Köznevesült keresztnevek

Erre leginkább nyelvjárásokban kerül sor, a szleng is élni szokott ezzel a lehetőséggel, olykor pedig a köznyelvben is felbukkan köznevesült keresztnév vagy utónév. A dávid Győr-Sopron megyében kékes színű gömbölyű szőlőfajtára utal, a franciska szintén szőlőfajtát jelöl a Dunántúlon, a jánost 'mesterlegény' értelemben használják a Békés megyeiek, a lukács Szegeden szép, hasas, csúcsos szájú bögrére vonatkozik, ugyanitt az ilona 'apró, zsíros húsú hal' jelentésben szerepel, a miksa lapos, keskeny karimájú kalap Hajdú-Biharban, a mózest egérre mondják a kóród-szentmártoniak, a mátyás szajkóra vonatkozik Szolnok megyében, Csucsomban, az erdélyi Tordán, Szegeden az I. világháború előtt lőrincnek mondták a közrendőrt; a tolvajnyelvben az alfonz selyemfiút jelent, a dezső dollárt, az egon gyengeelméjűt, a malvin pedig butát, ostobát, mamlaszt.

Némelyik keresztnévi eredetű köznév többféle jelentést is hordoz: a jakab mezőtúron egérárpa, Szabolcsban körtefajta, Bács-Kiskunban és Tolnában pedig szőlőfajta, az imola a Csallóközben hosszú, vékonyszárú fűfajta, Gyergyóban viszont moha.

Gyakran becenévből lesz köznév. A juliska Szabolcs-Szatmár megyében 'rokkán a kereket a pedállal összekötő rúd', a jóska Püspökladányban 'bőrből font, domború hátú gomb', a gyuszi Szabolcs-Szatmár megyében 'krumpliból készült ételfajta', a marci kenyérfajta a Székelyföldön, a Felvidéken, Nagyváradon és Zilahon, a manci Nógrád megyében 'vastag fekete szövetszoknya', a jutka a Dunántúlon 'nyelves, feleselős személy', a kató Cserépfaluban 'katicabogár'; az argóban a pali mamlaszra, ostoba, becsapható férfira vonatkozik, a józsi nagykabátra, az andris rendőrre, a marci kenyérre, a mari nőre, a zsuzska pénzre. Többféle jelentése is van a laci főnévnek ('italhűtő edény', ill. 'az evőeszközök elmosogatására szolgáló edény' Veszprém megyében), a katinak ('valakinek a kedvese', ill, 'tekerő, nyenyere', Csongrád megyében), a jankónak ('faragószék' Dormándon, 'kétágú fadarab a boglyát felemelő rúd megtámasztására' Füzesgyarmaton, 'rokkán a pedált a kerékkel összekötő rúd' Homoródszurdokon.)

A keresztnév összetételi tagként is köznevesülhet. Erről tanúskodik a miskakancsó, a jutkakorsó, a flóriánvíz, a fésűsmiska, a fordítspista, a megjöttjános, a ciframaris, a haskómarci, a kandiklára, a maszatjankó, a kakukkferkó, a kukamatyi, a bélpali, a gégegyurka, a palimadár, a lacikonyha, a keljfeljancsi stb. A miskakancsó névadója Szt. Mihály, kinek szüret idején van a névünnepe. Ennek a hajdú-bihari tájszónak a párja a jutkakorsó (olyan cserépedény, amely nőalakot ábrázol). Régen a szegediek flóriánvíznek nevezték a sört (ugyanis nem sokra becsülték). Szekszárdon a fésűsmiska a piperkőc szinonimája (aki sokat törődik külsejével). Köpönyegforgató személyre mondják Vácott azt, hogy fordítspista. A megjöttjános olyan férfira vonatkozik a Kiskunságban, aki egyedül, vagyontalanul érkezett idegenből. A ciframaris kicicomázott, kirívó öltözetű ember gúnyneve Debrecenben. A haskómarci Kiskunhalason él, nagy hasú személyt jelöl. A kandiklára Borsod megyében használatos, kíváncsi lányra utal. Maszatos kisgyerekre mondják Gyulán, hogy maszatjankó. A kakukkferkó kiskunsági tájszó, jelentése 'hallgatag, szűkszavú ember'. Szeged vidékén kukamatyinak nevezik az ilyent. A bélpali Köröstárkányban használatos, nagy étvágyú, sokat evő emberre vonatkoztatják. Szekszárdon a nagy ádámcsutkájú emberre mondják, hogy gégegyurka. A palimadár tolvajnyelvi szó, jelentése 'rászedhető ember'. A lacikonyha frissen sült húst árusító sátor vagy bódé a népnyelvben.