A médiákban időszakosan felbukkant róla egy-egy cikk, amelyek azonban a publikáció helyének megfelelően erősen eltértek egymástól és furcsa ellentmondásokat tartalmaztak. Egy dologban volt csak azonosság bennük, a hitelesség kedvéért a hölgy küllemét mindenki dicsérte. Egy királynő csak nem lehetett csúnya.
E lap hasábjain jó emlékű dr Celler Tibor szedte össze a királynő életére vonatkozó ismereteket, úgy 2015 nyarán.
Nézzük a környezetet. A történetünk időpontjában Egyiptom névlegesen az Oszmán Birodalom egyik részállama volt, ténylegesen azonban 1882-től angol megszállás alatt állt. Az angolok az élet minden területét uralták, főképp az Indiába vezető gyors hajóutat, a Szuezi csatornát. Az európai béke kedvéért azonban maradt kisebbségi francia tulajdon is a franciák által épített Szuezi csatorna társaságban. Az egyiptomi uralkodót jogszerűen az oszmán császár nevezte ki a hercegi ranggal rendelkező Muhammad Ali dinasztia tagjai közül, a primogenitus elve szerint. A császár nem csak uralkodó volt, hanem kalifa is, így az uralkodói kinevezés kellő vallási megalapozottságot is jelentett. Mint Európában a pápa által küldött korona.
Az oszmán hűbérállam uralkodói titulusa a kedive, az európai fogalomkörben az alkirály. A felesége a kediva.
II Abbas Hilmi a saját országában valójában király volt, de az angol kormányzó mondta meg neki mit tehet és mit nem. Hát láttunk már ilyet másutt is.
Mivel az angolok erősen elítélték a muszlim vallás által megengedett többnejűséget, sokan még azt sem tudják, hogy II Abbas Hilminek a magyar kediva mellett volt egy cserkesz származású kedivája is. A feleségek helyzete és a gyermekek viszonya ma még – az érintettek ellenérdekeltsége miatt – feltáratlan.
II Abbasz Hilmi 1892.01.08 – 1914.12-19 között uralkodott, majd az Oszmán Császárság tengelyhatalmakhoz történt csatlakozása miatt az angolok elűzték a trónról.
A mi titokzatos hölgyünk a muszlim világban szokásos (polgári szerződés) házasságban élt 1900-1910 között az uralkodóval, majd 1910.02.28-án – a megszálló hatalom legnagyobb bosszúságára – uralkodói esküvőt kötöttek, ekkor kapta a kediva, oszmán hercegnői címet és a Javidan Hanim (Örök asszony) nevet.
A kediva 91 évet élt meg és ezen idő alatt több országban lakott. Élettörténetét mindenütt máshogy ismerik, mivel a másik országban történtekről csak elképzeléseik vannak. E szerint találkozhatunk angol-francia, német-osztrák és magyar narratívval a cikkekel. Nézzük ezeket.
Az angol titkosszolgálat a kedivát bécsi, azaz osztrák származásúnak azonosította be. Nekik az osztrák vagy a német ugyanazt jelentette, az ellenséget, aki veszélyezteti egyiptomi érdekeiket. A házasságot mindenféle módszerrel próbálták akadályozni, majd annak létrejötte után ellehetetleníteni. Például az 1910.02.17-i The Cornishman azt hazudta, hogy a kediva zsidó. Vajon ki lett volna a felelős, ha a fanatikusok a cikk miatt megölték volna a kedivát?
A gyarmatosítás későbbi időszakában angol kézbe került arab dokumentációkban, például a kediva iszlamizációs jegyzőkönyvében a May Török megnevezés olvasható. Az udvari levelezésben Török countess (Török grófnő) néven említik. Az említett névnek és rangnak hosszú előtörténete van, amely 1892-ig, azaz a hölgy 15 éves koráig nyúlik vissza. Kiskorúként mutatta be valaki akkor Egyiptomban ezen a néven.
Az angol nyelvterületen a téves névhasználat elmélyítéséhez tartozik még a kediva elhíresült könyve, a Harem, amelyet 1930-ban adtak ki Berlinben. A könyvet 1931-ben lefordították angolra és kiadták Londonban, meg New Yorkban. Ebben a kediva nyilatkozik a származásáról, amit az angol fordítónak véletlenül vagy tudatosan, de sikerült helytelenül lefordítani.
Az eredeti szövegrész: „Szendrői Török József gróf házasságában, Sophie Vetter von der Lilie grófnő gyermekeként – egy sorsdöntő utazási baleset következtében – született Philadelphiában.”
A hibás fordítás: „Szendrői Török József gróf és Sophie Vetter von der Lilie grófnő házasságából Philadelphiában egy gyermek született – egy végzetes véletlennek köszönhetően az úton.”
Hogy pontosan értsük a különbséget, Szendrői Török József gróf sohasem járt Amerikában. Sophie grófnő Amerikába érkezése és a kediva születése között 329 nap telt el. Az apa tehát az „utazási baleset”, egy amerikai állampolgár, akinek megnevezése az angol titkosszolgálatnak nem állt érdekében. A kedivának sem, mert akkor kiderült volna, hogy a klerikális európai jogrendben csak egy szerelemgyerek és nem grófnő.
A téves angol fordítás tovább gyűrűzött, ez alapján születettek meg az arab és a török (prenses Cavidan Hanim) kiadások. Az olasz (princessa Djavidan Hanum) és a japán kiadást nem sikerült beszerezni, így annak tartalmát nem ismerem.
Az angol híradások a kedivát „remarkable beauty” jelzővel illették. Vajon hol láthatták a háremhölgyet?
A franciák az angolok mellett nem rúgtak nagyon labdába, azért ők is bepróbálkoztak egy újságcikkel, egy veretes hazugsággal, miszerint a kediva párizsi szajha volt, lásd az 1910.02.20-i Le Radicalt.
A franciák a kedivát csak „Beauté”-nak hívták. Ennek oka vélhetően a Klytia társaság, amely a kediva receptjei alapján, Djavidan márkanévvel, természetes alapanyagokból 1912-1939 között gyártott kozmetikumokat.
Angol nyelvterületen Javidan Hanim néven ismerik a kedivát. Emlékezete vegyes képet mutat. Amerikai tudósok a téves fordítás alapján téves tanulmányokat publikálnak. Ifjú arab hölgyek youtube videon emlékeznek meg a lázadó hercegnőről, az arab építészek pedig a kastélyait dicsőítik, például Európa első felvonójának bemutatásával. Indiában a könyv az egyetemi képzés része. Az angolok hallgatnak.
Német nyelvterületen már a házasság hírére megindult a találgatás, ki ez a nő. Az 1910.02.09-i Mähriches Tagblatt (Morva Napilap) tudósításában gróf Török Mariannának nevezi a kedivát. Marianna a kediva féltestvér nővére volt, vélhetően a cikk szerzője őt ismerte. Ez a tévedés terjedt el a publikációkban. Amikor rájöttek a tévedésre, a médiamunkások mindenféle szamársággal próbálták tisztára mosni a hibát, az egyik szerint a May a Marianna „fordítása”. Vagy, a nemességnél több keresztnév volt a divat, azaz a Marianna May dupla keresztnév a valós egy olyan személy esetében, akit meg sem kereszteltek. Voltak aktívan hülyék is, akik a Mary keresztnevet kezdték el használni.
1942.06.15-én Marianna Klingspor (a valódi gróf szendrői Török Marianna férjezett neve) közjegyző előtt nyilatkozott Bécsben a féltestvér húgáról: „Marianne Freiin von Klingspor, Brünn Kapuzinerplatz 2-4 alatti lakos, jelenleg ideiglenesen Bécs I. Seilerstatte 5. szám alatt, esküvel megerősítem, hogy Djavidan Hanum hercegnő, az egyiptomi Khedive, Abbas Hilmi Pascha II. volt felesége, a biológiai húgom. Josef Török von Szendrö gróf és felesége, Sophie, Vetter von der Lilie grófnő házasságából származik, és 1877. június 15-én született Philadelphiában, Amerikában.
Nincs születési anyakönyvi kivonat, mert Amerikában akkoriban nem volt anyakönyvezés, a húgomat pedig soha nem keresztelték meg.”
Önöknek elárulom, erre a nyilatkozatra a kediva második könyvének (Gülzar. Keleti gyermekmesék) kiadásához, meg a telefonhírmondó 50 éves (1943) ünnepségekre látogatáshoz volt szükség. A náciknak mégsem mondhatta, hogy amerikai. Az eskü alatt tett nyilatkozat szerinti nem létező születési anyakönyv pedig a Philadelphia Birth Register (Birth registers for the city of Philadelphia 1860-1903) anyakönyvi gyűjteményről készült 4261722 számú mikrófilm 258 képén látható.
Marianna a családi kapcsolatokról sem mondott igazat. Nézzük csak ezt a gyászjelentést.
Igen, ez az állítólagos apa gyászjelentése, ahol az állítólagos lányát meg sem említik. Ettől még szép cselekedet a féltestvér húgunk megmentése a náciktól.
A németek az 1930-ban kiadott könyvben lévő talányos szöveget nem értették, mert nem jártak utána. Legközelebb 1951-ben tudták megkérdezni a kedivát a származásáról. Ugyanis a német bankrendszer átszervezése során az akkor 74 éves kediva átmeneti pénzzavarba került. Egy amerikai szakember segítségével Párizsban figyelemfelkeltő reklámhadjáratba kezdett, melynek eredményeképpen elnyert egy címszerepet egy amerikai filmsorozat egyik fejezetében. A forgatás Londonban lett volna, de az angolok még akkor sem engedték be. Nem kapott vízumot. A kediva tüntetett a párizsi angol nagykövetség előtt, amiből a francia lapok világraszóló botrányt kavartak. A filmsorozat címe – Queen for a day – szintén elterjedt megnevezése a kedivának.
Viszont akkor eladta életrajzát a Münchner Illustrierte hetilapnak. Királyné voltam a Nílus partján címmel, öt részletben jelent meg. Az az életrajz az 1910-1913 közötti magyar újságcikkek újságírói fantáziája alapján készült, tele van orbitális szamárságokkal. Például „Bátyja, a fiatalon elhunyt gróf Szendrői Török József (1873–1898) a híres bécsi katonai akadémiára, a Theresianumba járt különböző uralkodóházak csemetéivel…” Kínos, de Bécsben sohasem volt katonai akadémia, az alapításától kezdve végig Bécsújhelyen volt, ma is ott van. Az is vicces, hogy a bécsi Theresianum elitiskola matrikuláiban ifjabb Török József nem lelhető fel. Mert nem járt oda a szegény ifjú. Szendrői Török József grófnak nem olyan volt a vagyoni helyzete, hogy ebbe az iskolába járathatta volna a fiát. Még a válásukat is Sophie grófnő fizette. Ebből már sejthetjük, hogy mi célból kérte meg Sophie grófnő kezét annak idején Török József gróf, de a pénzes házasság – Sophie nagyapja előre látásából -- nem jött be neki. 1873-ban elhagyták egymást, a két gyereket – ifjabb Józsefet és Mariannát -- elvette Sophietól, majd 1881-ben válással végződött a kapcsolat.
Nos ennek az 1951-es életrajznak van egy érdekes mondata: „Így lett Puskás Tivadar a második – emlékeimben az első -- apám.” Hát ez nem az a mondat, amit a német olvasók könnyen feldolgoztak. Pedig nem kínai. Az egyház szerint a házasság alatt született gyermek apja a férj. A gyermek eszmélésekor Puskás Tivadar volt az apja. A kediva csak sorba rakta a pozíciókat. A katolikus egyházzal vitatkozott volna? A joggyakorlatuk miatt kapott tőlük egy grófnői rangot.
A Harem című könyvet hasonmás kiadásban kiadták 1988-ban, majd átdolgozva, értéktelenítve 1991-ben (2. kiadás). Utóbbihoz dr Karl Corinot kérték fel, hogy állapítsa meg a kediva kilétét. A jónevű publicista nem kutatott Amerikában, Egyiptomban, Magyarországon. Jóllehet a Robert Musil múzeumban találkozott a kediva kézi családfa vázlatával, ahol édesapjának Puskás Tivadart jelölte meg. „Kelet és Nyugat között. May Török, más néven Djavidan Hanum három élete.” című előszavában kutatásának eredménytelenségét úgy zárta le, a kediva „édesanyja nem volt a szomorúság gyermeke”. Mi pedig értjük, miért találta meg a helyét az újságírásban.
A német nyelvterület érdekes fordulata volt 1963, amikor a kediva osztrák állampolgárságot kapott. A vizsgálat során az 1942 évi, közjegyző előtt tett nyilatkozatot és egy, a franciák által egyiptomi tisztviselőktől korábban begyűjtött nyilatkozat fordítását vizsgálták. (1912.05.08 Hussein Roshdi Pacha, Egyiptom igazságügyi minisztere és Youssouf Wahba Pacha Egyiptom külügyminisztere igazolta, hogy Djavidan Hanum II Abbas Hilmi felesége.) Utóbbi tehát csak annak igazolása, hogy a kediva tényleg a kedive felesége volt. Ez alapján az alapos osztrák bürokrácia megállapította, hogy a kediva „geb. Török”, azaz a születési neve Török. Így 86 évesen osztrák állampolgár lett a hölgy.
Németországban a kediva emlékét ápolják, sok irodalmi és más művészi esemény kapcsolódik hozzá. Ausztriában némileg más a helyzet. A kediva személyes hagyatéka részben és titokban tartott módon a Robert Musil múzeumba került. A kediva grazi lakásán emléktáblát helyeztek el. A szembe szomszéd, Heinz Trenczak filmrendező, kora ellenére sorozatban készít kisfilmeket róla. Egy grazi író, Walter Grond, könyvet írt (Három férfi, ill. Svájcban a Kedivin) a kediváról, de ez a nagyívű mű tárgyi tévedéseken, arrogancián és szexuális aberrációján kívül semmi érdemit sem tartalmaz.
A kediva síremléke a grazi Sankt Leonhardt temetőben található, felirata latin betűkkel Djanan Djavidan, ami özvegy Djavidant jelent. A Djavidan örök jelentésű.
A magyar közélet máshogy alakult. Puskás Tivadar halála után öt nappal egy sebtében összehívott minisztertanács a telefonhírmondót – a világ első tömegkommunikációs rendszerét, Tivadar találmányát – nemzeti érdeknek minősítette, a kézben tartására és a külföldre értékesítés ellen tett lépéseket, melyek között a szabadalmak és a berendezés megvásárlása nem szerepelt. Tivadar hagyatéki eljárása tehát nem volt egyszerű ügy, az első menet végül is 1893-1898 között lezárult. A budapesti Királyi Bíróság még 1893-ban az anya egy királyi közjegyző előtt tett nyilatkozata alapján nevesítette a kereszteletlen kiskorú lányokat, nevezetesen Puskás Májuska, Puskás Margit és Puskás Theodóra néven, mint örökösöket. Puskás Májuska a kediva törvényes neve. A hagyatéki eljárás során az anya szülői jogát elvonták és a kiskorú lányok a Rózsahegyi zárdába kerültek, ahol kényszerkeresztelésre is sor került. Majd a korabeli gyámhivatal (Árvaszék) rátette a kezét a lányok örökségére. Májuska azonban amerikai útlevelet kért, így mint nagykorú külföldi személyt, ki kellett fizetni. Ez sokaknak nem tetszett a felsőházban. Ekkor Rákosi Jenő, a felsőház elkötelezett híve, írt a későbbi kediváról egy gyalázkodó újságcikket, amelyet megjelentettek Ausztriában is. Puskás Májuska bécsi udvari zongoristaként dolgozott, jó híre és a művészi karrierje ezzel a cikkel kettétört. Emiatt visszavonult a közélettől és – tanulva középső húga katolikus kényszerkereszteléséből, akit a bírósági ítélet ellenére szendrői Török Mária Margit grófnőnek kereszteltek a református anya távollétében – Török May névre útlevelet kért. Az aktát 1900 nyarán zárta le a bécsi hivatal. Májuska pedig korábbi szerelméhez Egyiptomba költözött, ahol hamarosan polgári házasságot is kötöttek, melyet titkos házasságnak is neveznek. 1910.02.28-án – eddig nem feltárt indokból – uralkodói esküvőre is sor került, melyre azonban Széchenyi Lajos grófót, a Monarchia kairói főkonzulját nem hívták meg, arról csak április 22-én értesült. A 14 A-b jelű jelentésében Puskás kisasszony alias Török grófnő megnevezést használja.
Később, már az uralkodói házasságot, az angol titkosszolgálatnak sikerült szétzilálni, a kediva az 1913.03.18-i Neues Wiener Journal szerint Bécsbe érkezett, majd 1913.08.07-én az Alexandria Sharia Court, Sheik Hassan al-Banna vezetésével kimondta a válást.
A kediva hazatérésének időszakában az édesapja hagyatékának elvételében érintett felsőházi tagok kerültek éppen kormányra. Be is ijedtek rendesen, és most nem egy naiv zongoraművész kislánnyal, hanem egy nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező hölggyel álltak szembe. Megbíztak egy mindenre kapható újságírót, Szomory Emilt, aki a kediva hazatérését követő ötödik napon megjelentetett egy gyalázkodó politikai pamfletet. De ezt már nem merték németül is publikálni, a kediva pedig nem beszélt magyarul. Mint az uralkodói esküvőnél láttuk, a Monarchia kairói főkonzulját is semmibe vette, azaz nem is tervezte, hogy valaha Magyarországra költözzön. Így a Szomory gyalázkodása akkor a feledés homályába merült. Szomory elkeseredve látta, hogy ebből nem lesz komoly bevétel, így a förmedvényét betette a Függöny előtt és a függöny mögött című novellás kötetébe. Az írásban nincs az eseményeknek időpontja, azaz a „hol volt, hol nem volt” esete, miközben a kedivát hozzákeverte mindenféle botrányhőshöz.
A kediva hamar túllépett Bécsen, 1924 márciusában már Berlinben keres 3 szobás lakást, Eugene d’Alberttel koncertezik, árulják a kottáit és 1925-ben Simon Gertrúd fotózta, a képeket a bécsi Holokauszt Múzeumban őrzik.
Szomory azonban nem felejtett, a telefonhírmondó 50 éves jubileumára (1943.02.15) készülődés közben, pontosan 1942.05.20-án publikált egy rövid, gyengédebb cikket is az Ujsag hasábjain. Szomory Emilnek sohasem volt párkapcsolata, a nőkről csak lealacsonyítóan nyilatkozott, de ebből az írásból kesergő romantika érzékelhető. Megnyilatkozása másokban is emlékeket idézett, de más sem az angol barátságot, sem a cionizmust nem díjazták, ami egy fegyveres kommandó megjelenését jelentette. Bátyjával, Dezsővel, együtt kapták el őket, de csak Emilt vittél el. Többet senki sem látta.
A mai magyarországi újságíró és a művész társadalom nagy része meglehetősen tájékozatlan. A műveltebbek a német-osztrák narratívákat ismerik, a többieknek marad a Szomory pamflet. Az utóbbi öt évben két ilyen szamár cikk is született. Az európai ill. a magyar médiatörvény – néhány nevesített eset kivételével -- nem biztosít jogorvoslatot az állampolgároknak a médiatúlkapások ellen, így ezek jogilag nem is rendezhetők.
A kediva emlékét Magyarországon nem ápolják, hiszen nem is ismerik. A magyar wikipédia kapcsolódó szócikkét az idén egy egyetemi tanárember átírta. Összevetve az angol és a német wikipédiával toronymagasan jó. Nézzék a vitaoldalt is. Sajnos a török útlevélből származó igazolványkép látható a szócikknél. Más királynőket vagy first ladykat is így fognak ábrázolni?
Az emlékezetpolitikát javítja az ELTE-n, valamint a szegedi BTK doktori iskolájában oktató arab vendégprofesszor és tanártársai tanulmányai, amelyek próbálják a magyar, meg a nemzetközi közvéleményt tájékoztatni a tényekről.
Jelen cikk csak Májuska nevét, származását és a média előtt ismeretlen életútfantáziák főbb változatait vázolta. Ez a jéghegy csúcsa, hiszen olyan kérdések maradtak még nyitva, mint a hogyan lehet megismerni és szert tenni egy királyi férjre, miért kellett a polgári mellé az uralkodói esküvő, volt-e gyermeke, miért vált el, mitől lett világhírű az első könyve, mi volt a tényleges életútja.
50 évesen al-Nusawar
Kleine Zeitung Djavidan 90 éves
Abbas Hilmi és Djavidan
Abdeen Palace
Al-Montazah Palace
Cubuklu
Djanan Djavidan Graz St Leonhard Friedhof
Djavidan emléktábla
May asszony
.jpg)
