Tudta-e?
Egy élet alatt nagyjából hat elefánt súlyának megfelelő ételt fogyaszt el egy ember.

206. szám - 2021. november

Együttműködve lehetünk eredményesebbek

A történelemben számtalanszor bebizonyosodott, hogy azok a korszakok, melyeket az ellenségeskedések jellemeztek, mindenki számára csak bajt hoztak végül. Az olyan korszakok viszont, melyeket az együttműködés jellemezte, egyfajta aranykorként jegyzi a történetírás.
TÓTH Péter

2

A Mini Schengenről, a Nyitott Balkán koncepciójáról szólnak az utóbbi időben a hírek. A tervek szerint 2023-ban induló Mini Schengen kezdeményezéshez három balkáni állam csatlakozna. Az együttműködés célja, hogy megkönnyítse az emberek életét és javítsa az életszínvonalukat, nyilatkozták az érintett államok vezetői.

A múltban számos hasonló elképzelés látott napvilágot és volt olyan, amelyik egy ideig a gyakorlatban is megállta a helyét egy időre. Más esetekben kiderült, hogy a szép elképzelés valójában utópia, mert a gyakorlatban egyesek, vagy csoportok önös érdekei felülírják az elképzeléseket. Reméljük, most nem ez fog történni és a térség minden országa gazdaságilag is profitálhat a folyamatokból, ami valójában a politikai megbékélést is sokban előremozdítaná.

Vajon milyen tényezők befolyásolják azt, hogy az emberek mennyire látják meg a lehetőségeket és mennyire tudják kihasználni a folyamatok előnyeit? A múltban több felmérés azt igazolta, hogy nagyon erős összefüggés van az antiszociális viselkedésmód elterjedtsége és az ország által jegyzett gazdasági sikerek között. Az egyik felmérés során a kísérleti eredményekhez egy, a társadalmunkat modellezni próbáló játék segítségével jutottak el. A Public Good Game során tizenöt ország négyfős csoportjait figyelték meg. A játékban mindenki szabadon dönthetett arról, hogy a jövedelmének mekkora hányadát adja be a közösbe. A befizetett összegeket megkétszerezték, és egyenlő arányban újra szétosztották a részvevők között. Ezzel lényegében az adózást próbálták modellezni: rámutatni, hogy ha mindenki fegyelmezetten adózik, akkor a társadalmon belül a közjóléti szolgáltatások színvonalának emelésével meghatványozódik az, amit vissza tud kapni, ahhoz képest, amit akkor tudna elérni a pénzzel, ha megtartaná. Az ilyen modellekben azonban azok jártak a legjobban, akik megtartották a pénzüket. A közösből, a többiek által befizetett pénzből ugyanis ők is olyan arányban részesültek, mint a befizetők. A valóságban is hasonló a helyzet. Azok, akik valamilyen tevékenységet feketén folytatnak, nem fizetnek adót, de ugyanúgy használják az utakat, a gyermekeik iskolába járnak, orvosi ellátásban részesülnek stb. A kísérlet azt igazolta, hogy az ilyen játékban végül senki nem fizet a közösbe, és mindenki rosszul jár.

A szóban forgó játék képe megváltozott, amikor bevezették, hogy a nem fizetőket a fizetők megbüntethetik. Aki azonban büntetett, attól is elvettek egy egységnyi vagyont. A megbüntetettől elvett három egység viszont a közösbe került. Ez is a valóságot modellezte, hiszen tudjuk, hogy költséges valakit megbüntetni: működtetni kell az ellenőrző szerveket, le kell folytatni az eljárást stb. A büntetések bevezetése azt eredményezte, hogy a részvevők elkezdtek együttműködni. Ez azt jelzi, hogy a valóságban is elegendő lenne következetesen alkalmazott büntetéseket bevezetni, hogy az együttműködés egy hatékonyabb, mindenki számára jövedelmezőbb fokozatát lehessen megvalósítani.

A játékban azonban arra az érdekes jelenségre is felfigyeltek, hogy egyesek nemcsak hogy nem adtak be a közösbe, hanem ők voltak azok, akik megbüntettek másokat. Ilyen modellek a valóságban is léteznek. A szakirodalom ezt hívja antiszociális viselkedésformának. Nem közgazdasági kontextusban az antiszociális viselkedés általában kóros személyiségzavarra, lelki betegségre utal. A kísérlet eredményei alapján kiderült, hogy országonként változóan alakul az antiszociálisan viselkedők aránya. A kutatók pedig azt állapították meg, hogy minél több az antiszociális ember egy társadalomban, annál kevésbé sikeres gazdaságilag.

A dilemma ott lappang társadalmunkban. Az egyéneknek a saját pénzük egy részéről való lemondás — a közös vagyon megnövelése és visszaosztása végett — jó üzlet. Még nagyobb üzlet azonban nem beadni a pénzt, közben részesülni a mások által beadott javak hozadékából. Kérdés azonban, hogy jó-e logika menete? Ha abból indulunk ki, hogy a gazdaságilag kevésbé sikeres közösségekben van több az antiszociális egyénből, akkor annak fordított oka is lehet. Lehet, hogy azért van belőlük több, mert a társadalom kevésbé sikeres, elmaradott? A hatékonyan működő ökoszisztémák jellemzője az együttműködés. Mondhatjuk, hogy fennmaradásunk kulcsa az együttműködés. Valószínűleg azért jutottunk a földi lét hierarchiájának csúcsára, mert minden más élő szervezetnél hatékonyabban tudtunk együttműködni. A piacgazdaságban az önérdek követése nem feltétlenül káros a társadalom többi szereplője szempontjából. Nem a mészárosnak vagy a péknek a jóindulatától várjuk az ebédünket, hanem attól, hogy azok saját érdekeikre vannak tekintettel. „Nem emberiességükhöz, hanem önszeretetükhöz fordulunk, és sohasem emlegetjük előttük saját szükségletünket, hanem az ő előnyüket.”- ismerte fel több mint 200 évvel ezelőtt Adam Smith skót klasszikus közgazdász és filozófus, akit a modern közgazdaság-tudomány atyjának tekintenek. Az egyének önös érdekei és az államok, pontosabban azok vezetőinek érdekei nem mindig egyeznek meg. Ezt is figyelembe kell venni, amikor az ilyen témákat taglaljuk.

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2024 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor