- Heti Ajánlat
- Természet
- Történelem
- Kultúra
- Nyelvtudomány
- Életmód
- Technika
- Tudósok
- Közélet
- Diákoldal
- Olvasóink küldték
- Tanítástan
- Pszichológia
e-Learning
- Tudta-e?
- Hogy mekkora a Kheposz-piramis? Körülbelül egy kilométer a kerülete. Alapjának egy oldala 227 m hosszú, csúcsának magassága a földtől 146,5 m. Ha belépünk a piramis belsejébe kamrákat találunk, melyek részben a föld felszíne fölött, részben alatta helyezkednek el. Itt helyezték el a fáraónak szánt élelmet, edényeket, ruhákat, dísztárgyait, bútorait, azokat a dolgokat, amire a halál után szüksége lehet az uralkodónak. A legutolsó kamrában találjuk kőszarkofágba zárt fakoporsóban a fáraó bebalzsamozott testét - a múmiát.
128. szám - 2015. május
A malediktológia rövid áttekintéseA szó a latin maledicem fogalomból ered, ami csúnya beszédet, kiabálást jelent. A magyarok igencsak ismeretesek arról, hogy kacifántosra tudják kerekíteni dühük, mérgük, tehetetlenségük, sértettségük, átkozódásuk szóbeli megnyilvánulásait…
|
20
|
„Nincs senki, aki ne félne a káromkodástól” – írta egy ismeretlen ókori szerző. A szitkozódás szokása, az arra utaló nyomok, a trágárságok fellelhetők az első írásos emlékekben. A kutatók erre a tényre alapozva azt feltételezik, hogy már az emberi beszédkészség kialakulásának kezdetén megjelent ez a durva, agresszív, néha azonban humoros indulatosság. A magyar nyelvben a káromkodás a kár szóból ered, ami a déli szláv nyelvekből került a magyarba, ugyanis a horvát-szerb kvar szó elromlást, megromlást, kárt, veszteséget jelent. A káromkodás célja, hogy mások kárát, ártalmát, sérelmét, veszteségét idézze elő, kilátástalanságát, dühét fokozza, vagy a felgyülemlett tehetetlenséget levezesse. A németek a fluchen – átkozni szavat használják a káromkodás fogalmaként. A káromkodás az élőbeszéd része, habár ma már írott formában is sokszor, egyre gyakrabban, és mind elfogadottabban találkozhatunk vele. Az ebugatás többnyire a beszélők száján véletlenül, indulatból szalad ki, ritkábban tudatosan, sértő szándékkal. A szedtevettézés történetét nemigen kutatták/kutatják, mert kevés írásos adat maradt fenn káromkodásokról, és azért sem dolgozzák fel e témát, mert kényes, kellemetlen kutatási területről van szó. Ennek ellenére vannak nyelvészek, történészek, szociológusok, akik az emberiség eme sajátságos megnyilvánulásával foglalkoznak, sőt kutatóterületüknek külön elnevezése is van: malediktológia. A szó a latin maledicem fogalomból ered, ami csúnya beszédet, kiabálást jelent. Ez a tudományterület igencsak fiatal, és az USA-ban jött létre a vietnámi háború, a hippi-mozgalom hatására, amikor a „szeretkezz, ne háborúzz” szlogen váltotta ki a nyelvészek ezen irányú érdeklődését! A magyarok igencsak ismeretesek arról, hogy kacifántosra tudják kerekíteni dühük, mérgük, tehetetlenségük, sértettségük, átkozódásuk szóbeli megnyilvánulásait. A köznapi, az irodalmi megnyilatkozásainkban anyanyelvünk gazdagságának szépségeit éppúgy megcsodálhatjuk, mint ahogy elképedhetünk a nyelvünkben burjánzó szitkozódások, a durva kifejezések különféle módozatain is. Amint már jeleztem, a káromkodás főleg az élőbeszéd része volt, ebből kifolyólag a kutatók nehéz helyzetben vannak, igen gyéren találnak írásos emlékeket konkrét káromkodásokkal kapcsolatban. Főleg bírósági perek anyagaiban, különféle irodalmi művekben vannak utalások, néha megfogható trágárságok is. A legkorábbi, írásos emlékben fennmaradt magyar szitkozódásnak az alábbit tartják: „Wezteg kwrwanewfya zaros nemeth, iwttatok werenkewht, ma yzzywk thy wertheketh.” vagyis: „Veszteg, kurvanő fia szaros német, ittátok vérünket, ma isszuk ti véreteket.” E szitkozódás a Dubnici Krónikában található, melynek szerzője ismeretlen A káromkodásokat a kutatók többféleképpen csoportosítják, például érdekessége a témának, hogy a különféle nemzetek káromkodása más-más irányultságú. Vannak nemzetek, akiknél jellemzőbbek a szexuális durvaságok, másoknál gyakoribbak a vallási trágárságok, és olyanok is akadnak, akiknél első helyen az emberi ürülékkel való szitkozódás áll (szaros, fostos…). Az alapján is megkülönböztethetjük a káromkodásokat, hogy a káromkodónak mi a célja a káromlással. Zsuzsa öt csoportba osztja a káromkodásokat: származásgyalázások, ezek a sértett féltől megtagadják az emberi vagy istentől való származást (ördögadta, ami később ebadtára módosult, fene teremtette), gyalázkodások, amik a sértett felet becsmérlik, erkölcsi értékeit gyalázzák (te szerencsétlen!, olyan lapos a melled, hogy anyádék faxon küldték utánad!), szitkok és átkok, amiket konkrétan az adott személyre olvasnak és általában fogyatékossággal és a halállal kapcsolatosak (folyna ki a szemed!, a vetési varjú cimbalmozzon a beleiddel a háztetőn!, a rézfa… bagoly vigyen el! – ezt sokszor a rosszul viselkedő gyerekek megfélemlítésére mondják), míveltetések, ezek a nemi életre vonatkozó kifejezésekkel foglalkoznak. (a te kur…!, kapd be!), indulatszói szerepű szitokszók, ezek sokszor tagolatlanok és rövidek. (az istenit!, a fene!, mindenségit!). Mivel mind gyakrabban vagyunk elszenvedői a szedtevettézésnek, így legalább azzal nyugtatgathatjuk magunkat, hogy ezt a jelenséget már tudományosan kutatják. Valószínűsíthető, hogy hamarosan világnapja is lesz a szitkozódásnak! Hogy a kutyának is van füle! |
Kapcsolódó cikkek
- A francia nyelv nemzetközi szerepe
- Hitvallás és küldetés
- Merre tovább Zöld Óvoda, Ökoiskola?
- Közkeletű szerb szavak beszédünkben
- A hatalom és az emberiség felfedezése
- Tatárok helységneveinkben
- A know-how és köznyelvi szinonimái
- Gárdonyi Géza - velünk élő?
- Nyelvi vitafórum
- Félrecsúszott vonzatok
- Az ember tragédiája és Madách filozófiája
- Pleonazmus a szóalkotásban
- Számítógépes igék
- Európaiságunk és az idegen szavak
- „Európának lelket, lelkületet és értelmet kell adni”
- Az -alja utótagú helységnevek
- Egy hagyományos helynévforma
- Az időmérés nyelvi vetülete
- Hivatali stílusunk bonyolultsága
- Új kötettel bővült „A magyarság megtartó ereje” című sorozat
- Könyvgerilla: belopja könyvét a könyvtárakba
- Kémiai elemek névcseréje
- Ácsokkal összefüggő helynevek
- Égitestek névalakja
- Nyelvjárási vagy regionális?
- Fogalommá vált személynevek
- Helységet túlélő nevek
- A selypesség és a dadogás
- Nyelvi szemlélet a fogalmak tagolásában
- Az írógép-helyesírás
- Egy latin eredetű szócsalád a magyarban
- Lehet pozitív a diszkrimináció?
- A nyelvi műveltség viszonylatai
- Madárszereplős szólások
- Különleges -ékony, -ékeny képzős melléknevek
- Műveltető képzős ige tárgyassá válása
- A felújított székváros
- Török eredetű -or, -ör végű szavak a magyarban
- Szerb szóalakok hatása a magyar beszédre
- Le- igekötős igék idegenszerű használata
- Jogi szavak a köznyelvben
- Kérdő szállóigék
- Sajátos alakú helynevek
- Kandi kamera
- A fortély kifejezőeszközei
- Nemzetközinek vélt szavak
- Köznévvé vált földrajzi nevek
- Fókuszban a nyelv
- Nemes Nagy Ágnes gyermekverseinek helye és szerepe az anyanyelvi kompetencia fejlesztésében
- József Attila, a tragikus sorsú költő
- A szórend és az érthetőség
- Addig utalószavas közmondások
- Fővárosok elnevezése
- Hagyományos hosszmértékek
- A legkalandosabb életű magyar zeneszerző
- A multikulturáltság és a multikultúra
- A hadarás és a tempóváltás
- Az anyanyelv
- A nyelvérzék
- A nyelv és a közösség
- A magázás eredete
- Ki köszön előbb?
- Jelentéstapadás a magyarban és a szerbben
- Emlékezzünk!
- Ékesszólással való meggyőzés
- A félnyelvűség jelensége
- Magyar közmondások szerb megfelelői
- Származékszó magánhangzójának megrövidülése
- Vonzatok közötti jelentésmegoszlás
- Idegen szavak alakváltozatai
- Szentek a magyar nyelvben
- Hogyan nevezzük bútorainkat?
- A megengedő "is" hagyományos és analógiás szórendje
- Szavak indokolatlan felcserélése
- Az -atag, -eteg képzős főnevek és melléknevek
- A bennünk élő Arany János (1817-1882)
- Mellékmondatban való tagadás
- Könyvek és olvasási szokások a 21. században
- Téves alakban állandósult szavak
- Beszélni nehéz
- A szóláskeveredés
- Köszönést helyettesítő mondatok
- A nemzetközi szavak
- Szerb szókapcsolatnak megfelelő magyar szavak
- Ígéretes lehetőség a fiatalok számára
- A lényeg elsikkadása a sajtónyelvben
- Idegen észjárást követő igék
- A lustaság fél egészség!
- A méterrendszer előtti hosszmértékek
- A szerb nyelv -ov toldalékos magyar jövevényszavai
- Hogyan és miért avulnak el a szavak?
- Fölöslegesnek látszó összetételek
- Mondd meg, milyen állat vagy! És én úgy foglak szólítani…
- Sőrészek és olajütők nyomában
- Hogyan beszélhetünk a hallgatásról?
- Idegen szavak magyar megfelelői
- 360 éves a Magyar Enciklopédia
- Az idők árját ismerő
- A valakin vagy valamin múlik vonzat használata
- A beszédhangok időtartamának megkülönböztetése
- Gondolatok Andrej Platonov Csevengur című művéről
- Összevonással létrejött szavak
- Régi gyártók, mai gyárak
- A kommunikáció történetének rövid áttekintése
- A királyok imádása
- „Szárnyati Géza malacra” - Irodalmi és nem irodalmi kommunikáció
- Szerkezetileg kötött jelentésű szavak
- Hogy néz ki és hogyan viselkedik egy boldog magyar?
- Helyesírás a számítógépek korában
- A többnyelvűség értéke
- A magyar bútornevek eredete
- A nyelvhelyesség szociológiája
- Szavak felcserélése
- A tegezés és a magázás
- Menni, vagy nem lenni
- Eredetinek látszó német jövevényszavak
- A határon túli magyar nyelvi nehézségei
- Az 1956-os forradalom Kárpátalján őrzött dokumentumai
- A keresztény seregek sikerei a 15 éves háború első szakaszában
- Személynevek változatai
- Koppány lázadása
- A gyorsolvasás jelentősége
- Színház és Film Intézet
- A Spanyol Birodalom születése
- Az örökzöld 1984
- Pontosság az ismeretterjesztésben
- Meghatározó az értelmiség nevelésében
- Olvasóink ajánlata