Tudta-e?
hogy kiterjesztett napelemtábláival jelenleg a Nemzetközi Űrállomás az éjszakai égbolt legfényesesbb "csillaga", ennek következtében a Vénusz a második helyre szorult?

180. szám - 2019. szeptember

A framing vagy keretezés, mint manipulációs módszer

Senki sem szereti, ha megvezetik, ha átverik. A politika, a média azonban nagyon tudatosan használ olyan módszereket, amik finoman szólva nem tisztességesek.
WILHELM Józef | a szerző cikkei

3

A tényeknek a csűrése-csavarása a különféle cikkekben, politikai kampányokban, beszédekben már több ezer éves dolog. A szavakkal való játék, az idők folyamán egyre csiszolódik. Ilyen manipulációs módszer a framing, ami ennek az írásomnak a témája.

Sokan ismerik a következő kifejezéseket: ”a szavak ölni tudnak…, sokszor kíméletlenebbül, mint a tettek…” vagy a következőt: „csontig hatoló szavak”. Mindannyian éltünk át már olyan élethelyzeteket, amikor méltatlan, igazságtalan szavakkal illetek minket, vagy a munkánkat, az alkotásunkat. Ez bizony nagyon tud fájni! Ebben az írásomban azonban nem erről, a nyílt támadásról, azaz irigységből, bosszúból vagy butaságból elkövetett szóbeli agresszióra, vádaskodásra, lekicsinylésre akarok kitérni, hanem egy olyan manipulatív kommunikációs technikáról szólnék, amelynek célja, hogy szép szavakkal, pozitívnak, előnyősnek ható szövegkörnyezettel rávezessenek minket olyan gondolatokra, vagy rávegyenek bennünket olyan dolgokra, amelyekkel más körülmények között nem értenénk egyet. Ennek a módszernek az a hátulütője, hogy nem tudunk róla, így csak akkor kezd fájni, ha rájövünk, hogy becsaptak, átvertek bennünket.

Mint már több előző cikkemben is említettem, a pszichológia fejlődésének eredményeit a politika, a média szereplői nagyon tudatosan használják manapság. Egy ilyen eszköz a kezükben a framing is. Ez az angol eredetű kifejezés egy olyan meggyőzési eljárást jelent, ami úgy manipulál velünk, hogy egy adott tényt „emészthető” szóbeli keretben tálal nekünk, a média fogyasztóinak.

A wikipédia ezt így fogalmazza meg! Idézem: „ A keretezés különböző típusai a siker vagy sikertelenség frame és a nyereség vagy veszteség frame. A siker-sikertelenség keretezés például: „Ha aláveti magát a műtétnek, akkor 90% esélye van a túlélésre.” (pozitív keretezés) „Ha aláveti magát a műtétnek, akkor 10% esélye van arra, hogy nem éli túl.” (negatív keretezés) Nyereség-veszteség keretezés: „Ha szedi a hipertenziós gyógyszereket, akkor valószínűleg fog játszani az unokáival” (pozitív keretezés) „Ha nem szedi a hipertenziós gyógyszereket, akkor valószínűleg nem fog játszani az unokáival” - negatív keretezés)[2]

A keretezést pszichológusok is használják, amikor például újrakeretezik a kliens által elmondott információt egy átfogóbb, objektívabb kijelentéssé. Például a kliens azt mondja: "Engem senki sem szeret". Ezt a pszichológusa újrakeretezheti úgy, hogy "Ha jól értem, úgy érzed téged senki nem szeret". Ezzel kreált a definitív tényként kezelt gondolatból egy szubjektív véleményt, és ez utat nyithat a gyógyulás felé.

Azonban nemcsak a pszichológusoknál létezik az átkeretezés ("reframing") jelensége. Körülbelül a 2000-es évektől jellemző a médiára, hogy a korábbi igaz/nem igaz, jó/nem jó az adott közönségre nézve szempontok helyett a saját érdekeit figyelembe véve új kontextusba helyezi az adott tényt. Tehát fontos tulajdonsága ennek a technikának, hogy magát a tényt nem változtatja vagy kérdőjelezi meg, pusztán egy másik keretbe helyezi. Különösen központi fontosságú politikai témák esetén.”  -  https://hu.wikipedia.org/wiki/Framing

A pszichológiai kutatásokból tudjuk, hogy az esetek döntő többségében nem a tények határozzák meg a politikai döntéseket, hanem az érzelmi, értelmezési keret. Ha egy tényt olyan értelmezési, érzelmi keretbe foglalunk, ami felébreszti bennünk a félelmet, veszélyt, akkor másképp reagálunk, mintha nyugodt körülmények között mérlegelhetnénk a tényeket. Ám ez fordítva is igaz, vagyis ha valami veszélyesről, vagy számunkra hátrányos dologról azt állítják, hogy az nem is annyira félelmetes, káros, akkor is másképp döntünk, mintha pontosan ismernénk a valóságot. Tehát a szövegkörnyezeti keret (lehetne szóbeli köretnek is nevezni, amivel beetetnek bennünket) aktiválta belső, érzelmi hang az, ami meghatározza, hogyan érzékeljük a számunkra tálalt politikai tényeket. Az emberi gondolkodást kutató szakemberek ezért már régóta megállapodtak abban: a nyelv a politika egyik legfőbb eszköze. Pontosabban szólva, egy tény értelmezései szövegkörnyezete befolyásolja a mindennapi, de a politikai gondolkodásunkat, véleményünket, cselekedeteinket.

Legfőbb ideje, hogy észrevegyük a naivitásunkat, és felismerjük a politikai beszédek manipulatív voltát. A framing egy olyan kommunikációs eljárás, amellyel meghatározzák, hogyan gondolkodjunk és cselekedjünk azokról a témákról, amiket a politika elénk tálal, például az adókról, az új munkaügyi törvényekről, a terrorizmusról, a bevándorlásról. Az utóbbi napokban például egy az egészségügyet érintő kérdés kapcsán lehet egy ilyen framingre felfigyelni. Íme, az idézet: „Az egyik nagy újdonság a kötelező szűrővizsgálatok bevezetése lesz; ha a jogszabályt a képviselők elfogadják, azok a polgárok, akik nem mennek el szűrővizsgálatra, büntetésre számíthatnak. Az egészségügyi tárca vezetője szerint az állam így akar fellépni határozottabban a rosszindulatú daganatos megbetegedések megelőzése, illetve korai felismerése érdekében.” A szöveg második mondata az, amit nyereség keretezésnek, pozitív framingnek nevezhetünk. (Olvassák el még egyszer az idézetet!) A valóságban arról van szó, hogy aki nem megy el kötelező szűrésre – amennyiben törvényerőre emelkedik a javaslat – az büntetésből a saját zsebéből lesz kénytelen fizetni a gyógykezelésének egy jelentős hányadát. Nesze neked egyenjogúság az egészségügyben! Vagyis már megint a demokrácia tisztességtelen megtaposásának lehetünk a szemtanúi!

Visszatérve a framingre, ezzel a technikával biztosítja a hatalom a közös államügyekben való gondolkodás számára hasznos irányvonalát, miközben a demokrácia látszatát kelti. A framingelt híradókat, politikai beszédeket hallgatva pedig azt gondoljuk, hogy önmagunk alakítottuk ki a véleményünket, meglátásunkat bizonyos fontos dolgokról, hiszen alig páran ismerik ezt a manipulációs, átverési technikát. Így alakul ki egy nemzet gondolkodása, és ebből csinál politikát az, aki éppen hatalmon van. Tehát a hatalom nem a való tények mérlegelésével hoz döntéseket, hanem érzelmi alapon kicsikart átveréssel, úgy, hogy közben a tömeg azt gondolja, a javára fogadtak el egy új törvényt, rendeletet, döntést.

A düh, a harag, a félelem, a kiszolgáltatottság sohasem voltak jó tanácsadók, ahogy az elaltatott veszélyérzet sem. Ezeket framingek segítségével alakítják ki bennünk az aktuális közügyekkel kapcsolatban! Ezért fontos, hogy különböző forrásokból tájékozódjunk. Ne csak a fő médiacsatornákon föltálalt és megrágott szavakat, frázisokat szajkózzuk, visszhangozzuk, hanem járjunk utána a valóságnak az alternatív média segítségével. Így válhatunk meghatározóivá a saját és az egész emberiség igazi fejlődésének!

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2019 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor