Gerhard Roth (80) filozófus-agykutató. 1971-ben majdnem meghalt, amikor autóját elütötte egy vonat. „Olyan boldog, mint ezekben az öntudatlan percekben, még sosem voltam. Hihetetlen öröm és jóérzés töltött el, egész életem lefutott előttem.”
Carola Brauner 23-évesen lett terhes, amikor elpattant a magzatburka. Mielőtt a narkózis hatott volna, úgy érezte, kint lebeg, test nélkül, az űrben. Egy természetfölötti lény egy erős fény felé vezette. „Ez az én otthonom”. Ám a belépést nem engedte: „Te még meg kell, hogy valamit érts!”
A lakosság 4-15%-a él át halálközeli élményt, minden kultúránál, világnézettől függetlenül. (? Minden tizedik? RS). Különösen az újraélesztettek 15%-a mesél is élményéről. Ha megáll a szív, az ember 8 mp után elveszti eszméletét, 60 mp után leáll a légzése – beáll a klinikai halál. Az agy O2 híján takarékmódra kapcsol, az agyaktivitás megszűnik. 10-20 perc múlva a biológiai halál is beáll.
Vajon ezek a tapasztalatok a lélek halhatatlanságát és a túlvilágot igazolják? A kutatók szerint a test messenger anyagai hallucinációkat okoznak. Jens Dreier, a berlini Charité neurológusa: „A halál folyamata nehezen kutatható.” Az intenzíven az élet megmentése a cél, nem a kutatás. Ami hozzáférhető, a visszatértek beszámolói. Az US-pszichiáter, Raymond Moody, 15 jellegzetes élményt ír le. Gyakori egy alagútból egy erős fény felé való átmenet. Mások meghalt rokonaikról mesélnek és egy természetfölötti lényről, aki viszi vagy épp visszafordítja őket. Az egész életre való visszatekintés is gyakori. Sokan testüket látják kívülről, mintha lelkük úszna. Megint mások mindentudóknak hiszik magukat, akik látják a jövőt. Az érzések általában nagyon kellemesek, csak minden 5. érez mély félelmet, magányt vagy kínt.
Ilyen élményről azok is beszámolnak, akik nem voltak életveszélyben, pl. hegymászók oxigénhiánynál. Epileptikusok vagy altatottak is élnek át hasonlót – de elő is lehet idézni bizonyos agystimulussal. Dreier: „Halál előtt az idegsejtek töltései egymás után kioldódnak, mint egy rövidzárlatkor.” A sejtek még aktívak, de funkciójuk erősen zavart. A Charité-ben agyvérzés után a páciensek fele egy másodikat is átél. Ez többnyire észrevétlen, mivel kómában vannak. D. a kitolódott gutaütést próbálja előrelátni, hogy még időben segíthessen. A roham oka az ún. spreading depolarisation lehet. Ez az idegsejtek kisülése, amely hullámszerűen végigmegy az agyon. D. egy eljárást fejlesztett ki, amivel ezeket az agyi folyamatokat mérni képes. Ehhez a beteg agyfelületére elektródákat rögzítenek. Az ilyen kisülési folyamat nemcsak véráramzavarnál, hanem minden halálnál bekövetkezik. A mérések tovább folytak a meghaltaknál is, így sikerült az elhalálozás egész elektrokémiáját bemérni. Az idegsejtek energiát tárolnak, amit O2-ből és glukózból generálnak. Ha a sejtek inaktívak, belső töltésük negatív. Ha jelt küldenek, rövid időre pozitívvá lesznek. Hogy a feszültségesés állandó legyen, arról a membránpumpák gondoskodnak. O2-hiánykor az idegsejtek védőállapota megváltozik: magjuk még jobban negatív lesz, hiperpolarizáció lép föl. Energiatakarékra kapcsolnak, míg az agy vérárama újra be nem indul. Ám ha hosszabb ideig nincs O2, a membránpumpák leállnak – az idegsejtek sorban kisülnek, 3 mm/perc sebességgel. Utoljára aktiválódik minden idegsejt, ez okozza az elképesztő képeket.
Ám a kisülési folyamat megállítható, ha idejében újraélesztjük a beteget. Teljesen föl is gyógyulhatnak. Az agy egy beépített mechanizmussal rendelkezik, amely még egy kicsi életidőt kicsikar. Ha a reanimáció sokat késik vagy elmarad, az idegsejtek 5-10 perc múlva elhalnak. A természet, úgy tűnik, a halált egy kellemes folyamatnak állította be. D.: „Amikor a túlélési küzdelem véget ér, valami izgalmas történik. Ezt én szépnek találom.” Fölösleges félnünk a haláltól. Ha fájdalmak lépnek föl, azokat csillapítani kell.
A halálközeli élmény óriási erővel hat. Carola Brauner: „Engem alapvetően megváltoztatott.” Korábban nagyon komoly és kritikus volt. Most a dolgok menetére egyfajta ősbizalommal tekint. Könnyedebb, gondtalanabb, vidámabb lett. „Az élet minden napját élvezem.” Berlinben egy beszélgető csoportot szervezett, ahol a hasonlót átéltekkel találkozik. „Számunkra ezek a hihetetlen történetek reálisak.” G. Roth balesete után tapasztalatai okait kutatta. „Ezek kizárólag egy súlyos agysérülés következményei – a halálhoz semmi közük. Az emberi lélek az agy és környezete kölcsönhatásának terméke.”
A halál után számunkra semmi sem jön.
Neue Zürcher Zeitung, 22. 1. 2023
Das letzte Feuerwerk
KOMMENT
Ne múljék el nap ének és tánc nélkül!
RS
.jpg)
