Az első világháború és a nyomában járó változások

Mivel ez a tragédia a 20. század elején igen széles körű hatást gyakorolt a különböző térségekre, így az átalakulási folyamatok az egyes országokban eltérő módon mentek végbe. Ennek ellenére olyan jelenségek is feltűntek, amelyek teljes régiókra, vagy társadalmi osztályokra, nemzetekre, vallási közösségekre voltak befolyással, ezért bizonyos átalakulások részben általánosíthatók. Voltak tudatosan levezérelt változások, mint például az új harci stratégiák alkalmazása, a modern fegyverek bevetése, a II. ipari forradalom és a kor tudományos vívmányainak tervszerű felhasználása. Voltak azonban olyan változások, amelyek a háború következményeiként léptek fel, mint a nők társadalmi szerepének felértékelődése, a parasztság újszerű élethelyzetekbe való kényszerítése, a termelés hatékonyságának növelése.

Az első világégés, vagy a kortársak által nagy háborúnak nevezett összetűzés kapcsán a reflektorfény a nyugati frontra összpontosul, miközben a többi front, főleg a közel-keleti, a kaukázusi hadszíntér és afrikai, csendes-óceáni harci műveletek kívül esnek a tömegek figyelmén. Ezekkel a kevésbé tárgyalt témákkal csak a történészek, vagy a nemzeti történelmek foglalkoznak csupán. A keleti fronttal kapcsolatos emlékezést az októberi forradalom, valamint az itt kialakult új háborúk nyomták el. A kelet-európai határok átszabását követően az elhallgattatás és sértődöttség nyomta rá a bélyegét az I. világháborút követő történelmi tények feltárására. A közel-keleti helyzetet is betemette a nagyhatalmi érdekövezetek kialakításának és e változások következményeinek története. A többi helyszín pedig csak mellékes hadtér volt. Csakhogy teljes kép nélkül a történelmi tárgyilagosság (objektivitás) is sokat veszít, mivelhogy ez a háború a modern világ megalapozódásához vezetett, hiszen elindította a nemek kiegyenlítődésének folyamatát, a köztudatba emelte a különféle, helyi történések világméretű (globális) befolyási hatásmechanizmusát. Itt arra gondolok, hogy a bolygónk távoli pontjain végbemenő történések valamilyen módon változásokat idéztek(nek) elő a többi ország gazdaságban, társadalmában, kultúrájában, a vallási felfogásában, az oktatásban, az egészségügyben. Vagyis megjelent a bolygóméretben való gondolkodás.

A nagy háború főleg az addig önellátó és viszonylag zárt életmódot folytató, a hagyományait mélyen ápoló paraszti rétegek mindennapjait változtatta meg. Ennek a társadalmi rétegnek a férfijai a háború során „világot láttak”, politizálódtak, és a technika új eszközeivel szembesültek. A nők a frontokra vonuló férfiak szerepkörét voltak kénytelenek átvállalni, így náluk is megjelent a gazdaságilag önálló egyén tudata. Jelentős változás volt továbbá az a tény, hogy a tudományos orvoslás háttérbe szorította a népi gyógyászatot és a különféle, addig alkalmazott praktikákat.

A társadalom tudatos és véletlenszerű átformálása különböző szinteken zajlott. Először is olyan helyeken, ahol tömegek gyűltek össze, mint a kaszárnyák, hadifogolytáborok, kórházak, iskolák, gyárak, különféle egyletek és pártok. A tisztek, az orvosok, egészségügyi nővérek, a tanárok, a szakszervezeti vezetők, a munkástanácsok, az egyletek és pártok vezetői lettek azok, akik az újítások hordozóivá váltak elsősorban. Az állam, a tudomány világa vagy fölülről diktálta, vezérelte a módosításokat, a lassú idomulást, vagy kénytelen volt az alulról jövő követelések hatására a tömegek nyomásának eleget tenni. Az újítások a törvények szintjén, a kultúrpolitikában, a gazdasági eljárásokban, a média működésében, a tudományos ismeretek alkalmazásában, a társadalmi rétegek életszemléletében és világlátásában eredményeznek változást. A háború következményeként kialakuló lassú vagy gyors átalakulások bizonytalan közhangulatot idéztek elő, ami sokszor erőszakcselekményekhez vezetett, hiszen a tömegpszichózis levezetéséhez bűnbakokra volt szükség. (Sajnos, sokszor ez megy ma is!) Így kerültek célpontba a különböző kisebbségek, politikai csoportok, értelmiségi vezetők, különcök pl. a Cári Oroszországban élő németek, lengyelek, zsidók, muzulmánok és Raszputyin; a Török Birodalomban az örmények, a szírek; Szerbiában a Fekete kéz tagjai; a Német Császárságban a kommunisták, és e felsorolás folytatható lenne. Ez vezetett ahhoz, hogy a háború kezdetétől fogva egyre gyakoribbá váltak a politikai gyilkosságok, a tömeges áttelepítések, települések felperzselése, nemzeti, politikai és vallási közösségek közötti leszámolások, népirtás, tüntetések vérbefojtása, a kisemmizett menekültáradatok kálváriája. Az első világégés következtében átélt traumák generációkon át a mai napig hatnak. Ezek olyan meghatározó, érzékeny gyújtópontok, amelyekre a mai napig sikerül politikai ellentéteket vagy fegyveres összetűzéseket építeni.

A nagy háború maga után vonta a nemzetközi politikai, gazdasági, kulturális, egészségügyi stb. együttműködés szükségességét. Kialakult az igény bizonyos nemzetközi keretek, előírások, szabványok, intézményrendszerek kialakítására, amelyeknek célja az általános béke, a fejlődés biztosítása volt, továbbá az újabb fegyveres összetűzések elkerülése. Miközben sokan őszintén dolgoztak e célok gyakorlati megvalósításán, más politikusok e nemzetközi intézmény- és viszonyrendszert a saját politika elképzeléseik megvalósítására használták fel, és ezt teszik a mai napig is.

A 19. században kialakult médiapropaganda és pártaktivitás, ideológiai harc nélkül nem lehetett volna a tömegeket a váratlan és könnyedén megnyerhető háború elindításához meggyőzni. Csakhogy a hatalmas emberveszteségek következtében a kijózanodás igen gyors volt. Az újságírás két részre szakadt, voltak, akik a hatalmi elit érdekeinek kiszolgálásán fáradoztak, de megjelentek azok a tudósítók, szerkesztők is, akik nyíltan írtak a borzalmakról, az elkövetett igazságtalanságokról, a háborús korrupciós ügyekről, az inflációról, az embertelen nyerészkedésről. Ugyanez jellemezte a pártok közötti és az azon belüli ellentétek mélyülését is, ugyanis a valóság elleplezése vagy felfedése között lehetett választani. A szőnyeg alá söprés volt a gyakoribb jelenség!

Az első világháború a kortársak számára egyöntetűen a legbrutálisabb katasztrófa volt, amit kénytelenek voltak átvészelni. Nem csak a frontokon elvérzettek, megsebesültek hagytak nyomot, űrt a hozzátartozók életében, hanem a kialakult általános nyomor, a beszolgáltatások, az éhínségek, a járványok, a már említett erőszakcselekmények, az általános bizonytalanság, a háború végi határmódosítások mind-mind az emberi viszonyok elhidegüléséhez, a kapcsolatok megkérgesedéséhez, az egyének elidegenedéséhez vezettek. A profithajhászatra épülő modernitás csak e súlyos sorscsapások árán, révén tudott lassan gyökeret verni.

Mai szemmel nézve az I. világháború egy katalizátor volt, amely elősegítette a háború előtt kigondolt, elindított, bizonyos hatalmi és pénzügyi körökben megfogalmazott gazdasági, társadalmi, politikai újítások felgyorsult ütemű gyakorlati megvalósítását. Ez két olyan társadalmi réteg életében váltott ki döntő változásokat, amelyekkel ezek a rétegek a fogyasztói társadalom részeseivé váltak, ezáltal növelve a tőke haszonkulcsát. A nőkről és a parasztságról van szó. A nők önálló gazdasági szereplőkké váltak, akiket a marketing immáron kisajátíthatott magának. Most már nem csak a női divat szintjén, hanem a társadalmi élet minden szegmensében (dohányzás, nőirodalom, női magazinok, oktatás, háztartási gépek stb.) megcélozható vevőkké váltak. A dolgozó nő megjelenésével a családi védőburok is megsérült, ami szintén tudatos tervezés következménye. A nőknek immáron a munkahelyükön és otthon is helyt kellett állniuk. Az emancipáció ilyen módon megduplázta a nők kizsákmányolását.

A régi rend őrzőit, a falusi lakosságot is irányváltásra kényszerítették. A parasztság hagyományos, önellátó gazdálkodási szemlélete is átformálódott, hiszen igény mutatkozott a földművelés gépesítése iránt, a sok halott vagy rokkant férfi erejének hiányában. Ezenkívül a háborút megjárt férfiak egy része a városokba, vagy más országokba csábult, a könnyebb élet reményében. A falusi élet teljes átalakulása mégis a 2. világháború után következik be. Volt azonban egy ország, ahol e két társadalmi réteg egy hihetetlen metamorfózison volt kénytelen átmenni, ez pedig a kommunista Szovjetunió volt. Itt a nők egyenrangúsítása, valamint a paraszti gazdaságok államosítása egyik pillanatról a másikra történt. Akik ellenálltak, azokat nem kímélte a rendszer. A szocialista Szovjetunió egy hatalmas kísérleti telep lett, ahol ideológiai ürügyekre hivatkozva különféle szociális, gazdasági, pszichológiai, viselkedésbiológiai, politológiai, pedagógiai stb. elképzeléseket tudtak megvalósítani, és ezeknek a hatását megfigyelni.

Összegzésképpen elmondható, hogy az első világháború a kortársak életében egyfajta teljes felfordulást, irányváltást jelentett, mivelhogy a korábbi életmódokat, szokásokat változtatta meg merő módon. Mai szemmel nézve azonban a modernitás, az új folyamatok, jelenségek, történések elindító mozgatórugójaként értelmezhető a nagy háború. Csakhogy a kérdés az, hogy ezek a változások mennyire értékelhetőek fejlődésként, mert pl. a környezet kíméletlen kiaknázása, ami ekkor indult be, a mai környezetszennyezés problémáját vetíti elénk? A családi védőburok feltörése, a hagyományos értékrend aláásása pedig a mai pszichés betegségek tömeges megjelenéséért is felelőssé tehető! Erről és az ehhez hasonló kérdésekről pedig társadalmi vitát kellene folytatni, hogy a jelenben feloldódhatóvá váljanak az emberi lét önromboló tevékenységei, amelyek egyrészt az I. világháború okozta változásokban és az ekkor kialakult traumákban gyökereznek.