Mi fán terem a címkézés

Ha tanulmányozni kezdjük a címkézés kérdését, azt látjuk, hogy címkézés nem egyféleképpen használatos. Különböző tudományterületekkel összefüggésben jelentheti a tárgyak vagy személyek bizonyos kritériumok vagy jellemzők alapján történő kategorizálását, megjelölését vagy osztályozását. Ha megpróbáljuk közelebbről meghatározni a címkézés fogalmát, óhatatlanul a szótárakat, lexikonokat lapozzuk fel. A Sulinet tudásbázisban a következőt írja róla a „Nyelv és a befolyásolás”[1] címszó alatt: „Egy személyről alkotott ítélet, amely meghatározza a vele szembeni viselkedést.” A nyelvi manipulációként nevezi meg, és érzelmi manipulációként tekint rá, mert „nézetkülönbségből adódó vita esetén az egyik fél a másikat kedvezőtlen színben tünteti fel, negatív képet rajzol róla (’felcímkézi’). Így annak érvei szinte maguktól összeomlanak, hiszen az azokat képviselő vitapartner személye válik hiteltelenné. Ilyen esetben a nyelvet nem gondolati-logikai meggyőzésre használják, hanem voltaképp az érzelmi befolyásolás eszközeként.”

Annak is tudatában kell lennünk, hogy a politikai ellenfelek előszeretettel használják ezt a nyelvi manipulációt, lejárató hadjárataik során, amikor nem feltétlenül érveket, politikai programokat ütköztetnek meg, hanem címkéznek, lejáratják a másikat a közvélemény előtt. A címkézés számos területen jelentős szerepet játszik, például a szociológiában, a pszichológiában, a marketingben és a termékcsomagolásban is. Tehát, igencsak széles tartalommal büszkélkedhet a fogalom. A közélet szempontjából, ha megismerjük a címkézés jelenségét, az segít megérteni a napi politikai eseményeket is. De mit is jelent a „címke” a „címkézés”? A címkézés jelenthet termékcímkézést (a matricákat, címkéket vagy a csomagolóanyagokon található nyomatokat), lehet figyelmeztető címkézés (figyelmeztető üzeneteket, szimbólumokat vagy táblákat helyeznek el a termékeken, területeken vagy környezeteken, hogy figyelmeztessék az egyéneket a lehetséges kockázatokra, veszélyekre vagy veszélyekre). Ezek mellett van pszichológiai címkézés, is, amikor „az egyének viselkedési, kognitív vagy érzelmi jellemzői alapján történő kategorizálásának folyamatára vonatkozik. Az ilyen típusú címkézés gyakran előfordul a pszichológia és a pszichiátria területén. Ez magában foglalja a meghatározott mentális zavarokkal vagy állapotokkal küzdő egyének diagnosztizálását és osztályozását, elsősorban a tünetek és a megfigyelhető tulajdonságok alapján.” A címkézés negyedik fajtájaként, a társadalmi címkézést nevezik meg, amelyet társadalmi címkézésnek vagy társadalmi kategorizálásnak is neveznek, magában foglalja az egyének társadalmi csoportokba vagy kategóriákba sorolását a közös tulajdonságok, szerepek vagy státusok alapján. Ez a címkézés fajta, erősen befolyásolja a társadalmi identitást, a csoportközi kapcsolatokat, valamint a sztereotípiák és előítéletek kialakulását. Ezek a címkék nemzetiségtől, etnikai hovatartozástól, vallási hovatartozástól, szakmai szerepkörtől, nemi identitástól vagy politikai irányultságtól származhatnak. Lehetővé teszik az emberek számára, hogy közös alapokat alakítsanak ki, megkönnyítsék a kommunikációt, és alakítsák énképüket és kollektív identitásukat.

Óvatosan kell vele bánni, mert a diszkriminációt és a hierarchikus hatalmi struktúrákat is elősegítheti a társadalmon belül. Az egyes címkékkel kapcsolatos előzetes elképzelések, sztereotípiák és elfogultságok esélyegyenlőtlenséghez, társadalmi kirekesztéshez vagy bizonyos társadalmi csoportok marginalizálásához vezethetnek. Írja az egyik címkézéssel foglalkozó cikkben.[2] 

Általában nem szoktunk foglalkozni azzal, hogy hogyan is dolgozzuk fel a világból jövő információkat, hogyan teszi az ember önmagának érthetővé a világot. A kutatók megállapították, hogy az emberi agy, a természeténél fogva úgy működik, arra törekszik, hogy a világból jövő indomrációkat, és magát a világot is, rendszerezi így téve értehtővé azt. Manapság, olyan környezetben élünk, ami túl van terhelve különböző információkkal, és ezért lett az egyszerűsítés létfontosságú, különben túlterhelődne a gondolkodásunk a millió részlettől, amit figyelembe kéne venni. Az egyszerűsítés céljából az emberi agy mentális kategóriákat hoz létre, amelyek segítik a gyors döntéshozatalt is. Lényegében a címben szereplő címkézés, avagy skatulyázás egyfajta kognitív stratégia, hogy a komplex valóságban könnyebben el tudjunk igazodni. Igaz a címkélzésnek vannak hátulütői is, amikor túlzó vagy torz az egyszerűsítés. Fontos a gondolkodásban ez a címkézés, mert az egyéni megítélés mellett, befolyásolják, szinte észrevétlenül a társadalmi viszonyokat is. Kettős természete miatt fontos minél jobban megismerkedni a a címkézéssel, mert az eligazodás mellett, ha nem vagyunk tudatában ennek a gondokodási stratégiának félreértésekre kerülhet sor, előítéletek és korlátozó gondolkodásmód is jelen lehet.

A címkézés azonban nem csak a politikai életben fontos folyamat, hanem jelen van kicsiknél, nagyoknál egyaránt. Számtalan helyzetben megtalálható, az utcán, az óvodában, az iskolában, a munkahelyen. Sajnos, fel sem tűnik már, hogy milyen gyakran látjuk el egymást címkékkel. Lépten-nyomon címkéket ragasztunk egymásra, és ezek alapján tesszük a megfelelő skatulyába egymást. Ilyenek hangzanak el gyakran, hogy a másik „buta”, „okos”, „hülye”, „jó fej” stb., de van, amikor önmagunkra is ráragasszuk a címkét. Pl. már én is mondtam magamról, hogy „Jaj, de béna vagyok!”. A többségben, a gyerekekben és a felnőttekben is, a szorongás érzése jelenik meg a skatulyázástól. Ilyenkor azt vesszük észre, hogy félelem jelenik meg attól, hogy mit gondolnak rólunk mások. Ezt védekezésként teszi az ember, tehát nevezhetjük „védekezési mechanizmusnak” is. Ezzel önmagunkat védjük mások címkéitől úgy, hogy önmagunkat címkézzük fel, és azzal is védjük magunkat a másikkal szemben, hogy a másikat címkézzük fel. A kognitív viselkedésterápia is foglalkozik a címkézéssel és annak hatásaival, így stratégiát is ajánl a címkézés elkerülésére, arra, hogy átszoktassuk magunkat a mindenki számára egészségesebb meghatározásra, hisz az élet egy dinamikus folyamat, mi magunk is minden percben változunk, a címke viszont statikusságra, állandó állapotra utal. A viselkedésterápia ajánlása, hogy címke helyett, csak „viselkedéseket” írjunk le. Pl. a „de hülye vagyok” helyett, inkább azt mondjuk, hogy „most ezt nagyon elrontottam”. „A címkézés esetében a személyt, az Én-t pecsételjük meg, a viselkedés leírásában magát a viselkedést, miközben az Én továbbra is „csak” Én marad (se nem buta, se nem okos, se nem... csak Én)”.

Források:

1.Címkézés /Nyelv és befolyásolás, https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/szakkepzes/egeszsegneveles/pszichologia/altalanos-lelektan

2. „Okos vagy! Ügyes vagy! Te buta!” - Címkézés a mindennapokban, https://www.abcterapia.hu/blog/item/40-okos-vagy-ugyes-vagy-te-buta-cimkezes-a-mindennapokban

3. Mi a 4 típusú címkézés?
https://hu.fillingauto.com/info/what-are-the-4-types-of-labelling--92144877.html