- Heti Ajánlat
- Természet
- Történelem
- Kultúra
- Nyelvtudomány
- Életmód
- Technika
- Tudósok
- Közélet
- Diákoldal
- Olvasóink küldték
- Tanítástan
- Pszichológia
e-Learning
- Tudta-e?
- A civilizáltnak nevezett világ elmúlt 3500 év történelmét végignézve csak 230 békés évet számolhatunk össze.
148-149. szám - 2017. január-február
Mellékmondatban való tagadásA mellékmondatban való tagadás régi sajátsága a magyar nyelvnek. Akkor jut kifejezésre, ha a főmondatban folyamatos cselekvést fejez ki az állítmány, a mellékmondatban pedig mozzanatost, tehát ha tartós cselekvés áll szemben pillanatnyival.
|
5
|
Egy élménybeszámolóban hallottam a következő mondatot: "Addig maradtunk ott, míg elfogyott az élelmünk." Az alábbit pedig az utcán szedtem fel: Kis híja, hogy a kombi elüti a kerékpárost! – mondta izgatottan egy járókelő a közelben beszélgető embereknek. "Nem múlik el nap anélkül, hogy meglátogatná beteg nagynénjét" – dicséri valaki a szomszédasszonyát a piacon. Miért sántítanak ezek a mondatok? Azért mert hiányzik belőlük a tagadószó. Az ilyen típusú mondatokban a mellékmondat állítmányát hagyományosan tagadó alakban használjuk, erre szolgál a tagadószó: Addig maradtunk ott, míg el nem fogyott az élelmünk. (Miután elfogyott, elmentünk onnan – mondhatjuk a gondolatmenetet folytatva); Kis híja, hogy a kombi el nem üti kerékpárost. (A logika talán nem támogatja ezt a megoldást, de a nyelvhasználatban számtalanszor csődöt mond a logikus okfejtés); Nem múlik el nap anélkül, hogy meg ne látogatná beteg nagynénjét. (Azon kívül, hogy a tagadószós forma hagyományosabb, jobban is hangzik a tagadó alakú főmondat mellett az ilyen mellékmondat). A mellékmondatban való tagadás régi sajátsága a magyar nyelvnek. Amikor a főmondat állítmánya folyamatos cselekvést fejez ki, a mellékmondaté pedig mozzanatost, akkor a nyelv igyekszik kiegyenlíteni a cselekvések jellegét, mégpedig úgy, hogy tagadószó alkalmazásával folyamatossá változtatja a mellékmondat állítmányával kifejezett cselekvést. Többnyire időhatározói mellékmondatban szokott erre sor kerülni. Az indoeurópai nyelvek szemlélete nem teszi szükségessé az efféle átalakítást. Szerintük nem addig az időpontig kell valami, amíg a másiknak a hiánya fennáll, hanem addig az időpontig, amíg a másik dolog létrejön, elkezdődik, megvalósul. A magyaros szemléletnek megfelelően a maradás feltétele az élelem megléte (míg el nem fogy), nem pedig elfogyása. A második mondat voltaképpen azt fejezi ki, hogy szinte csodával határos a baleset be nem következése, ennek volt kisebb a valószínűsége. A kombi majdnem elütötte a kerékpárost. Ha tényleg elütötte volna, akkor a járókelő a következőképpen fakadt volna ki: Nem csoda, hogy a kombi elütötte a kerékpárost. A harmadik mondatban azért van szükség a mellékmondat állítmányának tiltószóval való kiegészítésére, mert a magyar nyelvnek régi sajátsága, hogy a tagadást, tiltást, ellenkezést jelentő vagy más rokon értelmű szóval kifejezett főmondati állítmánynak megfelelően a mellékmondatban is tagadó vagy tiltó alakú igét használ. Például: Nem mulasztja el, hogy ne mondjon köszönetet.; Tiltotta nekik, hogy ne járjanak oda.; Számos akadálya van annak, hogy ez a tudományszak nálunk ki nem fejlődhetett.; Mindig ellenezte, hogy ne avatkozzanak bele. Simonyi Zsigmond szerint erre a jelenségre más nyelvekben is akad példa. Az olasz azt mondja: Egli nega, che la storia non si vera. Magyarul: Tagadja, hogy ez a történet nem igaz. Vagy egy latin példa Cicerótól: Impedior animi dolore, ne de huius miseria plura dicam (azaz: Szívem fájdalma gátol abban, hogy nyomorát tovább ne fessem.) A magyar nyelv hagyományosan olyan esetben is kedveli a tagadószavak használatát, amikor látszólag nincs is rájuk szükség. Ha értelmi szempontból fölöslegesnek is bizonyul a tagadószó, stiláris szerepben még használható, ahogyan idézett mondatainkból is látszik. Nyelvünkben a kétszeres, sőt többszörös tagadás sem ritka. Az egyik tagadószó nem érvényteleníti a másik jelentését, hanem erősíti. Például: Senki sem volt ott.; Nem ment sehova sem.; Sehol sem találom.; Soha nem volt semmi baj vele stb. Ne óvakodjunk túlzottan a tagadószók és a tiltószók használatától, színesíthetik stílusunkat! |
Kapcsolódó cikkek
- Tatárok helységneveinkben
- A know-how és köznyelvi szinonimái
- Gárdonyi Géza - velünk élő?
- Nyelvi vitafórum
- Félrecsúszott vonzatok
- Pleonazmus a szóalkotásban
- Az ember tragédiája és Madách filozófiája
- Számítógépes igék
- „Európának lelket, lelkületet és értelmet kell adni”
- Európaiságunk és az idegen szavak
- Az -alja utótagú helységnevek
- Egy hagyományos helynévforma
- Az időmérés nyelvi vetülete
- Hivatali stílusunk bonyolultsága
- Új kötettel bővült „A magyarság megtartó ereje” című sorozat
- Könyvgerilla: belopja könyvét a könyvtárakba
- Kémiai elemek névcseréje
- Ácsokkal összefüggő helynevek
- Égitestek névalakja
- Nyelvjárási vagy regionális?
- Fogalommá vált személynevek
- Helységet túlélő nevek
- A selypesség és a dadogás
- Nyelvi szemlélet a fogalmak tagolásában
- Az írógép-helyesírás
- Egy latin eredetű szócsalád a magyarban
- Lehet pozitív a diszkrimináció?
- A nyelvi műveltség viszonylatai
- Madárszereplős szólások
- Különleges -ékony, -ékeny képzős melléknevek
- Műveltető képzős ige tárgyassá válása
- A felújított székváros
- Török eredetű -or, -ör végű szavak a magyarban
- Szerb szóalakok hatása a magyar beszédre
- Le- igekötős igék idegenszerű használata
- Jogi szavak a köznyelvben
- Kérdő szállóigék
- Sajátos alakú helynevek
- Kandi kamera
- A fortély kifejezőeszközei
- Nemzetközinek vélt szavak
- Köznévvé vált földrajzi nevek
- Fókuszban a nyelv
- Nemes Nagy Ágnes gyermekverseinek helye és szerepe az anyanyelvi kompetencia fejlesztésében
- József Attila, a tragikus sorsú költő
- A szórend és az érthetőség
- Addig utalószavas közmondások
- Fővárosok elnevezése
- Hagyományos hosszmértékek
- A multikulturáltság és a multikultúra
- A hadarás és a tempóváltás
- Az anyanyelv
- A nyelvérzék
- A nyelv és a közösség
- A magázás eredete
- Ki köszön előbb?
- Jelentéstapadás a magyarban és a szerbben
- Emlékezzünk!
- Ékesszólással való meggyőzés
- A félnyelvűség jelensége
- Magyar közmondások szerb megfelelői
- Származékszó magánhangzójának megrövidülése
- Vonzatok közötti jelentésmegoszlás
- Idegen szavak alakváltozatai
- Szentek a magyar nyelvben
- Hogyan nevezzük bútorainkat?
- A megengedő "is" hagyományos és analógiás szórendje
- Szavak indokolatlan felcserélése
- Az -atag, -eteg képzős főnevek és melléknevek
- A bennünk élő Arany János (1817-1882)
- Könyvek és olvasási szokások a 21. században
- Téves alakban állandósult szavak
- Beszélni nehéz
- A szóláskeveredés
- Köszönést helyettesítő mondatok
- A nemzetközi szavak
- Szerb szókapcsolatnak megfelelő magyar szavak
- Ígéretes lehetőség a fiatalok számára
- A lényeg elsikkadása a sajtónyelvben
- Idegen észjárást követő igék
- A lustaság fél egészség!
- A méterrendszer előtti hosszmértékek
- A szerb nyelv -ov toldalékos magyar jövevényszavai
- Hogyan és miért avulnak el a szavak?
- Fölöslegesnek látszó összetételek
- Mondd meg, milyen állat vagy! És én úgy foglak szólítani…
- Sőrészek és olajütők nyomában
- Hogyan beszélhetünk a hallgatásról?
- Idegen szavak magyar megfelelői
- 360 éves a Magyar Enciklopédia
- A valakin vagy valamin múlik vonzat használata
- Az idők árját ismerő
- A beszédhangok időtartamának megkülönböztetése
- Gondolatok Andrej Platonov Csevengur című művéről
- Összevonással létrejött szavak
- Régi gyártók, mai gyárak
- A kommunikáció történetének rövid áttekintése
- A királyok imádása
- A malediktológia rövid áttekintése
- A francia nyelv nemzetközi szerepe
- „Szárnyati Géza malacra” - Irodalmi és nem irodalmi kommunikáció
- Szerkezetileg kötött jelentésű szavak
- Hogy néz ki és hogyan viselkedik egy boldog magyar?
- Helyesírás a számítógépek korában
- A többnyelvűség értéke
- A magyar bútornevek eredete
- A nyelvhelyesség szociológiája
- Szavak felcserélése
- A tegezés és a magázás
- Menni, vagy nem lenni
- Eredetinek látszó német jövevényszavak
- A határon túli magyar nyelvi nehézségei
- Személynevek változatai
- A gyorsolvasás jelentősége
- Színház és Film Intézet
- A Spanyol Birodalom születése
- Az örökzöld 1984
- Pontosság az ismeretterjesztésben
- Meghatározó az értelmiség nevelésében
- Olvasóink ajánlata