- Heti Ajánlat
- Természet
- Történelem
- Kultúra
- Nyelvtudomány
- Életmód
- Technika
- Tudósok
- Közélet
- Diákoldal
- Olvasóink küldték
- Tanítástan
- Pszichológia
e-Learning
- Tudta-e?
- A madarak repülésének elősegítésére a végtagokat alkotó csöves csontok levegővel teltek, így könnyebbek.
136-137. szám - 2016. január, február
A globális népesedés különbözőségeinek veszélyeiAkik mélyrehatóan tanulmányozzák a népesség számának alakulását egy országon, kontinensen belül, vagy a világ demográfiai arányainak változását figyelik, azok azt is tudják, hogy kulturális, vallási, társadalmi nézetek, elvárások, trendek stb. is befolyásolják egy-egy térség összlakosságának mutatóit…
|
7
|
Néha úgy tűnik, hogy a természeti törvények a társadalmi folyamatokra is érvényesek, például, amikor egy irgalmatlan mennyiség magába nyeli a más jellegű kisebb tömeget. Fordítva is megtörténhet a dolog, de ritkábban. A kérdés mindig az, hogy hol található az a kritikus pont, amikor a sokáig alig észlelhető változás döbbenetes sodrású lavinává lesz? Többnyire bele sem gondolunk abba, hogy a különböző területek sajátságos népesedési eltérései súlyos megrázkódtatásokat válthatnak ki. Pedig a történelem számos elgondolkodtató példával szolgálhat tanulságul. Ilyenek például: a germánok beözönlése a Római Birodalomba, az európaiak gyarmatosítása Amerikában, az oroszok kirajzása Szibériába, vagy a kínaiak terjeszkedése Belső-Mongóliában. Ma már tudjuk, hogy az adott területek őslakossága durván megszenvedte/szenvedi ezeket a változásokat. Persze adódtak olyan átalakulások is, amikor a magasabb kulturális fokon lévő civilizáció kisebb számú lakossága döntő hatással volt a hódító tömegekre, de még ilyen esetekben is mérhetetlen pusztulás, értékvesztés történt. Az olvasottak ellenére jó tudni, hogy a társadalmi folyamatok mégsem „mindig, vagy csak” a természeti törvények szerint alakulnak, hanem befolyásolhatók. Hogy mennyire sikeresen? Ez egy további kérdés! A demográfia alakulását többnyire az elhalálozottak és újszülöttek száma közötti különbségekkel, a be- és elvándorlók alakulásával, valamint a nők fertilitásával hozzák összefüggésbe. Akik mélyrehatóbban tanulmányozzák a népesség számának alakulását egy országon, kontinensen belül, vagy a világ demográfiai arányainak változását figyelik, azok azt is tudják, hogy kulturális, vallási, társadalmi nézetek, elvárások, trendek stb. is befolyásolják egy-egy térség összlakosságának mutatóit. Érdekes módon a XX./XXI. század történései nem igazolták azt a korábbi feltevést, hogy a gazdaságilag fejlett és politikailag stabil államokban kedvezőbben alakulnak a demográfiai viszonyok, sőt nagyon sokszor, főleg Afrikában, de Ázsia és Közép-Amerika egyes destabilizált országaiban nem hogy csökkent, hanem a polgárháborúk, járványok, mélyszegénység, éhínségek, diktatúrák, természeti csapások ellenére növekedni kezdett a lakosság száma. A földrajzi felfedezések korával megindult gyarmatosítás Európa számára egy új demográfiai hátteret nyitott meg. Az egzisztenciálisan bizonytalan körülmények között élő késő-középkori európai lakosságfölösleg eleinte még a gyarmatokon talált új hazát, de a gyarmatokról származó, összeharácsolt tőke nem csak anyagi, de szellemi jólétet is hozott, ami lassan lehetővé tette Európa fokozatos demográfiai felvirágzását. Ez a növekedés a XVIII. század közepétől követhető. Addigra már nem csak a közegészségügyi felfogás, a higiéniai viszonyok, és az orvosi praxis javulása segítette a lakosok kedvezőbb életesélyeit, hanem a más kontinensekről érkező növényeknek köszönhetően az étkezési szokások, az új filozófiai, politikai nézetek, az átalakulóban lévő társadalmi viszonyok is olyan mértékben hozzájárultak a jobb élethez, hogy mindezek a tényezők egy demográfiai robbanáshoz, népesedési forradalom kialakulásához vezettek. Azt sem kell elfelejteni, hogy a tőke profitéhsége számára egyre fontosabb volt a folyamatosan növekvő lakosság is, egyrészt, mint olcsó munkaerő, másrészt, mint tömegesedő vásárlói és fogyasztói réteg. Ennek eredményeként, a robbanásszerű népesedés ellenére, az ipari országok családmintája továbbra is a sokgyermekes nagycsalád maradt, ahol a gyermekekre, mint időskori támaszra, és olcsó, családi munkaerőre tekintettek. A XVIII. század közepétől indult meg az a folyamat, amely oda vezetett, hogy a természetes szaporulat az addigi 1000 főre jutó 5 fős emelkedés helyett - Európában és más iparilag fejlett országokban, régiókban - 7/8, de néhol 11/12 fős növekedést mutatott. Ez a hirtelen ugrás nem csak az életkörülmények pozitív változásával mutat összefüggést, hanem a korfa átalakulásával is. Nem csak a gyermekhalandóság csökkent, hanem az átlagéletkor növekedésével nőtt egy-egy pár gyermekeinek a száma is. Így a szaporodásra képes fiatalok növekedésével viszont nőtt a házaspárok száma, ami tovább generálta az újszülöttek és az életben maradottak számának, valamint az átlagéletkor hosszának növekedését. Ez a demográfiai boom az 1750-es évektől indult Európa nyugati feléből. A robbanásszerű népesedés a világ iparilag fejlettebb országaiban az 1960-as évekig tartott, amikor először megnyugodni látszott, majd a 80-as/90-es évektől fogva negatív tendenciákba kezdett átcsapni. A múlt században jelentkező túlnépesedés veszélyeivel globális szinten csak a XX. század második felében kezdtek el komolyabban foglalkozni a világpolitika nagyjai, szervezetei. A sokmilliós Kína esetében lehetett a „leglátványosabban” tanulmányozni e problémát. Mivel a kínai modellt (az egy pár egy gyermek elképzelést) sok „demokratikus” országban túl durva módszernek tekintették, így ezek az országok demográfiai problémájuk kezelésére a családdal kapcsolatos köztudat módosítását látták elő. Lassan, majd mind fokozottabban a családcentrikus értékrend helyett az egyén egoizmusa, hedonizmusa került előtérbe követendő példaként. Ez pénzügyi elgondolásaiban sem veszélyeztette a liberális-kapitalista gazdaságot, mert a családi közös kasszát felváltotta az egyén mértéktelen fogyasztása. A probléma ilyetén megoldása következtében születtek sorra, az egoizmus szellemében a kor köztudatformáló filmjei, színházi előadásai, regényei, reklámjai stb. A média vaskosan támogatta e szemléletet, de a népesedési politika témája az oktatási rendszerekbe is beleívódott, ugyanúgy, ahogy a politikumtól diktált megoldási modellek sugalmazása. A családról alkotott kép módosulásával hirtelen megbélyegzettekké, lenézetté váltak azok a családok, ahol továbbra is kettőnél több gyereket vállaltak. Ennek a politikai elképzelésnek köszönhetően hitették/hitetik el még manapság is mind több fiatallal, hogy minden újabb gyermekvállalás a családi életszínvonal csökkenésével arányos. A demográfia szabályozásának ilyen módon történő megoldásával került előtérbe a XX. század végén a szingli élet, a házastársi helyett az élettársi kapcsolat (a kötelezettségek nélküli együttélés), a mértéktelen szórakozási vágy, az utazási mánia, a sport, mint hasznos időtöltés, továbbá az addigi burkolt, és megtűrt homoszexualitás is ennek köszönhetően kerülhetett reflektorfénybe. Ugyanis mindezek a trendek, divatok a demográfia alakulásának lágy átalakítói, láthatatlan formálói lettek. Mert függetlenül a felkapott összeesküvés elméletek gyártóitól, terjesztőitől (a nagy testvér), a túlnépesedés igenis súlyos és azonnal kezelendő problémát jelent. A szocialista berendezésű országokban is belenyúltak a demográfiai folyamatokba, de itt inkább a propaganda módszereivel igyekeztek szabályozni a lakosság számának növekedését vagy stagnálását. A Föld túlnépesedésének ténye mind szembeötlőbb, de e probléma megoldásának korai víziói nem váltak be kellően. A XX. század közepén megrajzolt népesedési politika globális megoldásai nem hozták a tőlük várt eredményt. A krízishelyzetekben, konfliktusokban vergődő országokban, a várttól eltérően, nemhogy csökkent, hanem fokozódott a gyermekvállalási vágy (vagy kényszer, hogy legalább valaki a családból túlélje a szörnyűségeket!). Viszont egyre több, stabilnak tekinthető országban vált irreálissá a négyfős családmodell (a karrierizmus, a késői családalapítás, a sterilitás növekedése, az egyszülős csonkacsalád-minta stb. következtében), így a természetes szaporulat (a fogamzásgátlás sokszínű lehetőségeinek is köszönhetően) rohamosan negatív irányba fordult. A globális demográfiai tendenciákba való belenyúlás, szabályozás kísérlete továbbra is aránytalan népesedési mutatókat eredményezett a világban, és az ebből fakadó különbségek kiegyenlítésére tett próbálkozások (vendégmunkásság, migrációk, agyelszívás) sem mutatnak kellően elfogadható hatékonyságot. A fejlett országokban megmutatkozó negatív természetes szaporulat már nem csak egy adott ország, térség gazdasági viszonyainak felborulását eredményezheti, pontosabban annak veszélyét rejtheti magában (pl. a nyugdíjrendszer összeomlása, ami szintén egy gerjesztett probléma, mert ma már 1 ember 10 ember számára termel), hanem biztonságpolitikai kérdéseket is felvet. Miként alakul a világpolitika, ha a szegény, de túlnépesedő országok lakói közvetlen fizikai fenyegetést jelentenek a gazdag (vagy annak tűnő) térség lakóira? Bár létszámukat tekintve a fejletlen régiók már rég népesebbek, ám a közelmúltig nem voltak erejük tudatában. Az igazi veszély mégsem a lakosság számában, hanem annak összetételében és reakcióképességében rejlik, és ez az arány folyamatosan a fejlettek rovására romlik, ha nem változtatnak rajta. A lakosságuk összetételében ugyanis teljesen más képet mutatnak a világ különböző részei: a fejlettek elöregedő társadalmával szemben ott állnak a fejletlen országok erejük teljében lévő fiataljai, akik a média által ösztönzött jobb élet reményében bármire képesek már most is, és egyre harciasabbak lesznek. A fentiekből következtetve leszögezhetjük, hogy a civilizációk harca a nyersanyagok, az ivóvíz stb. megszerzéséért, az élhető környezet megvédéséért kirobbant és kialakulható háborúi mellé egy újabb globális veszélyhelyzet okozta problémát sorakoztathatunk föl: a demográfiai különbözőségekből adódó világkríziseket. |
Kapcsolódó cikkek
- Napóleon a mítoszgyártó
- Járványok idején keletkezett babonák
- A D-nap
- A háború, ami 38 percig tartott
- A mecénás, a világutazó és a régész
- A nemzetközi helyzet a Rákóczi szabadságharc idején
- Novellák, amelyek leszámolnak a pátosszal
- Grúzia, az aranygyapjú földje
- Egyházaink vívódása az 1848–49-es forradalom idején
- A történelmi „Szívföld vagy Magterület” elmélet visszhangja napjainkban
- A parfümök története
- A háborúzást befolyásoló körülmények
- A Katolikus Egyház szerepe a magyar államalapítás korában
- Sirmium – Pannónia Rómája
- Középkori település nyomait tárják fel Bácsfeketehegynél
- A tárgyalási módszerek változása a világpolitikában
- Históriai ínyencségek
- Valósággyűlölő eszmék fogságában
- A Százak Tanácsa - Európa védelméről
- Szikkim amerikai királynéja
- Becslések a nagy háború katonai áldozatait illetően
- A kommunista Krisztus
- A nagy háború végének centenáriuma
- Brit geopolitikai érdekességek
- Az eretnekség fiziológiája
- A kommunisták új világa
- A nemzeti Messiás-Király
- Az eretnekség kialakulásának folyamata
- A politikai vallások exportja
- A pszichológiai hadviselés kialakulása és fejlődése
- A főbűnös és a felmentett
- A háromszoros uralom
- Mauser
- Az 1440-es nándorfehérvári csata
- Európa harca önmaga ellen
- Kivezető utak a forradalomból
- Jelena Petrović-Njegoš, Olaszország királynéja
- Az SR-71-es kémrepülő
- A Messiások átalakulása
- Históriai ínyencségek
- A Pahlavi-dinasztia tündöklése és bukása
- A Kim-dinasztia
- Szent László emlékek Nyugat-Bácskában
- A Pahlavi-dinasztia tündöklése és bukása
- A demokrácia valódi jelentése és igazi jellemzői
- Kolumbusz és Luther korának egyszerű emberi életérzései
- Szent István társa, Boldog Gizella
- Apáczai Csere János orvosi szakkifejezései a Magyar Encyclopaediában (1653)
- A forradalmi Messiások
- Bevándorlási útvonalak és válságövezetek
- Helyettesíthető Vezérek
- A civilizációcsere meghatározó alakjai
- A terrorizmus történetének rövid áttekintése
- A kétpólusú civilizáció
- Tudatos telepítések
- A japán császárkultusz
- Herman Ottó doroszlói tartózkodásának politikai vonatkozásai
- Növények a világtörténelem színpadán
- Száz éve történt
- A waterlooi csata
- A történelem vége...
- A künde
- Mátyás király vendége voltam
- Felőrlő közelharc az I. világháborúban
- A karácsony csodája a fronton
- A vegyi fegyverek bevetése az I. világháborúban, e fegyverek alkalmazásának történelmi előzményei
- A császárok és a vértanúk városa
- Mennyibe kerülhetett a háború egy napja az I. világháborúban
- Az Áprád-ház kihalása után támadt hatalmi (z)űr
- A félelem oldala az első világháborúban
- Zita, az utolsó császárné és királyné
- Az elfelejtett vidék
- A villámháború tervének fejlődése és alakulása az I. világháború előtt
- A kalapos király
- Az első világháború kitöréséhez vezető út
- 200 éve született Samuel Colt
- A tököli kormánydelegáció kíséretének kihallgatási jegyzőkönyvei az Ungváron őrzött KGB dokumentumok között
- A nagy háborúra való 100 éves megemlékezések csúf csapdái
- Közeledve az első világháborús centenárium felé
- Telepítések, földhöz juttatások a visszacsatolt Bácskában
- A bácskai földbirtok-politika kezdetei levéltári források tükrében
- A 15 éves háború záró szakasza
- Az 1956-os forradalom Kárpátalján őrzött dokumentumai
- A keresztény seregek sikerei a 15 éves háború első szakaszában
- Koppány lázadása
- A 15 éves háború előzményei, és a háború kialakulása
- Hatvan éves az atomtengeralattjáró
- A fejedelem, aki a nemzete szabadsága mellett az Istent is kereste
- Nagy Katalin
- A Spanyol Birodalom születése
- Olvasóink ajánlata