Tudta-e?
Hogy mik a gleccserek? A gleccserek tulajdonképpen óriási jégfolyók. A hófödte, magas hegyekben sok év alatt összegyűlik a hó, a völgyek felé csúszik, összetömörödik és jéggé válik. Azután a jégár lassan ledfelé csúszik a hegyoldalak között. Szemmel alig észrevehetõen, de állandóan mozog a roppant jégtömeg. Ahogy lejjebb ér, közben olvad is. A jég alatt apró kis patakok vize csobog. A vastag jégpáncél csak lassan olvad meg és mire leér a hegyekbõl, mély árkokat vág még a legkeményebb sziklavölgyekben is.

121. szám - 2014. október 01.

Magyar történelem

Zita, az utolsó császárné és királyné

Egy, a történelem viharaiban harcedzett nagyasszony életútja
Dr. CELLER Tibor, a Családi Kör Független Hetilap munkatársa

9

Ez a történet Magyarország utolsó uralkodójának, a pápa által 2004-ben boldoggá avatott IV. Károly királynak a hitveséről, Zita magyar és cseh királynéról, osztrák császárnéról (1892–1989) szól, aki hosszú életének több mint a kétharmadát özvegyként és száműzöttként töltötte el. Férje boldoggá avatása után öt évvel, 2009 decemberében a katolikus egyházban beindult az ő beatifikációjának folyamata is.   

Huszonnégy gyermek egy családban

Zita Mária Adelgunda Mikaéla Rafaella Gabriella Jozefa Antónia Lujza Ágnes hercegnő 1892. májusban született a Bourbon-ház pármai ágának családi egyik rezidenciájában, a Párma melletti Pianore-kastélyában. A hercegnő számos keresztneve közül a család a Zitát választotta elsődlegesnek. Szent Zita a 13. században élt Lucca városában, később a cselédek védőszentjeként kezdték tisztelni. A Zita név ötlete valószínűleg Adelgunde Bardi grófnőtől, a hercegnő anyai nagynénjétől és egyben keresztanyjától származott

Zita édesapja I. Róbert fejedelem (1848–1907) már csak névlegesen volt a Pármai Hercegség uralkodója, ugyanis kicsiny birodalmát 1861-ben kénytelen volt feláldozni az olasz egyesülés oltárán.

A száműzött Róbert herceg trón helyett egy hatalmas család felett uralkodhatott. Két feleségétől ugyanis összesen 24 gyermeke született. Az utolsó pármai grandseigneur úgy döntött, hogy nem kíván a történelem aktív szereplője lenni. A Risorgimento (magyarul „újjászerveződés”) eseményeit már nem lehetett visszaforgatni, ezért inkább magánemberként, mintegy páholyból, hatalom nélkül szemlélte a politikai események alakulását.  A trón visszaszerzésére kovácsolt álmok helyett inkább népes családjára valamint szerteágazó gazdaságára összpontosított. Kitűnő üzletemberként lankadatlan szorgalommal, jó érzékkel és biztos ösztönnel kezdte gyarapítani itáliai, franciaországi, ausztriai és svájci birtokait. A herceg egyik szenvedélye a szép könyvek gyűjtése volt, napjainak nagy részét is a könyvek tanulmányozásával töltötte.

A pármai hercegnek az első felesége, egy nápoly-szicíliai hercegnő, a 12-ik gyermeke szülésébe halt bele. Mivel a házastársak másodfokú unokatestvérek voltak, így a felnőttkort megélt kilenc gyermek közül hatan szellemi fogyatékosok voltak.

A második házasságból született 12 gyermek közül viszont mindannyian testileg-szellemileg egészségesek voltak és a többségük késői öregkort élt meg.  Az egykori uralkodónak Zita a tizenhetedik gyermeke, illetve a tizenegyedik leánya volt. A hercegnő édesanyja, Mária Antónia infánsnő (1862–1959), I. Mihály portugál király lánya volt. Mária Antónia 5 nővére szintén fényes partit csinált, az egyik pl. a luxemburgi uralkodónak, IV. Vilmosnak lett a felesége, míg Mária Terézia infánsnő Ferenc József császár unokaöccsének, Ottó Ferenc főhercegnek lett a második felesége, ezzel egyben Zita jövendő férjének, Károly királynak a mostohanagyanyja is lett.

Zita három nővére apácaként élte le életét, hatan viszont sohasem mentek férjhez. Megházasodott testvérei viszont – vele egyetemben – mindannyian magas rangjukhoz méltó, királyi házasságot kötöttek, így pl. legidősebb nővére a bolgár uralkodó felesége lett, egyik bátyja a Habsburg-házból nősült, két bátyja francia hercegnőt vett feleségül, míg öccsei közül Félix herceg Sarolta luxemburgi nagyhercegnőt vette feleségül, René herceg a dán királyi családba nősült (René lánya, Anna hercegnő a későbbiekben I. Mihály román király felesége lett), Lajos herceg az olasz király egyik lányát vezette oltár elé, míg a legfiatalabb hercegfi, Kajetán pedig egy Thun und Taxis német hercegnővel kötött házasságot.      

Gyermekkora és neveltetése

Habár I. Róbert már gyermekként elveszítette trónját, feleségével együtt mégis nagy hangsúlyt fektettek, hogy uralkodókhoz méltó körülmények között élhessenek. A család fenntartott egy nyári rezidenciát az alsó-ausztriai Schwarzauban, és egy télit az észak-toszániai Viareggióban.

A nagy udvartartás nemcsak a kényelmüket és talán a hiúságukat szolgálta, hanem elsősorban azt a nem leplezett célt, hogy továbbra is partiképes uralkodócsaládként tartsák őket számon, ami, mint a fentiekből is kiderült, maradéktalanul sikerült is nekik.

A szigorú édesanyaként számon tartott pármai hercegné gyermekeit vasfegyelemben nevelte. A gyermekek egyéb ismeretanyag mellett franciául, németül, olaszul, portugálul és angolul is tanultak. Zita 11 évek korától kezdve öt éven át a zangbergi Szent József Leánynevelő Intézetbe került, ahol több nővére is tanult. A szaléziánus nővérek által vezetett kolostorban Zita alig egy év alatt egyike lett az osztály egyik legjobb tanulóinak. „Zita mindenkivel egyformán kedves volt, azt lehetne mondani, hogy mindegyikünk barátja volt, de egyikünknek sem volt a meghitt barátnője a megszokott értelemben.” – emlékezett a hercegnőről egykori osztálytársnője.

A bajorországi internátusból a Wight-szigeten épült bencés Szent Cecília-zárdába került további tanulás céljából. Az apácakolostort anyai nagyanyja, az időközben szerzetesi fogadalmat lett Adelheid portugál exkirályné vezette, egyik nővérével egyetemben. A gyermekkori, majd később az iskolaévek alatti szigorúan vallásos környezet egy életre meghatározta Zita gondolkodásmódját és értékrendjét.

Az angol sziget nedves, párás klímája azonban hamarosan kikezdte az egészségét, ezért édesanyja 1909-ben a csehországi Franzensbad fürdőbe küldte gyógykezelésre. Itt ismerkedett meg a közelben katonatisztként szolgáló Habsburg Károly főherceggel (1887–1922), aki azonnal beleszeretett a karcsú termetű, nagy kékszemű fiatal lányba.

Szerelmi házasság

Zita hercegnő és Károly főherceg gyermekkorukban már többször is találkoztak, ám felnőttként Franzensbadban látták egymást először. A hercegnő és a főherceg egymásra találását a család is jelentősen előremozdította. Zita hercegnő így emlékezett vissza: „nem tudnám megmondani, hogy az anyám szándékosan vitt-e engem Franzensbadba vagy sem, de annyi bizonyos, hogy Károly főherceg többször is meglátogatott bennünket, illetve a közelben lakó nagyanyját, Mária Terézia nénit… Az érzelmeim lassan érlelődtek iránta a rá következő két esztendőben.”

Első találkozásuk nagy hatást tett az ifjú főhercegre, aki ettől kezdve mind gyakrabban kereste a pármai hercegnő társaságát: „nagyon összebarátkoztunk, és természetesen boldogok voltunk, hogy újra meg újra találkozunk…”.

Károly akkoriban Ausztria egyik „legjobb partijának” számított, és a gyermekeit minél előnyösebb kiházasításán fáradozó özvegy Mária Antónia hercegné azt kívánta, hogy valamelyik leánya menjen hozzá feleségül. Eredetileg Adelheidet szánta a főhercegnek, ám miután ő kolostorba vonult, Zita vált a lehetséges feleségjelöltté.

1910-ben I. Ferenc József császár és király „parancsba adta” az unokaöccsének, hogy meg kell nősülnie, Károlynak viszont cseppet sem esett nehezére megkérni szíve választottjának a kezét. A lassan szárba szökkenő szerelmet tehát 1911. október 21-én házasság követte, így Károly azon kevés Habsburg uralkodó közé tarozott, aki feleségét nem „kapta”, hanem saját maga választotta.

A káprázatos lakodalmi ünnepségekre a Schwarzau kastélyban került sor az idős uralkodó és számos külföldi előkelőség részvételével. Ferenc József nászajándékként egy csodálatosan szép kivitelezésű gyémántdiadémot ajándékozott a menyasszonynak.

A frigy megkötése birodalmi szempontból is fontosnak számított, ugyanis a Habsburg-ház örökösödési törvényei alapján Ferenc Ferdinánd trónörökös morganatikus (rangon aluli) házassága miatt a tervek szerint Károly főherceg leszármazottjaira szállt volna a korona.

Bukásra ítélt uralkodópárként

A sokáig háttérbe szorult Károly főherceg nagybátyja, Ferenc Ferdinánd 1914. június 28-i szarajevói meggyilkolása után lépett elő trónörökössé. Károly abban különbözött elődeitől, hogy azokkal ellentétben, őt az öreg császár kifejezetten kedvelte, sőt nemcsak őt, hanem feleségét, Zita hercegnőt és gyerekeiket is. Elsőszülött fiuknak, Ottónak így azután maga a császár volt a keresztapja. Az aggastyán még életében maga mellé vette őket a schönbrunni palotába, amire előtte nem akadt példa a magányos és zárkózott uralkodóval kapcsolatban, hiszen még tulajdon lányaival is eléggé fagyos volt a viszonya.

1916. november 21-én tüdőgyulladás következtében elhunyt I. Ferenc József, Ausztria császára és Magyarország apostoli királya, a „régi iskola utolsó uralkodója” – ahogy önmagát mutatta be az 1910-ben Bécsbe látogató amerikai elnöknek. Halálával bizonyos értelemben egy egész korszak is lezárult. Ami eredmény és dicsőség a birodalomból kitellett, az el is lett vele temetve a kapucinusok kriptájába. Halála után a 68 évvel előtti – a forradalom erőszakos elfojtása miatt – elvetett lehetőségek most hozták meg szomorú gyümölcsüket. A birodalom széthullása feltartóztathatatlan folyamattá vált.

A 29 évesen trónra került Károly öröksége a boldog békeidőkben is roppant nehéz lett volna, de így a világháború harmadik esztendejében, a kimerült és tekintélyét vesztett, bomlófélben lévő Monarchia esetében ez eleve bukásra ítélt vállalkozásnak tűnt.

Az utolsó császárnak és királynak trónra lépésekor két célja volt: az egyik a háború befejezése, a másik pedig a Monarchia fenntartása, akár tetemes területi versztességek árán is. Az uralkodóház Károly alatt dinasztikus szempontból már nem tekintette magát annyira németnek, hogy trónját és uralmát feláldozza II. Vilmos német császár megalomániás háborús politikájáért, ezért Zita császárné fivérei, Szixtusz és Xavér hercegek által (akik a belga hadseregben szolgáló, franciaorientált tisztek voltak) ösvényeket próbált nyitni a másik oldal felé. A különbékét azonban nem sikerült megkötni, mert az antanthatalmak Ausztriát egyrészt akkor már eleve vesztesnek tekintették, aki nem állíthat feltételeket, másrészt Olaszország, akinek az érdekeit a titkos tárgyalásokon nem vették figyelembe – hevesen tiltakozott. Károly próbálkozásai a pápánál, a spanyol és a belga királynál szintén zátonyra futottak.

1918 második felében azután az események az egész recsegő-ropogó birodalomban megállíthatatlanul felgyorsultak: a nagyvárosokban zavargásokra került sor, Magyarország felmondta a dualizmust, a megalakuló nemzetiségi tanácsok az új nemzeti államok „ideiglenes kormányának” nyilvánították magukat, majd végül a fronthadseregek is felbomlottak…

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2024 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor