Tudta-e?
A farkasról a legtöbb embernek egy vérengző fenevad jut eszébe, aki nemcsak a mesében falja fel a nagymamát, hanem a való életben is az emberekre támad. A szakértők szerint azonban a farkas ha teheti, messze elkerüli az embert.

122. szám - 2014. november 01.

I. Világháború

Mennyibe kerülhetett a háború egy napja az I. világháborúban

Amíg a többség a háború következményeként tönkrement, éhezett, elszegényedett, addig a másik oldalon burjánzott a feketegazdaság, virágzott a feketepiac, a háborús nyerészkedők hatalmas vagyonra tettek szert…
WILHELM Józef | a szerző cikkei

13

Az első világháború történetét többnyire katonai-hadtörténeti és politikai szempontok alapján közelítik meg. Gazdasági vonatkozásait sokkal ritkábban emlegetik. E tekintetben leginkább a felbecsült károk összege, és a békekötések alkalmával meghatározott hadi-kártérítések kerülnek előtérbe, más gazdasági mutatókról alig tudhat meg valamit az érdeklődő. Szinte alig találhatók adatok arról, hogy napi szinten mekkorák lehettek a kiadások a nagy háborúban.

Ha figyelembe vesszük, hogy a háború 1914.07.28-án kezdődött és 1918.11.11-én ért véget, akkor ez durván számolva 1566 nap - azért durván számolva, hiszen voltak frontok, amelyek később alakultak ki, és voltak harcterek, ahol előbb lett vége a háborúnak. A további elnagyolt számítások elvégzéséhez tudnunk kell azt is, hogy 1918 elején a nyugati fronton 4 millió német katona állt szemben az antant 5 milliós hadseregével. Egy felületes számítás tükrében ez azt jelenti, hogy ezen a frontszakaszon ennyi embert kellett ellátni a háború „működtetéséhez”, azaz etetni, itatni, felruházni stb.

Különféle adatok keringenek a szakirodalomban arról, mi mindenből állt a katonák napi élelmiszeradagja. Ezek bizonyára az előírások által rögzített adatok, de hogy a valóságban ez tényleg így is volt, azt különféle élelmezési naplók, raktári leltárak alapján lehetne szakszerűen pontosítani. Ennek ellenére is, ha a napi étkeztetés nem felelt meg az előírt adagoknak, rengeteg pénzbe kerülhetett ennyi katona napi élelmezése. Egy brit közkatona fejadagja az I. világháborúban 4 kilogramm kenyér, fél kilogramm angolszalonna és másfél kilogramm zöldség volt, ami napi 4600 kalóriát jelentet. A Monarchiában ez egy kicsit másképp nézett ki. Kenyérből a napi adag 840 gramm volt, pótlásként 500 gramm kétszersült is járt, továbbá járt még hús is, napi 190 gramm, borsó, lencse vagy bab 140 gramm, savanyú káposzta, répa 280 gramm, burgonya 560 gramm stb. A húson kívül a többit nem naponta kapták, hanem felváltva, hol ezt, hol azt.

A következő számítás valójában csak egy kalkuláció annak érzékeltetésére, hogy az élelmezés szempontjából mennyibe kerülhetett egy nap. Az élelmiszerellátás a nyugati fronton a következőképpen alakulhatott. Az antant oldalán a kalkuláció így nézne ki: 5 milliószor 4 kiló kenyér, fél kiló szalonna és másfél kiló zöldség. Ehhez járt még tea vagy kávé, cigaretta, ivóvíz. Az így kapott összegbe bele kellene kalkulálni a tűzifa árát, amelynek a segítségével megfőzték, sütötték az ételt, továbbá a hatalmas szállítási költségeket, hiszen a frontig el is kellett valahogy juttatni ezt az elképzelhetetlen mennyiségű ételt. Miután megkapnánk az antant napi kiadásainak kalkulációját, ehhez kellene hozzáadni a központi hatalmak oldalán harcoló 4 millió katona élelmezésének árát, és akkor ezt az összeget is még ki kellene bővíteni a front mögött mindkét oldalon szolgálatot teljesítő ápolónők és orvosok hadával, akik úgyszintén nem csak levegővel éltek. A végösszeg milliókra rúgna, napi szintre lebontva. Ennek az összegnek a további szorzója a háború kb. 1566 napja lenne.

Mérhetetlenné fokozódik a nagy háború napi kiadásainak az összege a keleti, az olasz, a balkáni és a kaukázusi front kiadásainak figyelembe vételével. Persze a fenti kalkuláció csupán egy töredéke a napi kiadásoknak, hiszen kötszerekre, gyógyszerekre is szükség volt, továbbá a lovasság lovait is élelmezni kellett. Ez a lavinaszerűen dagadó összeg azonban igazán csak a hadi kiadások által hatványozódott, hiszen munícióval, új fegyverekkel, és egyéb felszereléssel is el kellett látni a harcoló katonákat. Ezek a tételek adták a kiadások nagyobbik felét. A fentiekből megállapítható, hogy az I. világháború napi kiadásai a csillagos égig értek.

Ezeket a mérhetetlen összegeket a háborús felek egyrészt saját országuk és gyarmataik termelésből vonták el, később a polgári lakosság számára vezettek be mindenféle vásárlási korlátozásokat, élelmiszerjegyeket, hogy valamiképpen fedezni tudják a hadi kiadásokat és a katonák ellátását. Ezen kívül különféle jótékonysági mozgalmak, segélyszervezetek segítették a katonákat, továbbá lassanként odavesztek a templomok harangjai, a családi ékszerek, az ezüst étkészletek stb. A belső tartalékok felélése nem bizonyult elegendőnek a háború pénzeléséhez, így a hadban állók előbb belföldi, majd külföldi hadikölcsönöket vettek fel, ez utóbbi esetben főleg az USA-tól. Amíg a többség a háború következményeként tönkrement, éhezett, elszegényedett, addig a másik oldalon burjánzott a feketegazdaság, virágzott a feketepiac, ahol a háborús nyerészkedők hihetetlen vagyonokra tettek szert.

   

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2024 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor