A mémekről általánosan

Az internetes mémeket több csoportra oszthatjuk, természetesen a teljesség ígénye nélkül: „mozzanatokon, cselekvésen alapuló, az élet történéseire reagáló mémek (pl. fail mém); a különböző hatósági intézkedéseken, szimbólumokon alapuló, tabukra reagáló mémek (pl. a PedoMaci mém); személyes akciókhoz, produkciókhoz köthető mémek, ahol a cselekvő személye lényegtelen (pl. Technoviking mémek); mozgóképes mémek (pl. a 300 című film egy részlete mémesítve), ahol lehetnek átfedések (pl. vannak fail-filmek, melyek mozgóképesek is); rajzolt, illetve tematizált (egyszerüsített) mémek (pl. a mérges srác mémek); kultuszmémek (személyi kultuszon alapuló mémek, pl. a Chuck Norris-féle mémhatás); sztereotípiákon alapuló mémek (pl. az informatikus mémek); nemzeti/népcsoporton alapuló mémek (pl. hungaromémek) stb.” (Törteli idézi Laczkót 2016)

Veszelszki Ágnes szerint a mémekre jellemző a pletykahatás, az aktualitás és az azonnali reakció a történésekre, melyek az agyunkban vírusként maradnak meg „történések, képek, hősök, dalok, izgató ingerek egyvelege” gyanánt. (Törteli 2016) Erről Töteli Telek Márta írt tanulmányt, amiben olvashatunk a mémek tulajdonságai és jellemvonásai mellett ezeknek a digitális produktumoknak a nyelvezetéről, a digilektusról és a közösségi médiában betöltött szerepéről.

Törteli Telek Márta Az internetes mémek világa című tanulmányában Nyíri Kristóf elméletére alapozva három nagy csoportra osztja a mémeket: „a mém sajátos kép-szöveg konglomerátum. A kép és a szöveg kapcsolata alapján háromféle lehet: 1. a képek elsőrendűek a szavakkal szemben, 2. a képek (önmagukban) nem egyértelműek, 3. a képek és a szavak kölcsönhatásban, egyenrangú viszonyban vannak.“ (Nyíri 2011) A harmadik felfogás alapján a kép és a szöveg kölcsönhatásban vannak, sem a mentális „képek, sem a szavak nem alkotnak független folyamatokat, vagyis egyenrangú viszonyban vannak.” (Paivio 1971: 27, 32) A mémekben felhasznált szereplők, sztárok, helyzetek, tárgyak egy új környezetbe ágyazódnak be, és új értelmet nyernek. Véleményem szerint, rohanó világunkban azért tudtak a mémek olyan nagy népszerűségre szert tenni, mert humoros és aktuális üzeneteket hordoznak, és könnyen eljutnak minden társadalmi réteghez a világhálón, leginkább a közösségi oldalakon keresztül.

A mém fogalmának kialakulása

A mém fogalmának az eredetét fogom a következőkben meghatározni és bővebben kifejteni, amelyet először Richard Dawkins, Az önző gén című könyvében vezetett be a köztudatba, 1986-ban. Megfogalmazása szerint: „Az új replikátornak nevet kell adnunk, olyan nevet, amely a kulturális átadás egységének vagy az utánzás, az imitáció egységének gondolatát hordozza. A ‘miméma’ szónak tetszetős görög származása van, de olyan egyszótagú nevet szeretnék találni, amely kicsit úgy hangzik, mint a ‘gén’. Remélem, klasszikus műveltségű barátaim megbocsátanak nekem, ha a mimémát mémre rövidítem.” (Dawkins 1986: 441-442) A szociobiológus Dawkins-féle mém-elméletet alaptézisnek tekinthetjük, amelyet a filozófus Dennett továbbfejlesztett. Szerinte a mém szó rokonítható a memória kifejezéssel és a francia même szóval, és értelmezésében lehet „egy dallam, egy gondolat, egy jelszó, ruhadivat, edények készítésének vagy boltívek készítésének egy módja.” (Dennett 2008: 20) Dawkins párhuzamot von a biológiai és a számítógépes vírus terjedése között: „… az információk közvetítésében, vírusszerű másolásában, megfertőzésében a sejtgépezetben a gének, a számítógépeken a programok játsszák a legjelentősebb szerepet.” (Dawkins 2008: 11) Gyorsan terjednek, de „nem maradnak fenn hosszú ideig a mémkészletben” (Dawkins 1986: 447), ugyanis a tudomány és technológia előrehaladtával gyorsan elavulnak, és rövid időn belül újabbak veszik át a helyüket, úgy, ahogy Dennett is megállapította: „A mémek mára a fény sebességével terjednek a világban, s replikálódnak olyan tempóban, ami alapján a gyümölcslegyek vagy az élesztőbaktériumok ciklusa álmatagnak tűnik. Válogatás nélkül szökkennek gépről gépre, médiumról médiumra, bizonyítván, hogy gyakorlatilag elszigetelhetetlenek” (Dennett 2008: 24, eredetiben: Dennett 1990: 131).

Az internetes mém fogalmának értelmezése

A mémek fogalmát Dan Sperber kognitív pszichológiai szempontból közelíti meg, megkülönböztetvén a mentális reprezentációkat (mint például a hiedelmek, vágyak, félelmek, szándékok és preferenciák, melyeknek egy felhasználójuk van) a nyilvános reprezentációktól, amelyek különféle artefaktumok, jelek, szövegek, képek lehetnek és melyekhez mindenképpen több felhasználó kötődik. Az egyik legkonkrétabb mém-fogalom meghatározását Veszelszki Ágnesnél fedeztem fel: „Az interneten gyorsan, személyek közt, megosztással terjedő tartalmában szórakoztató digitális tartalom. Lehet poénos szófordulat (cathphrase), képkontextus, vicces videó.” (Veszelszki 2012) Ezeket kiegészítve találunk olyan videók, képek és szövegek speciális típusait, amelyek kaotikusan terjednek az internetes oldalakon. A mémet leegyszerüsíthetjük kép és szöveg egységére: „Rövid, metaforikus jelentést hordozó képek, melyek a szöveggel alkotnak egységet, és a Web 2.0-ra jellemző könnyű tartalomlétrehozás termékei.” (Szűts 2016: 59) Sperber megállapítása szerint „… az emberi elme fogékony a kulturális reprezentációk befogadására, akárcsak az emberi szervezet a betegségekre” (Sperber 1996: 58), ezért terjednek a mémek az online térben, főleg a közösségi oldalakon, mint például a Facebook, Instagram, Tik-Tok, LinkedIn vagy akár a Twitter, olyan gyorsan.

Pszichológiai megközelítés szempontjából a mémek feladata, hogy minél kisebb mentális ráfordítással minél nagyobb kognitív hatást érjenek el: „effect-effort ratio” (Sperber 1996: 53). Veszelszki Ágnes és Dan Sperber eltérő módon utalnak a mém fogalmára. Dan Sperber elsődlegesen mítoszokról, vallásos doktrínákról, rituálékról, különféle technikákról ír, míg Veszelszki Ágnes szerint terjedési módjuk, megjelenési formájuk, divatszerűségük miatt a mémek beilleszthetők a kulturális reprezentációk körébe.

A mémek mint internetfolklór-jelenségek

A dawkinsi mém-fogalom eredetileg a darwini evolúcióelméleten alapult, de igen nagy jelentésbővülésen ment keresztül és napjainkban eljutott a „kulturális gén”, „a kultúra utánzáson keresztül terjedő egysége” meghatározáson (L. Varga 2008: 30) keresztül „az interneten folklórszerűen terjedő, gyakorlatilag bármilyen jellegű, képes-szöveges-hangos tartalom”(Veszelszki 2013)  általános definícióig. A már eddig megszokott hagyományos, szájról szájra terjedő folklórt felváltotta az internetfolklór, „a modern emlékezetipar gyáraiként, sokszorosító üzemeiként, mintegy kihelyezett memóriaként” (Molnár-Szűts-Törteli 2017), és ugyanazokat a feladatokat látják el. Mivelhogy a mémek alkotói arctalanul, személytelenül, mintegy anonim módon terjesztik munkáikat a világhálón, ezért aktuális közösségi témákat érintenek nagy őszinteséggel és humorral. Népszerüségük miatt rendkívül gyorsan terjednek, variálódnak, és könnyen megváltoztathatók. Az internetfolkór szerves részét képezik az e-mailben, fórumokon terjedő viccek, álhírek és városi legendák. Ezeket a kép-szöveg egységeket az alultoldalékolás, túltoldalékolás, a szlenges helyesírás, a képiség jellemzi, vagyis a laza helyesírás.

Élettartam és terjedés

A mémek élettartamát illetően megállapíthatjuk, hogy ezek rövidek vagy nagyon rövidek, mivelhogy a legtöbb élete „az aktualitásukat vesztett történések feledésbe merülésével véget ér.” (Istók 2018: 104) „A mémek kapcsán Sperber úgy vélekedik, hogy egy-egy nyilvános produktum, akár kulturális törmelék számos reprezentációban föllelhető, melyek közül valamilyen módon egyesek vonzóbbnak tűnnek föl, mint mások.” (L. Varga 2008) Az emberi elme tévesen azt hiszi, hogy független módon meg tudja válogatni azt, hogy milyen mémeket akar befogadni és terjeszteni, de Denett szerint „a független elme idegen és veszélyes mémekkel szembeni, önmaga megvédésére folytatott küzdelme mítosz.” (Dennett 1998: 45) Terjedésük többféleképpen és több módon és csatornán keresztül történik: digitálisan, a nyelven keresztül, szóban és írásban történik. A gyors terjedés ellentétben áll a rövid élettartammal, mivelhogy „a mémek versengeni kényszerülnek egymással, hogy annyi agyba tudjanak bekerülni, amennyibe csak lehetséges” (Denett 2008: 24), ugyanis az a céljuk, hogy minél több internetes felhasználóhoz eljussanak „a Like, ’tetszik’ gombbal, illetve mások oldalán vagy csoportban a Share, ’megoszt’ gombbal” (Veszelszki 2015: 41). A mémek gyors terjedésében nagyon nagy szerepet játszik az „hogy a képeket kulturális kontextustól és nyelvismerettől függetlenül is meg lehet érteni, és komplex folyamatokat is leegyszerűsítve tudnak ábrázolni.” (Maar 2006) Napjaink rohanó világában lényeges az, hogy a mém üzenete könnyen, gyorsan és hatékonyan dekódolható legyen, ezért a kép jelentősége megnő a szövegével szemben, mivelhogy a kép átlépi a nyelvi és kulturális határokat. A szöveg pedig úgy tud lépést tartani a képpel, hogy rövid, de sűrített tartalmú mondanivalója van.

Istók Béla az Internetes futballnyelvhasználat című tanulmányában felveti a kérdést, hogy mi is az: „nem a mém variálódik, vagyis él különböző produktumokban, mémvariánsokban, hanem a produktum az, ami maga a mém, mégpedig azért, mert tartalmaz egy olyan jól felismerhető összetevőt (képet és/vagy szöveget), amely más hasonló kommunikátumokban is megtalálható.” (Istók 2018: 105) A mémeket egy újszerű szempontból határozta meg, mégpedig a szemiotikai állandó és szemiotikai változó fogalmak bevezetésével. A szemiotikai állandó szakterminust a következőképpen határozta meg: „egy mém azon összetevője, amely az adott mémsor valamennyi elemében megtalálható” (Istók 2018: 108). Ezek olyan alkotóelemei a mémeknek, amelyek lehetnek verbális és vizuális elemek. A szemiotikai változók pedig „egy adott mémsoron belül mémenként eltérő, a szemiotikai állandót kiegészítő kontextuális, illetve kontextuális összetevő” (Istók 2018: 108). Az internetes mémek lehetnek: kép, szöveg, vagy kép-szöveg konglomerátumok, amelyekben kötelező módon jelen van a szemiotikai állandó azzal a céllal, hogy eseményt, gondolatot, jelenetet váltson ki.

A humor

Feltehetjük a kérdést, hogy milyen funkciót töltenek be a mémek, miért találták ki őket, és miért terjednek ilyen gyorsan. A teljesség igénye nélkül elmondhatjuk, hogy a mémek a „viccűzés, véleménykifejtés, ítélkezés, érzelemkifejezés, állítástevés, megjegyzés, megvádolás, észrevételezés, érvelés, mentegetőzés, tanácsadás, javaslattétel, beismerés, jóslás, kérdésmegfogalmazás” (Grundlingh 2017: 14-17) eszközei. A viccmémeket (joke memes) két típusba sorolhatjuk: az a csoport, amelyik csak a humorkeltés céljából keletkezett, és a másik csoport, amelyik a vicc mellett véleményt is közvetít.

Irányultságukat tekintve, Istók Béla két csoportba sorolja ezeket a mémeket, befelé, illetve kifelé mutatóknak. Ha mélyebbre ásunk a mémek szerepét illetően, elmondhatjuk, hogy „a viccek négyféle illokutív szerepben érhetők tetten: szórakoztathatnak, kritizálhatnak, becsmérelhetnek vagy kigúnyolhatnak.” (Koch 2015: 331) Sokan a humort egy könnyed szociális megnyilvánulásnak tekintik és lebecsülik, de „a humor igen hatékony szabályozó eszköz lehet a kommunikációban, a metakommunikáció szerepét is betöltheti. […] Viszonyszabályozó szerepe is lehet, hiszen negatív indulatokat old fel, közelítheti az embereket egymáshoz.” (Buda 1986: 79)

Véleményem szerint a mémeknek nagyon fontos szerepük van a jelenkori társadalomban, mert megfogalmazzák és kimondják azokat a tabutémákat, amelyekről keveseknek van bátorságuk beszélni, és mindezt humoros módon teszik: úgy, hogy ne sértsenek, de az igazságot mégis kimondják. A mémeket tekinthetjük a mentális egészség gyógyszereinek is, mivelhogy megkönnyebbülést okoznak, oldják a stresszt, és a kommunikáció szerepét is betöltik, közelítvén vagy pont eltávolítván egymás mellől az embereket. A mém lényege abban áll, hogy alkotójuk állást foglal valami mellett vagy ellen egy bizonyos témában, ami sok esetben mosolyt csal az emberek arcára, de bizonyos esetekben pont ellentétet szít közöttük. A mémkészítők kirostálják, az információk áradatából, ami ránk zúdul, eláraszt, a kvintesszenciát, a lényegnek a lényegét és összepréselve egy mém keretén belül elénk tárják. Mint egy élőlény, mondhatnánk egy vírus, elkezdi önálló életét a világhálón, bejutván milliók elméjébe, ahol megbújik és előjön bizonyos élethelyzetekben, szituációkban, beszélgetésekben. Ha az agy már egyszer befogadta, a mém által közvetített üzenetet, tényként kezeli és hajlamos nem túl sok mérlegelés után előhozni. Rohanó világunkban, a mémeknek igen hosszú “életet” jósolok, mert pillanatok alatt elolvasható elektronikus újsághoz hasonlítom őket. Az agynak szüksége van táplálékra, úgy mint a testnek, ezért véleményem szerint a mémek táplálékul fognak szolgálni az elkövetkezendő generációk számára.

Felhasznált szakirodalom:

• BUDA Béla 1986: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Harmadik, bővített kiadás, Animula kiadó, Budapest.
• DAN Sperber 1996: Explaining culture: a naturalistic approach, Oxford, Blackwell Publishing
• DENNETT Daniel C. Mémek, avagy a képzelet kizsákmányolása. In: Prae, 2008/2.
• GRUNDLINGH, Lezandra 2017: Memes as speech acts. In: Social Semiotics 1–22. https://www.researchgate.net/publication/315685679_Memes_as_speech_acts)
• ISTÓK Béla 2018. Internetes futballnyelvhasználat. Líceum Kiadó. Eger.
• KOCH, Daniel 2015. It’s Not (Only) The Joke’s Fault: A Speech Act Approach To Offensive Humor. Philosophisches Jahrbuch, 122. Jahrgang/II. 318–338.
• LACZKÓ Sándor 2016. Az ember vadságáról előszó. In. Uő. (szerk.) Lábjegyzetek Platónhoz 14. Az agresszió. Státus Kiadó, Szeged, 5-10.
• L. Varga Péter 2008: A mém „olvasása”. Memetika és irodalom(tudomány). In: Prae 034, 30−39.
• MOLNÁR György—SZŰTS Zoltán—TÖRTELI TELEK Márta: A mémek mint az internetes folklór részei. In: Hungarológiai Közlemények. 2017/1
• PAIVIO, Allan 1971. Imagery and Verbal Processes. New York: Holt, Rinehart and Winston.
• RICHARD Dawkins. 2008: Az elme vírusai. In: Prae 034, 5-18.
• RICHARD Dawkins 1986. Az önző gén. Gondolat Kiadó. Budapest.
• SZŰTS Zoltán: Bevezetés a netes memetikába. In: E-nyelv.hu magazin. 2016/2 http://e nyelvmagazin.hu/2016/05/31/bevezetes-a-netes-memetikaba/
• TÖRTELI TELEK Márta: Az internetes mémek világa. In: Verbi. 2016 Idézi: Laczkó Soma: Mémek kréme, Kutatási Napló online. 4. 2014. http://verbi.org/2016/12/23/az-internetes-memek-vilaga/
• VESZELSZKI Ágnes 2013: Humor a digitális kommunikációban: az internetes mémek. http://www.veszelszki.hu/images/honlap/publ_veszelszki_mem.pdf
• VESZELSZKI Ágnes 2012. Netszótár a @-tól zukbergnetig. Eötvös Kiadó. Budapest.
• VESZELSZKI Ágnes 2020. Kórlenyomat és korlenyomat. In: E-nyelv.hu magazin https://e nyelvmagazin.hu/2020/04/16/korlenyomat-es-korlenyomat-uj-szavakkal-kifejezve/