- Heti Ajánlat
- Természet
- Történelem
- Kultúra
- Nyelvtudomány
- Életmód
- Technika
- Tudósok
- Közélet
- Diákoldal
- Olvasóink küldték
- Tanítástan
- Pszichológia
e-Learning
- Tudta-e?
- A madárhang sokkal több információt rejt mint gondolnánk, például a foltos nádiposzáta énekét legalább ötven különböző hangelemből tetszés szerint állítja össze, az énekes nádiposzáta más madarak énekét úgy utánozza, hogy akár negyven idegen faj énekét is vegyítheti.
162. szám - 2018. március
A magázás eredeteA régi világban, a középkorban a magyar nyelven beszélők mindig tegezték egymást, a magázás nem volt szokásban. A tiszteletadás bizonyos szavak használatával jutott kifejezésre: kegyelmed, nagyságod, maga. Idővel a második személyű igealakokat fokozatosan felváltották a harmadik személyűek...
|
7
|
Ha valakit hajdan meg akartak tisztelni, akkor a személyes névmás helyett (vagy vele együtt) a kegyelmed, nagyságod második személyű szóalakot használták, azzal, hogy az állítmányt egyes szám harmadik személybe tették: Kegyelmed semmit sem izent.; Parancsoljon nagyságod! Olykor többes számú szóalakkal éltek: Egyék, uram, kegyelmetek!; Rajtatok lesznek, azért ti nagyságtok adja tudtára! Ezekben is egyes szám harmadik személyben van az állítmány, mégpedig azért, mert egyes szám harmadik személyű birtokos rejlik bennük. Az efféle megtisztelő fordulatok Klemm Antal szerint gyűjtőnév számba mennek, és mint ilyenekkel alak szerint egyezik az állítmány: Azt nem tudja kigyelmetek.; Nem tréfálna kendtek velem ily vastagon. Az is megtörténik azonban, hogy a többség képzetének hatására értelmi egyezéssel többes számba kerül az állítmány: Tudják-e kigyelmetek?; Nálam teremjenek kendtek teljes számmal!; Országgyűlését ő kelmök itt tartanak. Érdekes, hogy a hajdani beszélők és írók rendszerint csupán egyszer tették ki az ilyen megszólítást, és ragozták egyes szám harmadik személyben az állítmányt, másodszorra már második személyt említettek: Essék térdre kegyelmed, és számláld elő bűneidet! A magázás tehát nem volt folyamatos, csupán a megszólítással együtt járó gesztusnak számított. A beszélő, miután megadta a tiszteletet, visszatért a tegezéshez. Idővel a megtisztelő megszólítást a következő mondatokba is odaértették, az állítmány igéje harmadik személybe került akkor is, amikor már közvetlenül nem vonatkozott a kegyelmed, nagyságod, uraságod stb. birtokos személyraggal ellátott szavak valamelyikére. A beszélő megtisztelő szándékát a harmadik személyű igealak is kezdte kifejezni. A nyelvérzék lassan függetlenítette a harmadik személyű igealakot a megtisztelő megszólítástól, úgyhogy nélküle is funkcionált mint udvariassági eszköz. A XVIII. század elején már a kegyelmed, nagyságod megszólítás nélkül is előfordul az efféle állítmány. Ebben az időszakban kezdi megszólításként való pályafutását a maga névmás. Eredetileg visszaható névmási szerepű, és mint ilyen, alanyként nem használatos. A visszaható jelentés háttérbe szorulásával ragtalan tárgy, illetve nyomatékos birtokos jelző funkcióját veszi fel. Az alany nyomatékosabbá tételére is alkalmasnak bizonyult, így személyes névmássá vált. A kegyelmed-féle megszólítás után olykor nyomatékosító elemként alkalmazták. A kegyelmed szót általában nem ismételték meg a többi mondatban, hanem a maga névmással utaltak rá: Kegyelmed engem ne fenyegessen, mert én bizony olyan embertől, mint maga, meg nem ijedek. Később a maga személyes névmás önállóan is szerepel megszólításként. Napjainkban kevésbé udvarias, leereszkedő, sőt olykor udvariatlan formának számít. A kegyelmed szóból a rövidítés igényével már elég régen létrejött a kelmed és a kend. A XVIII. század végéig rangosabb személyek közt is járta a kend megszólítás, a tizenkilencedik században a tisztek hivatalosan így szólították a kiskatonákat. Idővel népies, illetve lenéző szó lett belőle. A kegyed is a kegyelmed származéka, de nem természetes úton jött létre, hanem mesterségesen. Szemere Pál alkotta a XIX. század elején a maga helyettesítésére, Döbrentei Gábor pedig elterjesztette. Ma már kiveszőfélben van. Az ön személyes névmás szintén mesterséges képződmény. Sándor István vonta el az önként-féle szavakból, és Széchenyi István hozta forgalomba a reformkorban. Eleinte magában nem is használták, de később igen, a német Sie, a francia vous, a szláv vi mintájára. Többnyire a tartózkodóan udvarias beszédben fordul elő. |
Kapcsolódó cikkek
- A helyesírás és a beszédszünet
- Kétjegyű betűnek is olvasható betűjelek elválasztása
- Hitvallás és küldetés
- Merre tovább Zöld Óvoda, Ökoiskola?
- A hatalom és az emberiség felfedezése
- Közkeletű szerb szavak beszédünkben
- Tatárok helységneveinkben
- A know-how és köznyelvi szinonimái
- Gárdonyi Géza - velünk élő?
- Nyelvi vitafórum
- Félrecsúszott vonzatok
- Pleonazmus a szóalkotásban
- Az ember tragédiája és Madách filozófiája
- Számítógépes igék
- Európaiságunk és az idegen szavak
- „Európának lelket, lelkületet és értelmet kell adni”
- Az -alja utótagú helységnevek
- Egy hagyományos helynévforma
- Az időmérés nyelvi vetülete
- Új kötettel bővült „A magyarság megtartó ereje” című sorozat
- Hivatali stílusunk bonyolultsága
- Könyvgerilla: belopja könyvét a könyvtárakba
- Kémiai elemek névcseréje
- Ácsokkal összefüggő helynevek
- Égitestek névalakja
- Nyelvjárási vagy regionális?
- Fogalommá vált személynevek
- Helységet túlélő nevek
- A selypesség és a dadogás
- Nyelvi szemlélet a fogalmak tagolásában
- Az írógép-helyesírás
- Egy latin eredetű szócsalád a magyarban
- Lehet pozitív a diszkrimináció?
- A nyelvi műveltség viszonylatai
- Madárszereplős szólások
- Különleges -ékony, -ékeny képzős melléknevek
- Műveltető képzős ige tárgyassá válása
- A felújított székváros
- Török eredetű -or, -ör végű szavak a magyarban
- Szerb szóalakok hatása a magyar beszédre
- Le- igekötős igék idegenszerű használata
- Jogi szavak a köznyelvben
- Kérdő szállóigék
- Sajátos alakú helynevek
- Kandi kamera
- A fortély kifejezőeszközei
- Nemzetközinek vélt szavak
- Köznévvé vált földrajzi nevek
- Fókuszban a nyelv
- Nemes Nagy Ágnes gyermekverseinek helye és szerepe az anyanyelvi kompetencia fejlesztésében
- József Attila, a tragikus sorsú költő
- A szórend és az érthetőség
- Addig utalószavas közmondások
- Fővárosok elnevezése
- Hagyományos hosszmértékek
- A multikulturáltság és a multikultúra
- A hadarás és a tempóváltás
- Az anyanyelv
- A nyelvérzék
- A nyelv és a közösség
- Ki köszön előbb?
- Jelentéstapadás a magyarban és a szerbben
- Ékesszólással való meggyőzés
- Emlékezzünk!
- A félnyelvűség jelensége
- Magyar közmondások szerb megfelelői
- Származékszó magánhangzójának megrövidülése
- Vonzatok közötti jelentésmegoszlás
- Idegen szavak alakváltozatai
- Szentek a magyar nyelvben
- Hogyan nevezzük bútorainkat?
- A megengedő "is" hagyományos és analógiás szórendje
- Szavak indokolatlan felcserélése
- Az -atag, -eteg képzős főnevek és melléknevek
- A bennünk élő Arany János (1817-1882)
- Mellékmondatban való tagadás
- Könyvek és olvasási szokások a 21. században
- Téves alakban állandósult szavak
- Beszélni nehéz
- A szóláskeveredés
- Köszönést helyettesítő mondatok
- A nemzetközi szavak
- Szerb szókapcsolatnak megfelelő magyar szavak
- Ígéretes lehetőség a fiatalok számára
- A lényeg elsikkadása a sajtónyelvben
- Idegen észjárást követő igék
- A lustaság fél egészség!
- A méterrendszer előtti hosszmértékek
- A szerb nyelv -ov toldalékos magyar jövevényszavai
- Hogyan és miért avulnak el a szavak?
- Fölöslegesnek látszó összetételek
- Mondd meg, milyen állat vagy! És én úgy foglak szólítani…
- Sőrészek és olajütők nyomában
- Hogyan beszélhetünk a hallgatásról?
- Idegen szavak magyar megfelelői
- 360 éves a Magyar Enciklopédia
- Az idők árját ismerő
- A valakin vagy valamin múlik vonzat használata
- A beszédhangok időtartamának megkülönböztetése
- Gondolatok Andrej Platonov Csevengur című művéről
- Összevonással létrejött szavak
- Régi gyártók, mai gyárak
- A királyok imádása
- A kommunikáció történetének rövid áttekintése
- A malediktológia rövid áttekintése
- A francia nyelv nemzetközi szerepe
- „Szárnyati Géza malacra” - Irodalmi és nem irodalmi kommunikáció
- Szerkezetileg kötött jelentésű szavak
- Hogy néz ki és hogyan viselkedik egy boldog magyar?
- Helyesírás a számítógépek korában
- A többnyelvűség értéke
- A magyar bútornevek eredete
- A nyelvhelyesség szociológiája
- Szavak felcserélése
- A tegezés és a magázás
- Menni, vagy nem lenni
- Eredetinek látszó német jövevényszavak
- A határon túli magyar nyelvi nehézségei
- Személynevek változatai
- A gyorsolvasás jelentősége
- Színház és Film Intézet
- A Spanyol Birodalom születése
- Az örökzöld 1984
- Pontosság az ismeretterjesztésben
- Meghatározó az értelmiség nevelésében
- Olvasóink ajánlata