Mit tehetünk? Támogatás nyújtása krízises időkben

Erőszakos tetteknek vagyunk szemtanúi, és lépten-nyomon megalázó, lekicsinylő, megfélemlítéseket tartalmazó kijelentések hangzanak el magas rangú tisztségviselők szájából, de az egyszerű, a hatalmon lévő struktúrákat támogató emberek, vagy az ún. botok részéről, amik szinte állandó folyamként özönlenek a médiákból és közösségi hálókon, a tiltakozók, a más véleményen lévők felé.

Az utóbbi néhány hónap nyugodtan nevezhető krízishelyzetnek, hisz óriási lélektani árat kell fizetniük sokaknak, de vannak, akiknek az egzisztenciájuk is kérdésessé vált, vagy azért mert munka nélkül maradtak a nyújtott támogatás miatt, vagy más módon vannak megfélemlítésnek, bosszú hadjáratnak kitéve, de továbbra is állhatatosak, kitartóak a követeléseikben. Ez azokra is vonatkozik, akik aktívan részt vesznek az eseményekben, és azoknak is, akik valamilyen módon támogatóknak mondhatók. Krónikus stressz, félelem, bizonytalanság, nyomásgyakorlás, megfélemlítés, fizikai erőszak, könnyebb és súlyosabb testi sérülések okozása, izoláció, stb. vesz bennünket körül. Szinte természetes módon, felébred a támogatás, szolidaritás, az egymás megerősítésének, a kapcsolatépítésnek a szükséglete az emberekben. Már az első napoktól kezdve vannak különböző szülői támogató csoportok, akik naponta főznek, sütnek biztosítva az étkeztetést, az alvás, tisztálkodás lehetőségét, így adva meg az alapszükségletek kielégítését. Ez a fajta összefogás tapasztalható a határokon belül és a határon túlon is, ahol szeretettel, ünnepléssel fogadják a maratoni gyaloglásban, kerékpározásban, futásban résztvevő fiatalokat, akik ilyen módon próbálják elégedetlenségüket, eszméiket és elvárásaikat ismertetni országgal-világgal. A fizikai biztonságot, az esetleges támadások esetében, a motoros csoportok, a veteránok, tanárok, szülők, fiatalok biztosítják, akik vállalják a rend-felügyelők szerepét a megmozdulásokon. Hazai és külföldi cégek tárgyi, vagy pénzbeli donációkkal, híres szakácsok szakácsművészetükkel, helyi éttermek, pékségek, sütnek-főznek, a mezőgazdasági termelők traktoraikkal és közös főzéssel, közlekedési vállalatok ingyen szállítással, stb., segítik a megmozdulásokat.

Sőt, munkabeszüntetés is volt az elmúlt hónapokban. Úgy tűnik, sokfajta módon próbálkoznak harcolni magukért és másokért, a jobb és igazságosabb társadalomért. Ha a családokat figyeljük meg, azt látjuk, hogy a szülőkben, nagyszülőkben a büszkeség, a tehetetlenség érzésével keveredik, mert nehezen tudják megvédeni gyerekeiket, akik napi szinten címkézéseknek és támadásoknak vannak kitéve, akik nem egy alkalommal fizikai támadásoknak is ki voltak téve. Hiszem, hogy nincs olyan család, aki ne állna a gyereke, unokája mellé támaszként. Úgy anyagiakban, mind lelki támaszként. Amit a megmozdulásokban résztvevőknél észrevehetünk, az a vidámság, mosoly, humor, kreatív filmes, zenei, képzőművészeti kifejezésmódok, tánc, közös éneklés, sport tevékenységek, játék, beszélgetések, tudományos előadások, véleménycserék szervezése, stb., mind olyan eszközök, amivel harcolhatnak a stressz, az érzelmi feszültség, negativitás, ellenségeskedés ellen. De a mentális egészséggel foglalkozó szakemberek olyan támogató csoportokat is szerveznek, amelyek pszichológiai támogatást nyújtanak a megmozdulásokban résztvevőknek. Kortárs támogatást az egyetemistáknak, a középiskolásoknak. Az iskolákban dolgozó tanároknak, akik vállalták a munkabeszüntetést, mint a társadalmi harc eszközét, és az egyetemi oktatóknak, kutatóknak is, akik  egyetemistáiknak nyújtanak támogatást pedagógusként, és szövetségesként az igazságért és a méltóságos életért, a hónapok óta tartó intenzív érzelmekkel, érzelmi feszültséggel teli mindennapokban. Ezekben a támogató csoportokban elsősorban tapasztalatcsere és támogatás történik, amivel érzelmi támogatást kapnak, és segítik a közösséghez való tartozás érzésének kialakulását. Itt, a résztvevő segítséget kap abban, hogy fel tudja ismerni az érzéseit, és megtalálja az erősségeit, így erősítve lelki immunrendszerét, a reziliencia képességét, hogy képes legyen megfelelően alkalmazkodni a megterhelő helyzethez, szembenézni a kihívásokkal. De ugyanakkor, segítik a közösségi reziliencia erősítését is. Hogy mint közösség békésen, nyugodt lélekkel alkalmazkodjon a stresszorok ellen, elkerülve az erőszakos viselkedést, mint megoldást. Továbbra is biztosítva biztonságos környezetet, a rutint, a struktúrát és a biztonságot, és csökkentve a hosszantartó következmények hatását.