A világnézetről, avagy erkölcsi tudatosság

28 évvel a rendszerváltás után beszélünk-e világnézetről? S ha nem, miért nem? Hogyan tanítjuk meg, hogy mit jelent európainak lenni? Egyáltalán akarjuk érteni, hogy gyökereink által vagyunk európaiak? Hogy mi magyarok több mint ezer éve élünk Európában, többnyire közös európai értékek alapján cselekszünk. Koronként - nagy tévedések birtokában, hatalmi pozíciókból - egy népet a funkcionális analfabétizmus szintjére süllyesztünk az ismeretek teljességének, elemzésének visszatartásával, a műveltséganyag egyoldalú válogatásával. Példa erre a materialista-leninista világnézet példátlan erőltetésével megvalósított hitnélküliség Magyarországon. Fennállhat ez a probléma napjainkban is, mikor az elektronikus eszközök birtokában mindenki olyan ismeret birtokába juthat, amit azelőtt el sem tudott/tudtunk képzelni? Igen. Mindenki információ birtokába juthat, amely egyáltalán nem biztos, hogy kiállta a tudomány, vagy a közvélemény próbáját. Hol vannak azok a tudományos viták, melyek elősegítik a nézetek tisztulását a fogalmak alapos elemzésével? Mi volt az elmúlt 28 évben? Tömegképzés, ahol sok esetben semmilyen személyes kapcsolat nincs az oktató és a hallgató között a tudomány, a felelősség, az elkötelezettség, a hivatás kérdéseiben. Kik oktathatnak az egyetemeken? Igaz-e Imre Sándor véleménye, miszerint „egyetemen csak érett személyiség taníthat”? Ezekre a kérdésekre keresem a választ, mikor a két kultúrpolitikus világnézeti állásfoglalásait tanulmányozom sokadszorra.

A teljes írás itt olvasható.

Apponyi Albert
Bécs,1846. május 29. – Genf, 1933. február 7.

Kornis Gyula
Vác, 1885, dec. 22. – Budapest, 1958. ápr. 17.