Tudta-e?
...hogy életünk során mintegy 100 tonna táplálék halad át a gyomor-bél traktuson

148-149. szám - 2017. január-február

Adalék az emberi kapcsolatok megismeréséhez

Az ember, megszületésének pillanatától kezdve nem tud meglenni a másik ember gondoskodása, jelenléte, a másik emberrel való kapcsolat nélkül.
BORI Mária | a szerző cikkei

6

Ha nem gondoskodnak az alapvető szükségleteiről, mint amilyen a tápanyag biztosítása (evés, ivás), az alvás szükséglete, az, hogy szoros testközelségben hordozzák, hogy kézbe vegyék, ringassák, hogy simogassák és megérintsék, a csecsemő fejlődése lelassul, leáll, ami végül halálhoz is vezethet. Vannak olyan, ma már kegyetlennek számító fejlődéslélektani kutatások, amelyek szerint a fizikai kontaktustól megfosztott csecsemők szellemileg és fizikailag gyakran visszafordíthatatlan károsodásokat szenvednek. A felnőtteken végzett vizsgálatokból következtethetünk arra, hogy az érzékszervi ingerektől való megfosztás felnőttkorban átmeneti pszichózist okozhat.

Már az újszülött is, ha valamilyen hiányállapotba kerül, feszültség keletkezik, ami cselekvésre készteti, megtesz mindent, hogy magára vonja a környezetében lévő emberek figyelmét (sír, rúgkapál, stb.), hogy újra elégedett legyen, mondhatjuk úgy, hogy kerek legyen körülötte a világ. Mondhatjuk azt is, hogy az ún. fiziológiai szükségletek, ”élőlény specifikusak”- az ember biológiai mivoltából gyökereznek, ahogyan azt Tausz Katalin, A gyermeki szükségletek című munkájában megfogalmazta. Maslow motivációs elméletében hét szükséglet-, motívumtípust különböztet meg, abból, a fiziológiai szükségletek, és a biztonság szükséglete alapvető szükségletek, de a valahova tartozás és a szeretet szükséglete is nyugodtan ebbe a csoportba tehető. A fejlődéslélektani kutatások bebizonyították, hogy megszületésünk pillanatától kezdve létfontosságúak a simogatás és az érintés is, éreznünk kell a testkontaktust, nem csak azért, mert ha megérintünk valakit, annak csökken a feszültséget okozó hormonok szintje, csökken az idegrendszer feszültsége, javul az idegrendszer állapota, megváltozik a viselkedése és a hangulata is, de a kontaktus érzékelésén keresztül alakulnak ki saját testünk határai is. Más kutatások azt is bizonyítják, hogy még felnőttkorban is, annál az embernél, akit valaki gyakran a karjába zár, magához ölel, a szívéhez szorít, kevésbé frusztrált, kevésbé szorong, csökken a félelemérzete, hogy az ölelés oldja a stresszt. Érdekes megállapítása van Virginia Satir, amerikai pszichológusnőnek. Szerinte, napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. Tehát joggal tehetjük fel a kérdést, hogy valójában hány ölelést is kapunk naponta.

A társadalmi elvárások és normák felülírják, sokszor a szükségleteink kielégítésének lehetőségeit és módját, ezért, kapcsolatainkon keresztül próbáljuk kielégíteni őket. Mivel a felnőttek is éppúgy igénylik a fizikai kontaktust, mint a gyermekek, ám ez nem mindig elérhető, megelégszünk jelképes, emocionális „simogatásokkal”, állítja Eric Berne kanadai pszichoterapeuta, aki egy egész személyiség elméletet és terápiás irányzatot teremtett meg, és Az emberi játszmák című könyve alapján lett világszerte ismerté. Berne definíciója szerint a simogatás „a társas érintkezés alapegysége”.  A simogatás, azaz  „stroke”, illetve „elismerés” cseréje történik a társas érintkezések, kapcsolatok alkalmával, ez az amit adunk-kapunk.

A simogatások cseréje a tranzakció, s ebből alkotta Berne, a „Tranzakcióanalízis” (TA) kifejezést, ami egész irányzatának a nevét is megadta és a társas interakciók dinamikájának leírására is szolgál. A simogatás, érintés, elismerés, a stroke igen széles értelemben értendő, így van fizikai, mint amilyen az ölelés, és verbális, amikor pl. „bókot” adunk a másiknak vagy egyszerűen azt mondjuk neki, hogy „Bírlak téged”. De a „simogatás” lehet pozitív stroke, a dicséret vagy az elismerés, és negatív stroke is, mint a szidás, vagy az elmarasztaló ítélet. Megkülönböztetnek feltételes strokeot, ami azt célozza, amit csinál az egyén, és feltétlen strokeot, ami arra vonatkozik, ami az egyén („arra vonatkozik, ami vagy”). Lehetnek egyszerűek vagy rejtettek is, és ezen belül léteznek további simogatások, strokeok is.

Például egy filmszínész „simogatást” meríthet a hódolók heti több száz leveléből, egy tudós viszont beéri egy nagyra becsült mester egyetlen „simogatásával”.

A tranzakciós elmélet szerint, a „játszmák” kapcsolatainkban, többek között, a strokeok begyűjtésére, a szükségletek kielégítésére szolgálnak, hisz szükségünk van simogatásokra, sokszor lényegtelen, hogy milyen társas érintkezés biztosítsa ezt, mert biológiailag, ez is előnyösebb, mint az érintkezés hiánya. Az emberek pedig sokszor az intimitás igényéből fakadóan bocsátkoznak játszmákba, mert ezek pótolhatják a valódi kontaktust.

Bárhogy is nevezzük és fordítsuk, életbevágó szükségletünk az érintés, a simogatás, bármilyen formában kapjuk és adjuk, és bárhogyan is nevezik. Adjunk és kapjunk, ha csak lehet valódi érintést, simogatást. Élet és mentális egészséget mentő lehet.

Felhasznált irodalom:

1.Tausz Katalin, A gyermeki szükségletek, https://www.google.rs/?gws_rd=cr,ssl&ei=-ZsZUrWNHdGKswbu9oGABw#q=csecsem%C5%91+alapvet%C5%91+sz%C3%BCks%C3%A9gletei

2.http://old.integralakademia.hu/fileadmin/inta/jegyzetek/2_ev/12_emberi_kapcsolatok_fejlodese/tranzakcioanal%C3%ADzis/tranzakcioanalizis.ppt

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2017 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor