Gyermeketimológia

Így lesz a marcipánból marcifánk, a tuberoséból tubarózsa, a gemkapocsból gémkapocs, a filoxéra nevű szőlőbetegségből szilokféreg, a peronoszpórából fenerosszpóra, a karosszériából karos-széria stb. A népetimológia nem csupán a nép nyelvét gyarapítja, hanem a köznyelvet is. Például a szláv ulica szó a magyarba kerülve utóbb utca alakúra módosult (mivel az emberek tévesen az út szó származékának vélték), az olasz tazza viszont tálca lett a magyarban (noha semmi köze a tál szóhoz), a mérföld régebben még mélföld volt a német Meile szónak megfelelően, a nép azonban inkább a méréssel hozta összefüggésbe stb.

Az eddig elmondottakhoz hasonló folyamat eredményeként ún. gyermeketimológiák is keletkeznek. A gyermeketimológiás szóalakváltozásnak is az alaki hasonlóságon alapuló téves képzettársítás az oka. A kisgyerek értelmetlennek talál egy szót, ezért ismert szóelemet visz bele, ily módon teszi „érthetővé", számára elfogadhatóvá. Ilyen gyermeketimológiás szó például a sokfőr, amely a sofőr helyettesítésére született meg a gyermeknyelvben. Az úgymond "teljesen értelmetlen" sofőr szó a sok számnév által kap jelentést a gyermek szemében.

 A népetimológiától eltérően a gyermeketimológia nem zömmel idegen eredetű szavakat "magyaráz", hanem főleg belső keletkezésű eredeti szavakat. Ennek az van a hátterében, hogy az idegen szavak csak egy részét alkotják a gyermek ismeretlen szavainak, neki sok eredeti szó is magyarázatra szorul. Ezért mond lekvár helyett megvárt, toboz helyett dobozt, pénztárca helyett pénzpárcát stb. Amikor játékosan eltüntet valamit, akkor nem varázsol, hanem garázsol (tehát éppenséggel idegen szóval értelmezi a magyart, de hát a mai gyerekeknek a garázs egészen közönséges szó.) Számára a körtedunszt körtedunna, a limonádé limoládé (az ismertebb csokoládé szó analógiájára), a zúzmara zúzmaring, a tapsifüles taslifüles, a fűszerszám fűszerfa, a buszállomás buszállomság, a lakodalom lakadomság stb.

A gyermeketimológiában olykor-olykor bizonyos fokú játékosság is megbúvik, tehát a gyerek néha nemcsak azért etimologizál, mert értelmetlennek tart valamely szót, hanem azért is, mert egy formát érdekesebbnek tekint a másiknál. Például, amikor úgy köszön el, hogy a viszontpallásra! (vagyis játékosan elferdíti a viszonthallásra köszönést). Gábor fiam, amikor még két éves volt, a fiú szó helyett általában azt mondta, hogy hiú. Egy alkalommal, miután tiszta ruhába öltöztette az anyja, egyre tetszelgett benne: "Jaj, de szép a Gabi! Látod?" „Látom, nagyon szép vagy" – hagytam rá derűsen. Aztán megkérdeztem tőle: „Mi vagy te, fiú vagy lány?" (arra számítva, hogy mint azelőtt, most is hiút mond fiú helyett). A gyerek azonban túljárt az eszemen, mert azt felelte, hogy lány. „Hogyhogy lány?” – kérdeztem tőle meglepődve. ,,Hát oroszlány!" – mondta hamiskás mosollyal.

A népetimológiás és a gyermeketimológiás szavak sorsukban is eltérnek egymástól. A gyermeketimológia általában rövidebb életű, mint a népetimológia, a gyermeketimológiás szóalak csupán addig funkcionál, amíg a gyerek el nem fogadja sajátjának a korábban értelmetlennek minősített szót. Persze megtörténik, hogy egyik-másik gyerek sokáig ragaszkodik a maga etimológiáihoz…