- Heti Ajánlat
- Természet
- Történelem
- Kultúra
- Nyelvtudomány
- Életmód
- Technika
- Tudósok
- Közélet
- Diákoldal
- Olvasóink küldték
- Tanítástan
- Pszichológia
e-Learning
- Tudta-e?
- A világ oxigénkészletének 60%-át a világóceánban élő növényi planktonok szolgáltatják.
230. szám - 2023. november
Pleonazmus a szóalkotásbanA stilisztikában a szószaporítás, vagy idegen szóval pleonazmus hibaként ismert jelenség, amely abban nyilvánul meg, hogy a mondanivaló erősítésére, nagyítására való törekvésből a beszélő fölösleges szavakkal terheli meg a mondatot. Az egyszerű szóismétlés fogalmazásbeli ügyetlenségre, a kellő stílusérzék hiányára vall.
|
2
|
A tulajdonképpeni pleonazmus abban nyilvánul meg, hogy két hasonló vagy azonos értelmű szót használunk fölöslegesen, vagy pedig olyan szavakat ismétlünk, amelyek azonos jelentéselemeket, fogalmi jegyeket hordoznak. Például: Az ütközés következtében a gépkocsivezető nyomban eszméletét vesztette. (A mondatban nincsen szükség a nyomban határozószóra, mert eszméletét veszti tárgyas szerkezet kellőképpen kifejezi a történés pillanatnyiságát.); Az ügyeletes gyorsan a baleset színhelyére sietett. (Itt viszont a gyorsan szó a fölösleges, ha már a siet igét használjuk.); A tárgy formájának az alakját gyakorlati szempontok határozzák meg (Választani kell két dolog közt: vagy a tárgy formáját vagy a tárgy alakját!); A hideg jégtől libabőrös lett a lába. (Teljesen fölösleges a hideg jelzővel utalnunk a jég milyenségére, mivel nincsen meleg jég, hogy szembeállítsuk vele.) A szóismétlés szürkíti a fogalmazást. A beszélő olykor nem is veszi észre, hogy ugyanazt a szót kétszer is használta a mondatban. Például: Nagyapám ott volt a szobában, pipa volt nagyapa kezében (…pipa volt a kezében). A vizsgálatra kirendelt személy hamarosan megkezdte a vizsgálatot. (…hamarosan megkezdte a munkát.) Sajátos módon nem mindig számit stílushibának a szószaporítás, olykor szóalkotási módként is jelentkezik. Ha megfigyeljük azokat a szavakat, amelyek más nyelvekből kerültek a magyarba, azt tapasztaljuk, hogy egy részük felemás összetétel: csupán az utótagjuk az idegen eredetű, előtagjuk eredeti magyar szó: sorrend, kőszikla, szóbeszéd, felebarát, perpatvar, szélvihar. A sorrend utótagjában a szláv red szót ismerhetjük fel, a kőszikla utótagjában a szintén szláv skala főnevet, a szóbeszéd a beseda szóval van kapcsolatban, a felebarát a brat főnévvel, a perpatvar a szláv potvor származéka, a szélvihar az ugyancsak szláv vihoré. Olyan mellérendelő összetételek is létrejöttek a magyar nyelvben, amelyeknek nem utótagjuk az idegen eredetű, hanem előtagjuk. Ilyen például a dúsgazdag, a csicseriborsó, a fátyolkendő, a zsöllyeszék, a fogolymadár, a csertölgy. A dúsgazdag előtagja eredetileg olasz szó volt (doge), a csicseriborsóé latin (a cicer szó bagolyborsóra vonatkozik), a fátyolkendőé szintén latin (a faciale 'izzadságtörlő arckendő' értelemben volt használatos), a zsöllyeszék is latin szóval van összefüggésben, a fogolymadár viszont némettel (Vogel), a csertölgy pedig szlávval (cer). Az efféle összetételek voltaképpen pleonasztikusak. Előtagjuk és utótagjuk nagyjából ugyanazt jelenti. Vajon miért jöttek létre ilyen szószaporításos formák? A magyarba került idegen szavak egy része a jövevényszóvá válás útján egy olyan szakaszon is keresztülment, amikor még a beszélők többsége számára értelmezésre szorult. Ez általában valamely hasonló jelentésű magyar szóval történt. Értelmező szerepben nemcsak tősgyökeres magyar szavak fordultak elő, hanem korábban meghonosodott idegen eredetű szavak is. A tölgy szó például a kaukázusi oszét nyelvből került a magyarba, a borsó és a szék a törökből satöbbi. Ezek a pleonasztikus szavak azért maradtak fenn a nyelvben, mert feledésbe merült létrejöttüknek valódi oka, és sajátos jelentéstani vagy stilisztikai szerepet kaptak. Például a szóbeszéd ma alaptalan híresztelésre vonatkozik, a perpatvar veszekedésre, a dúsgazdag nagyon gazdagot jelöl, a sorrend sort alkotó személyek, dolgok egymás melletti vagy utáni rendje. Esetükben tehát a szószaporítás indokoltnak bizonyul. |
Kapcsolódó cikkek
- Tatárok helységneveinkben
- A know-how és köznyelvi szinonimái
- Gárdonyi Géza - velünk élő?
- Nyelvi vitafórum
- Félrecsúszott vonzatok
- Az ember tragédiája és Madách filozófiája
- Számítógépes igék
- Európaiságunk és az idegen szavak
- „Európának lelket, lelkületet és értelmet kell adni”
- Az -alja utótagú helységnevek
- Egy hagyományos helynévforma
- Az időmérés nyelvi vetülete
- Új kötettel bővült „A magyarság megtartó ereje” című sorozat
- Hivatali stílusunk bonyolultsága
- Könyvgerilla: belopja könyvét a könyvtárakba
- Kémiai elemek névcseréje
- Ácsokkal összefüggő helynevek
- Égitestek névalakja
- Nyelvjárási vagy regionális?
- Fogalommá vált személynevek
- Helységet túlélő nevek
- A selypesség és a dadogás
- Nyelvi szemlélet a fogalmak tagolásában
- Az írógép-helyesírás
- Egy latin eredetű szócsalád a magyarban
- Lehet pozitív a diszkrimináció?
- A nyelvi műveltség viszonylatai
- Madárszereplős szólások
- Különleges -ékony, -ékeny képzős melléknevek
- Műveltető képzős ige tárgyassá válása
- A felújított székváros
- Török eredetű -or, -ör végű szavak a magyarban
- Szerb szóalakok hatása a magyar beszédre
- Le- igekötős igék idegenszerű használata
- Jogi szavak a köznyelvben
- Kérdő szállóigék
- Sajátos alakú helynevek
- Kandi kamera
- A fortély kifejezőeszközei
- Nemzetközinek vélt szavak
- Köznévvé vált földrajzi nevek
- Fókuszban a nyelv
- Nemes Nagy Ágnes gyermekverseinek helye és szerepe az anyanyelvi kompetencia fejlesztésében
- A szórend és az érthetőség
- Addig utalószavas közmondások
- Fővárosok elnevezése
- Hagyományos hosszmértékek
- A multikulturáltság és a multikultúra
- A hadarás és a tempóváltás
- Az anyanyelv
- A nyelvérzék
- A nyelv és a közösség
- A magázás eredete
- Ki köszön előbb?
- Jelentéstapadás a magyarban és a szerbben
- Ékesszólással való meggyőzés
- Emlékezzünk!
- A félnyelvűség jelensége
- Magyar közmondások szerb megfelelői
- Származékszó magánhangzójának megrövidülése
- Vonzatok közötti jelentésmegoszlás
- Idegen szavak alakváltozatai
- Szentek a magyar nyelvben
- Hogyan nevezzük bútorainkat?
- A megengedő "is" hagyományos és analógiás szórendje
- Szavak indokolatlan felcserélése
- Az -atag, -eteg képzős főnevek és melléknevek
- A bennünk élő Arany János (1817-1882)
- Mellékmondatban való tagadás
- Könyvek és olvasási szokások a 21. században
- Téves alakban állandósult szavak
- Beszélni nehéz
- A szóláskeveredés
- Köszönést helyettesítő mondatok
- A nemzetközi szavak
- Szerb szókapcsolatnak megfelelő magyar szavak
- Ígéretes lehetőség a fiatalok számára
- A lényeg elsikkadása a sajtónyelvben
- Idegen észjárást követő igék
- A lustaság fél egészség!
- A méterrendszer előtti hosszmértékek
- A szerb nyelv -ov toldalékos magyar jövevényszavai
- Hogyan és miért avulnak el a szavak?
- Fölöslegesnek látszó összetételek
- Mondd meg, milyen állat vagy! És én úgy foglak szólítani…
- Sőrészek és olajütők nyomában
- Hogyan beszélhetünk a hallgatásról?
- Idegen szavak magyar megfelelői
- 360 éves a Magyar Enciklopédia
- Az idők árját ismerő
- A valakin vagy valamin múlik vonzat használata
- A beszédhangok időtartamának megkülönböztetése
- Gondolatok Andrej Platonov Csevengur című művéről
- Összevonással létrejött szavak
- Régi gyártók, mai gyárak
- A kommunikáció történetének rövid áttekintése
- A királyok imádása
- A malediktológia rövid áttekintése
- A francia nyelv nemzetközi szerepe
- „Szárnyati Géza malacra” - Irodalmi és nem irodalmi kommunikáció
- Szerkezetileg kötött jelentésű szavak
- Hogy néz ki és hogyan viselkedik egy boldog magyar?
- Helyesírás a számítógépek korában
- A többnyelvűség értéke
- A magyar bútornevek eredete
- A nyelvhelyesség szociológiája
- Szavak felcserélése
- A tegezés és a magázás
- Eredetinek látszó német jövevényszavak
- A határon túli magyar nyelvi nehézségei
- A gyorsolvasás jelentősége
- Pontosság az ismeretterjesztésben
- Olvasóink ajánlata