A Bács- előtagú helységnevek

A vajdasági magyar helységnevek közül többnek is van Bács- jelzői előtagja: Bácsföldvár, Bácskeresztúr, Bácskertes, Bácspalánka, Bácsszőlős, Bácstopolya stb. Egyes neveknek jelző nélküli változata is használatos (mint például Földvár, Keresztúr, Palánka), sőt éppenséggel ez a gyakoribb (mint Topolyáé). Bácskertesnek él a Kupuszina névváltozata (a XIX. században csak ezt a nevet viselte), Bácsszőlőst pedig hagyományosan Királyhalmának nevezik. A Bácsszőlős név csupán a második világháború után jelenik meg a szerb Bački Vinogradi magyar megfelelőjeként, korábban Királyhalma volt a helység népi magyar neve. Ezt tükrözte a hivatalos szerb Kraljev Breg név. Mivel megváltozott az ország államformája, az ügybuzgó bürokraták más nevet kreáltak számára. Voltaképpen tehát az említett helységek mindegyikének névhasználatában megfigyelhető bizonyos ingadozás.

Olyan helységek is vannak, amelyeknek szerb neve tartalmazza a Bački (Bačka, Bačko) jelzőt, a magyar névváltozat viszont jelzőtlen, pontosabban nem tartalmazza a Bács-előtagot. Közéjük tartozik a Bački Breg (ennek Béreg a magyar megfelelője), a Bački Brestovac (Bresztovác vagy Szilberek), a Bački Jarak (Járek vagy Tiszaistvánfalva), a Bački Monostor (hagyományos és mai magyar neve egyaránt Monostorszeg), a Bački Petrovac (Petrovác, Petrőc), a Bačko Petrovo Selo (Petrovoszelló vagy Péterréve) stb.

A XIX. század végén jóval több helység viselte a Bács- előtagot, mint azelőtt vagy a későbbiek során. 1894-ben belügyminiszteri névadással jött létre a Bács-Bresztovácz (félhivatalosan már korábban is előfordul), a Bács-Bukin, a Bács-Cséb, a Bács-Doroszló, a Bács-Feketehegy, a Bács-Keresztúr, a Bács-Kula, a Bács-Madaras, a Bács-Martonos, a Bács-Szent-Tamás és a Bács-Topolya helységnév (mind kötőjellel írva). A megyenévnek a helységnévhez való illesztése több esetben indokolatlan volt. Valószínűleg ezt belátva törölték 1912-ig Doroszló, Kula, Madaras, Martonos, Szenttamás és Topolya nevéből a Bács- előtagot. Csébnek (a mai Čelarevónak) nevét 1909-ben Dunacsébre változtatták, Bukinét pedig Dunabökényre (1948 óta Mladenovo a hivatalos szerb neve).

Érdekes a Topolya helynév alakulása. Szláv eredetű szóból jött létre. A topola magyarul nyárfát jelent. A közép-bácskai helységnek (1767-ből való) első pecsétjén már Topolya olvasható. Egészen a XIX. század nyolcvanas-kilencvenes évekig ez volt a neve. Fridrik Tamás Bács-Bodrogh vármegye földrajzi, történelmi és statistikai népszerű leírása című művében (1878-ban) Bács-Topolyáról beszél. Tíz évig hivatalosan is a Bács-Topolya nevet viselte (1894 és 1904 között), utána ismét Topolya lett. A királyi Jugoszláviában a hivatalos szerb Bačka Topola név hatására ismét a Bácstopolya (sőt olykor Bácska Topolya) felé billen a mérleg nyelve. Ma Topolya a hivatalos magyar névalakja. A mindennapi használatban még tapasztalható némi ingadozás a Topolya és a Bácstopolya között, az utóbbi azonban mindinkább háttérbe szorul.

A szerb Bačka Topola névalak abból a meggondolásból született, hogy a bácskai helység neve el legyen különíthető az Aranđelovac melletti Topola helység nevétől. A magyar névváltozat szempontjából azonban ez az elkülönítés szükségtelen, a Topolyát meg lehet különböztetni a Topolától.