munkavállalók képviselői, a szakszervezetek, a zöld és kevésbé zöld jobb- és baloldali pártok – legalább is azt kommunikálják -, hogy mind-mind állítólag azon is dolgoznak, hogy az összeomlás elkerülése végett hogyan lehetne megváltoztatni, vagy legalább átalakítani a nem kívánatos folyamatokat. A koncepciókban, sok esetben kevés a közös, de azért általában mindegyikben megjelenik az a felismerés, hogy új gazdasági modellre van szükség a túléléshez. Olyan modellre kellene váltani, melyben a közösségek és a természet szükségletei élveznek előnyt, a profittermelés nem az elsődleges és egyedüli cél.

A kölcsönös segítség és a javak közösségi megosztása jól hangzó mantra ugyan, de a történelem során többször is bebizonyosodott, hogy a gyakorlatban az ilyen modellek általában nem működnek. 2009-ben Elinor Ostrom azért kapott közgazdasági Nobel-díjat, mert kimutatta, hogy a közösségileg birtokolt és használt gazdasági és ökológiai rendszerek nem vezetnek szükségszerűen a közlegelők tragédiájához.

A 2008-as válság előtt is az lett volna a legfontosabb kérdés, hogy miként reformálható meg a jelenkori kapitalizmus. Amíg azonban nem volt igazán nagy a baj, senki sem, illetve csak kevesen gondolkodtak gyökeres változásokat hozó modellekben. A Capital Institute regeneratív kapitalizmusról szóló tanulmánya még jóval a járvány előtt megjelent. A tanulmányban azt taglalják, hogyan lehetne egyesíteni egyetlen új kapitalizmusmodellben a legfontosabb szempontokat. Az emberek fizikai és pszichikai „jóllétét”, a környezeti fenntarthatóságot, illetve a gazdasági növekedést kellene az új modellnek tartósan biztosítani. A múltban alkalmazott modellekkel és gazdaságpolitikákkal ugyanis egyszerre mindezt valójában lehetetlen megvalósítani.

Sokféle kapitalizmus van, nehéz eligazodni ebben az „erdőben”. A kapitalizmusnak azonban korunkban két alapvető formája azonosítható. A nyugati típusú liberális, valamint a Kínában és más egykori kommunista országokban elterjedt politikai kapitalizmus. Mindkét esetben megfigyelhető azonban, hogy a tőke egyre többet próbál kisajátítani a megtermelt jövedelemből. Az ebből fakadó egyenlőtlenség orvoslására pedig nincs hatékony eszköz, ami ne menne az eredményesség, versenyképesség rovására. Lényegében mindkettő környezetromboló és fenntarthatatlan modell.

A regeneratív kapitalizmus a Capital Institute igazgatója által jegyzett tanulmány szerint egyfajta globális gazdasági és kulturális keretrendszerként működhetne. A bolygó és a társadalom, az egyének és közösségek egészségének megőrzése és javítása kell, hogy legyen az elsődleges szempont. Lehet, hogy utópia azonban az elképzelés, hogy lehetséges olyan minőségi emberi kapcsolatokat kialakítani a társadalomban és azon belül a gazdaságban, amelyekben a versengésnél fontosabb az együttműködés. Pedig valójában máris léteznek olyan sikeres nagyvállalatok, melyek működése jelentős részben az együttműködésen alapszik.

Korunkban a világháló forradalmasította a kommunikációt, aminek számos pozitív hozadéka van. Az is megfigyelhető azonban, hogy sok esetben az információ - és nem mellékesen a pénz – kórosan felgyorsult keringése is megjelenik, mint kockázat és káros mellékhatás.

A regeneratív kapitalizmus koncepciója most még utópisztikusnak hathat, és sajnos lehet, hogy sokáig még az is marad. Tény azonban, hogy a modern kori kapitalizmus valódi reformjához a természeti erőforrások szűkösségét figyelembe vevő gazdasági tervezésre lesz szükség. A változásnak rendszerszintűnek kell lennie, újra kellene értelmeznünk a társadalmi és gazdasági modelljeinket. Egyelőre nehéz olyan modellekben gondolkodni, mely az elvárásoknak minden szemponttól megfelelne, emellett a gyakorlatban is működőképes lenne hosszú távon is. Végső ideje azonban, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan lehetne olyan gazdasági rendszereket megvalósítani, amelyek a jelenlegi tőkés piaci uralmat fel tudják váltani egy stabilizálható, ökológiailag az emberiség túlélését biztosító, társadalmilag nem  a profitlogikán alapuló, élhetőbb, emberarcú világgal. Sajnos a mostani folyamatok tükrében azonban az is lehet, hogy mindez csak utópia.

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2022 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor